Boldogságot keresve | Miyano Mamoru oneshots :3

🥺

Reader szemszöge

Nagyon régóta szeretnék egy Mamoru Miyano koncertre eljutni, ha elmondhatnàm mióta hááát.. Kicsit hosszú lenne, de ezen a napon éppen kimentem megnézni a postaládát, jelzem két hete próbàlok egy nyamvadt jegyet venni, vagy kettőt de inkább egyet, vagy kettőt.

-ANYA! APA!- kiabálom ki boldogságomban.

-Mi az kicsim ? Minden rendben?- aggódott édesanyám.

Abban a percben lefutottam hozzájuk és felmutattam a két jegyet amit már nagyon régóta várok.

-Úristen kicsim! Gratulálok!- mosolygott anyám és egy ölelésbe vont engem.

-Most már való életben is láthatom őt!- ugráltam örömömben.

Apám ekkor jött elő álmos tekintettel.

-Mi ez a reggeli kiabálás? Aludnék!- morgott édesapám.

-Bo-Bocsi apa!- bocsánatot kértem.

Apám végig nézett rajtam, majd elmosolyodott

-Meg vannak a jegyek?- nézett ràm apa, mire bólogatni kezdtem.

-Jövő héten elviszlek a koncertre! Kit vigyek még?-lépett hozzám apa.

-Hááát mondjuk (Barátod neve)-t vihetnénk!- jelentettem ki.

-Akkor jó!

~~~

Eljött a nap, olyan izgatott vagyok, alig várom hogy láthassam Miyano-sant ahogy tàncol fent a színpadon, meg énekel, a hangjáért oda-vissza vagyok.

-Nagyon elbambultál kicsim!- szólt anya.

-Bocsi csak izgatott vagyok- jöttem zavarba.

-Elhiszem kicsim!- mosolyodott el anya
-De nagyon vigyázz magadra!

-Igenis apa!- nevettem el magamat.

~~~

Éppen a büfénél vagyok, anyumék nehéz szívvel de elengedtek engem, én meg bejutottam egyedül, (Barátod neve) meg nem tudott el jönni mert beteg lett.

Éppen sétálgatok a színpad alatti részen mikor érzem hogy neki megyek valaminek, egy magas de erős mellkasnak, a földre estem méghozzá, készültem volna káromkodni.

-Ne haragudjon ! Nem figyeltem a lábam elé!- egy ismerős hang szólalt meg.

-Se-Semmi gond nincsen!- álltam fel mire realizáltam hogy kinek is mentem neki.

-Biztos nem esett semmi baja? Csak mert egyedül van itt és eléggé fiatalnak néz ki magácska- mondta a kócos barna hajú.

-Nagyon szépen köszönöm az aggódását
Miyano-kun!-hajoltam meg a férfi előtt.

-Eto..Ismerjük egymást?- zavarodott össze Miyano-san.

-Maga nem ismer de én elég nagy rajongója vagyok!- mondtam ki majd meg is bántam azt.

-Oh szóval maga az én rajongóm?- nevette el magát a férfi.

-I-Igen!- motyogtam magamban.

Abban a percben láttam azt hogy Miyano-san nevetni kezd, de azon a napon az derített fel még jobban, majd abban a pillanatban széttárta a karjait.

-Eh?- összezavarodottan néztem a férfi arcára.

-Nem igazán engedem meg rajongóknak de te egy kivétel vagy most, szóvaaal- mondta boldogságában Miyano-san.

-Akkor ezt most szabad?- kérdeztem ártatlanul.

Nem várta meg míg átölelem, ő tette meg, szorosan átölelt engem, én is viszonoztam az ölelést,nem akartam elengedni de el kellett engednem, aláírattam vele a telefonom tokját majd elköszöntem tőle.

___

-Szia kicsiiim!- hallottam a bejárattól egy nő hangját.

-Szia anyaaa!- hallottam meg a lány hangját akit megöleltem a koncert előtt.

Kinéztem és làttam ahogy meg hogy a lány ölelgeti az anyját, majd abban a percben elkezdett mesélni az anyjának.

-OI!-odaszóltam a lánynak, ő egyből rám figyelt.

Elmosolyodott egyből a làny és integetni kezdett.

-VISZLÀT MIYANO-SAN!- integetett a làny boldogan vissza.

| Meg is van a kovi rèsz UwU remèlem tetszett nektek ,megprobalom a reszeket hozni nektek gyorsabban uwu|