Az Álpasim. (Larry fanfiction)

2. Nem Egyszeri Alkalom.

Harry:

Nézem, ahogy Louis konkrétan fuldoklik a félig lenyelt, és félig kiköpött víztől, mert tudom, hogy ez már veszett ügy.
Végülis szinte egy idegen számomra, ráadásul nem indult valami kellemesen a "kapcsolatunk". Úgyhogy nem valószínű, hogy segíteni fog.
Zayn az exem. Az egész egy részeges este volt egy bárban, aztán valahogy mégis egy kapcsolatnak nevezhető dolog fejlődött ki belőle. De aztán megcsalt, és a tetejébe meg is alázott, mondván úgy se voltam elég jó hozzá.
Nem értem, eddig egészen jól ment ez a Louisos eset, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor belátom, hogy vonzó férfi, erre beront az a fekete hajú seggfej, és mindent elcsesz. Baszki.

- Hogy mi van? Mit csináljak? - néz rám Louis könnyes szemmel, a köhögés miatt, én pedig csak beharapom az ajkam idegességemben.
- Semmit, felejtsd el! Tudod mit, nekem most mennem kell, nagyon élveztem a találkozót, ahhoz képest hogy eddig mennyire bírtalak. Talán még összefutunk! - fújok visszavonulót, és már pattanok is fel, hogy a döbbent Louist magára hagyjam, (amit amúgy egy kicsit sajnáltam volna, mert tényleg jó társaság) amikor konkrétan majdnem fellökök valakit.
- Bocsá... - hallgatok el, amikor Zayn rezzenéstelen arcával találom szemben magam.
- Harry! Rég láttalak, hogy vagy? - mosolyog, mintha minden rendben lenne.
Pedig kurvára nincs.
- Szia. - vetem oda foghegyről, és már kerülném ki, amikor megfogja a karom.
- Hova sietsz? - érdeklődik, én pedig csak lehunyom a szemem.
- Semmi közöd hozzá. - szólalok meg végül, és a hangom sokkal mélyebb a visszafojtott indulatoktól.
- Na na, Harry! Most miért vagy ilyen goromba? - vigyorog rám, én pedig érzem, hogy a düh, az idegesség, és az enyhe pánik nem valami kellemesen fog kijönni rajtam, amikor észlelem, hogy egy másik kéz is tapad a karomra, de sokkal lágyabban, és melegebb is. Szinte forró.
Ez most miért ragadt meg?
- Szia Zayn. - szólal meg Louis azon a rekedt, kissé magasabb hangján, én pedig értetlenül pillantok rá.
Mégis honnan ismeri ezt a barmot?
Úristen, könyörgöm ne Zayn egyik exe legyen!
- Louis! Hát te? - engedi el a karom.
- Ami azt illeti, Harryvel kicsit lazulunk.
Ránk fér már. - mosolyog rám, és felém hajol, mire elkerekedik a szemem, de aztán gyorsan rendezem a vonásaim, és csendben várom mit tesz.
Egy puszit nyom az arcomra, majd rávigyorog Zaynre, aki összevont szemöldökkel bámul minket.
Én csak elpirulva harapdálom megint a szám.
- Ti ketten? - pislog értetlenül.
- Igen. Szerintem ez annyira nem meglepő, tekintve hogy Hazza az egyik legvonzóbb férfi, akit valaha láttam. - karolja át Louis a derekam, közben kihívóan mered rá.
És megint elpirulok, sokkal jobban, mint amikor megpuszilt.
Ó, ne már, nem vagyok ennyire zavarba jövős. Istenem Harry!
Tényleg Hazzának szólított?
Kit érdekel, nem vagyok lány, hogy ilyen romantikus dolgokon agyaljak.
De akkor is, ez annyira édes... Nem, Harry szedd össze magad.

- Ez tény, nekem is volt lehetőségem megtapasztalni Harry "férfiasságát".
Erre Louis csak összeszorított szájjal markolja erősebben a derekam.
- Zayn - köszörülöm meg a torkom, de még így is rekedt marad a hangom. - Szeretnék a pasimmal lenni, szóval kérlek húzz el.
- Ne aggódj, már itt sem vagyok. Nem zavarom a nagy romantikázást. - feleli tömören, bár látom, hogy tudna mit a fejemhez vágni, és kisiet.

