Boldogságot keresve | Miyano Mamoru oneshots :3

😁

"Ne add fel!" ordította Miyano a néző térről.

Te a pályán feküdtél eszméletlen állapotban és már majdnem közel álltál ahhoz hogy feladd.
Miyano egy nagyon fontos ember volt számodra, mindig melletted volt, minden döntésedben egyetértett veled.

"Név! Honnan indulunk?" folytatta Mamoru.

A sportpálya közepén feküdtél és már nagyon közel voltál arra hogy feladd. De amint meghallottad Mamoru szavait, a tested adott még egy esélyt a sikerért.

"A nullától" szólaltál fel "a vègtelensègig"
(Szörnyű fordítás,gomenne)

"Gyerünk Nèv! NE ADD FEL!" szurkolt tovàbb a barna hajú.

25 évvel később

"Név" hívogatott az ismerős hang a szobájából

"Egy pillanatot kérek"mondtam mire letetted a bögrédet az asztalra és mentél a hang fele.

Boldogan sétáltam be Mamoru szobájába, majd felfigyeltem az izgatott arcú Miyanora.

"Mit szeretnél?" kérdeztem kíváncsian.

Nem mondott semmit, csak a kezembe nyomott egy dalszöveget amit elvileg ő írkált össze.
"Olvasd el" mondta Miyano

Elolvastam egy pár sort belőle, de ez a sor fogott meg a legjobban engem.

Hogyha a sötéség bánt minket..
Ha a szomorúság bánt minket..
Mi tovább tudunk menni, anélkül hogy feladnánk..

Ez a mondat nagyon emlékeztetett engem arra a Miyanora akit ismertem még 25 évvel ezelőtt, boldogságomban elkezdtek a könnyeim hullani.

"Név! M-Minden rendben van?" érintette meg az arcom Mamoru.

Nem mondtam semmit csak átöleltem és nem engedtem el, egy szóval sem tudtam elmondani hogy mennyire büszke vagyok Mamora, mindig kitartott mellettem, nem hagyott a porban szenvedni, hanem felsegített és támogatott és bízott bennem hogy meg tudom csinálni.

"Olyan büszke vagyok rád Miyano" suttogtam.

"Holnap vesszük fel a zenét lemezre" ölelt vissza engem. "Tudod honnan indulunk!"

"A nullátol a végtelenségig"

"Úgy van!"