Boldogságot keresve | Miyano Mamoru oneshots :3

😔

~warningu! Halál,öngyilkossàg említèse~
Ha nem szereted az ilyesmit ezt ne olvasd el :3
A te èrdekedben írtam ki ezt a kis figyelmeztőt.
.
.
.
.
A temetőben állva, szomorúan szemlélve egy bizonyos sírkövet melyen egyetlen szerelmem neve látható, a szívem is megszakad mikor végig olvasom a nevét és a halála évét, bele kell gondolnom hogy elveszítettem, egy olyan embert akiért a szívemet adtam, aki miatt sikerült életben maradnom, ekkor ugranak be az együtt töltött éveink.

...

-Mamo hagyd abba- ütöttem vállba az előttem állót.
-Nem fogoooom- húzta el a "fogom" szócskát Mamo
-De zavarba hozol!- takartam el az arcom- Állj le!
-Nem fogok- suttogta majd elvette onnan a kezem.-Mert én Mamoru Miyano nem állok le!
Elmosolyodtam majd átöleltem a férfit akit szeretek.

...

-(Név)! Nagyon csendben va- fejezte volna be Mamo majd észre vette az alvó alakom a kanapén.
Ott aludtam, igen fáradt voltam, igen túl toltam a munkát, nem akartam leállni.
-Életem! Ébresztő!- ébresztgetett az említett.
-Mi történt? Valami baj van?- ébredtem fel ijedten.
-Nincs semmi baj ! Nyugodj meg! Jól vagyok!- nyugtatott Mamo.
-Akkor miért keltettèl fel?- kérdeztem unottan.
-Csak hiányoltalak!- mondta lágyan a sötét hajú.
-Aww de cuki vagy!- mondtam majd adtam egy puszit a homlokára.
-Nem oda akartam a puszit!- durcizott Mamo.
-Akkor hova?- kérdeztem
-Ide!- mutatott az ajkaira Mamo.
Elmosolyodtam majd adtam oda is egy puszit.

...

És most ezen emlékekre gondolván, a szemeim könnyesek lesznek, elkezdenek hullani a szemeimből, itt hagyott a férfi aki miatt éltem, a férfi akit szerettem, a férfi aki megértett, elveszett minden reményem, nincs visszaút, nem tudom megváltoztatni a kedvemre, most csakis egy dologra tudok gondolni.

Még pedig..

Az..

Hogy minél hamarabb mellé kerüljek..

Hogy mellette legyek..

Ekkor közelebb léptem a sírhoz, és kezdtem beke a mondandómba.

-Szia Mamoru!- köszöntem egy szomorú mosollyal az arcomon.- Hogy vagy? Minden okés veled? Remélem is! Van egy jó hírem is neked!..

Ekkor elővettem a pisztolyt a zsebemből, majd szemlélni kezdtem azt..

-Tudod!- kezdtem bele -Mindig is bajom volt a hiányoddal és már megőrít hogy nem vagy mellettem, nem érzem az illatod, nem hallom a hangod, ez mind hiányzik nekem!

Ekkor már a fejemnél tartom a fegyvert, a tár meg van töltve, a szívem meg darabokra törve.

-Mondd meg nekem szívem!- mosolygok magamban- Hiányoztam.

És meghúztam a ravaszt..
Ekkor éreztem hogy a testem legyengül, megszűnik a létezésem, többé nem élek.
Jövök Mamo! Nem kell hiányolnod!
Itt vagyok! Most nem tudsz elveszíteni!
Szeretlek és foglak is, mert még a halál sem választ el minket.

Konichiva minna-san, O genki desuka? Itt egy Csenge UwU!
Ha kerdezne valaki, jól vagyok, nincsen semmi bajom, életvidámabb nem is lehetnék.
Es nem , nem történt Mamoval semmi, azt még én sem élném túl xd
Nya byeeee!