Boldogságot keresve | Miyano Mamoru oneshots :3

:-3

"Már ilyen korán fent vagy ?" kérdezte Mamo.

"Ja, én most mentem volna aludni!" mondta a (hajad színe) színű lány.

Igen egész este fent voltál, igen megint beadandó rajzokat fejeztél be, igen nagyon sokáig voltál fent, szerencsére nem hétfő van így még dolgozhatsz rajtuk.

Művészeti sulira jelentkeztél, mert grafikusnak tanulsz, ez az utolsó éved itt, mivel legelőször félbe hagytad a tanulmányaid, szimplán már nem érdekelt a szakma, azon belül még néha beülsz fotó órára mivel fényképész is szeretnél lenni, nagyon régóta érdekel a művészet ezért is kezdtél el tovább tanulni ott hogy igenis ezzel akarsz foglalkozni, Mamo akit már kis korod óta ismersz ő teljesen meg értette a vágyaid és továbbra is veled maradt, elfogadta azt a tényt hogy te igenis ezt akarod csinálni mert ez nagyon érdekel, ám amikor beleegyezett nem gondolt volna arra  hogy ő ennyi stresszt fog látni rajtad, rengeteget kell tanulnod, plusz mellette ott vannak a rajzok a festmények meg a fotó órák amikre muszáj bemenned mert ezt is akarod ugye csinálni.

"Szívem már megint egész este fent voltál ?" mondta unott hanggal Mamoru.

" De muszáj lesz ezt befejeznem ! Le kell adnom a tanáromnak !" mondtad a fáradt hangodon.

"De pihenésre van szükséged!" lépett hozzád a sötét barna hajú majd végig simított a karodon.

"Szó sem lehet róla! Ha ezt nem fejezem be akkor majd mi lesz velem ha nem tud lezárni félévkor?" mondtad ijedt hangon "És mi lesz ha kicsapnak emiatt és nem lesz jövőm-"

"Ne aggódj amiatt! Mi van ha ezt befejezzük együtt, utána meg lepihensz egy kicsit? Úgy jó lesz?" ölelt meg Miyano hátulról.

"Hmm megoldható, de neked nem gond?" kérdezted tőle.

"Dehogy gond! Igaz nem tudok olyan jól festeni de, lehetsz a senseiiem ma!" mosolygott Miyano majd abban a percben adott egy puszit a hajadba." Yosssh akkor mit kell csinálnom?"

"Először igyunk egy kávét! Lehet hogy rámegy az egész napunk! Vállalod a következményeket?" néztél rá.

"Boldogan vállalom érted!" mondta egy mosollyal az arcán

-TIMUUU SKIPPUUUUU-

"És kéééész!" mondtad boldogsággal a hangodban. " Szerintem jó munkát végeztünk! Mit gondolsz Mamo?"

"Tényleg szép lett, de az nem miattam van!" mondta téged említve, közben átkarolva a nyakad.

"De köszönöm a segítséget Mamo! Sokat jelent nekem!" néztél rá.

Ő abban a szent pillanatban megemelte az állad és egy puszit adott az ajkaidra, egy kis puszi volt de mégis ő neked elég volt annyi hogy zavarba hozzon.

"Szívesen tettem" mosolygott Mamo "Na akkor indulás pihenni"

"Csak akkor ha te is jössz!" vágtad rá.

"Hát jó!" sóhajtott egy nagyot Mamo.

Azon a napon Mamo, veled együtt aludt el, a karjai átöleltek téged, pontosan ezt az érzést hiányoltad a legjobban az életedből, az ő védelmező karjait ahogy azok téged átölelnek.

"Szeretlek Mamoru !" suttogtad.

"Én is téged (Név)-chan" mondta a gyengéd nyugtató hangján Mamo "Oyasuminasai!"