Boldogságot keresve | Miyano Mamoru oneshots :3

😳

-Szia szívem! Hol vagy most?- kérdezte Mamo a telefonból.

-Szia Mamo!- köszöntél vissza neki
-Fodrásznál vagyok!

-Eh? Miért?- kérdezte megint Mamo.

-Hát őszintèn mindig is le akartam vágatni a hajam- kezdted mondani.

-Na erre kíváncsi leszek!- kezdett mosolyogni a vonalon túl Mamoru
-Akkor nem is zavarok! Madane (Nèv)-chan!-

-Madane!- köszöntèl el a kedvesedtől majd eltetted a telefonod.

~~~

-Megjöttem!- kiáltottad fel az ajtóból.

Mamo abban a percben mikor meghallotta a hangod kifutott hozzád, tudni kellett rólad hogy elég hosszú hajad volt de meguntad hogy mindig bánkódtál amiatt, minden reggel mert sosem volt életkedved egy copfba rakni.
Mamo nagyon meglepődött az új kinézeteden.
De persze nem hagyhatta el a humorát ilyenkor sem.

-Elnézést magát nem ismerem- kezdte el mondani Mamoru.

-Nem?- nevettél majd hozzáléptél- Nem ismer?

-Életemben nem láttam magát, egy nevet kaphatok?- mosolyodott el a móka mestere.

-Tudja azt maga- mosolyodtál el te is.

-Persze hogy tudom, csak szeretem húzni magácska agyát- a füled mögé tűrte a hajad Mamoru.

Ekkor nem mondtál semmit, csak elmosolyodtál és átkaroltad szeretted nyakát és úgy vitted fel rá a tekinteted, és mélyen belenéztél a szemébe.
Azokba a sötét barna íriszekbe..

-Mondták már hogy szép vagy?- kérdezte Mamo az arcodat piszkálva.

-Így gondolod?- kérdezted vissza.

Mamo bólintott.
-Szeretlek, és nem változik a véleményem, minden nap láthatom a gyönyörű arcod, ahogy felkelek, ahogy lefekszem.

-Mamo ez egy kicsit nyálas!- nevettél egyet.

-És?- kérdezte a barna hajú majd megnyalta az alsó ajkát
-Mostmár tényleg az vagyok!-

-hehe- nevettél szarkasztikusan.

Majd ekkor Miyano magához ölelt és megcsókolt téged, a kezei védelmezően átölelték a hátad,
a csókja lassú nem ilyen szokott lenni,
most lehet a pillanat miatt ilyen lassu és gyengéd, bár mindig látod a mosolygósabb énjét, ha a közelében vagy állandóan mosolyog, bár van rá oka..
Ekkor Mamoru elengedett a csókból és elkezdte szemügyre venni az új frizurád.

-Nem gondolod hogy ez egy kicsit rövidebb mint gondolod?- kérdezte Mamoru.

-Szerintem pont kényelmes nekem- mondtad fáradt hangon.

-De legalább vághattál volna belőle egy kicsit- durcizott Mamoru.

-Van még egyéb problémád?- kérdezted unottan.

-Nincs problémám! Neked van?- kérdezte Mamo majd meg érintette az arcod.

-Hogy lenne?

-Hát én azt nem tudom..

Mondta Mamo majd hirtelen megemelt téged, egy menyasszonyi pózba, az arcodat egy érett paradicsomra lehetett hasonlítani, Mamoru egy halvány pírrel mosolygott rád, majd kanapéra fektetett téged.

-Álmos vagyok..meg éhes- mondtad szomorúan.

-Képzeld el én is!- mondta szarkasztikusan Mamo.

Este fele már ettél és ittál is, majd aludni indultál mikor észre vetted, hogy Mamo békésen alszik a kanapén,  mosolyogva nézted a konyha ajtóból a látványt, mit ne mondjak? Aranyos volt.
Persze nem akartad megzavarni az álmàt ezért csak ráterítettél egy takarót amit találtál, lekapcsoltad a Tvt, majd otthagytad aludni őt.