- Ez gyorsabban ment, mint amire számítottam. - jegyzi meg Louis, miután leülünk, és összekulcsolja a kezét az asztalon, a magyarázatra várva.
Hát, ez érdekes lesz.

Louis:

Harry zavartan pillantgat körbe, majd egy sóhaj után rám néz.
Szép zöldjei bűntudatosan csillognak, gondolom az előbb történtek miatt.
- Zaynnel egy darabig együtt voltunk. Körülbelül három hónapig tartott a dolog, aztán megcsalt. Mondjuk úgy, hogy nem valami kellemesen váltunk el - harapja be megint az alsó ajkát, én pedig csak szorosabban fűzöm össze az ujjaimat a teljesen ösztönös mozdulatra.
- És gondolom nem bánt veled valami kedvesen a szakítás után, ezért megijedtél, amikor megláttad, és nem tudtad mit tegyél. - teszem hozzá, de mosolygok, jelezve, hogy ezzel a mondattal nem megbántani akarom.
- Hát ja. És tényleg köszönöm, hogy kihúztál abból a szar helyzetből. - mosolyog vissza hálásan. - Egyébként ti honnan ismeritek egymást?
- Egy általános iskolában vagyok edző. Ami azt illeti, Zayn is ott tanít. Egész jóban vagyunk, vagyis valószínűleg voltunk ezek után. - húzom el a számat, mire Harry lesüti a szemét, ezért gyorsan korrigálok. - Úgy értem, most, hogy megtudtam, milyen seggfej, nem igazán akarok a barátja lenni. - nevetek fel, mire ő is elvigyorodik, én meg próbálom nem feltűnően bámulni a gödröcskéit.

- Tudod, ott a felolvasó klubban nagyon gyerekesnek találtalak, és néha még most is. - pillant rám huncutul az előbb rendelt innivalója felett. - De így, hogy már több mint 2 órát töltöttem veled, ráadásul úgy, hogy meg is mentettél, azt mondom, hogy nagyon kedves, és jó fej ember vagy. Ha jobb napod van. - teszi hozzá, mire összevont szemöldökkel kezdem pásztázni.
- Szóval azt mondod, amúgy bunkó vagyok? Én? Louis Tomlinson? - játszom a sértődöttet elvékonyított hangon, mire elneveti magát.
Aha. Csakhogy éppen ivott, ezért most konkrétan ő fullad meg, miközben még mindig röhög, és bár aggódom a köhögőroham miatt, ami rátört, belőlem is kirobban a nevetés.
Aztán eszembe jut valami, és elmegy a jókedvem.
- Ó, baszki! - sziszegem lehunyt szemmel, és hátradőlök a széken.
- Minden oké? - szólal meg rekedten a göndör, mire megcsóválom a fejem.
- Elcsesztük. Zayn azt hiszi, hogy együtt vagyunk, ugye? - meredek rá.
- Igen. - pislog zavarodottan a zöld szemű.
- És mondtam neked, hogy egy helyen dolgozunk, nem? - teszem fel a legfontosabb kérdést, mire először értetlenül, majd idegesen bámul továbbra is engem.
- Bassza meg. - suttogja.
Erre csak bólintok, és sóhajtva előkeresem a pénztárcám.
- Ideje menni. Már kilenc óra is elmúlt. Majd én fizetek, aztán hazakísérlek, és megbeszéljük, mi legyen. - kapom fel a pulcsim, és intek a pincérnek.

- Autóval vagyok. - jegyzi meg, amikor megállunk a kocsijaink előtt.
- Ülj be. - nyitom ki a sajátomnak az ajtaját, mire a göndör csak csendben bepattan.
Amúgy milyen fura, egymás mögött áll az autónk.
- Arra gondoltam. - kezdi óvatosan, mikor helyet foglalok mellette. - Hogy mi lenne, ha egy darabig még folytatnánk a színjátékot? Aztán majd eljátszanánk, hogy szakítottunk. És itt vége lenne az egésznek.
- Oké. - vonom meg a vállam.
- Ennyi? - csodálkozik, amitől zöld szemei hatalmasra nyílnak, ettől pedig olyan cuki, hogy óvatosan elmosolyodom.
- Aha. Így juthatunk ki ebből a szar helyzetből csak.
- Semmi dráma? - ráncolja a homlokát.
- Nem egy filmben vagyunk, Hazza! - nevetek fel, de ő csak a száját rágcsálva figyel.
Egy darabig még vigyorgok, aztán elesik hogy hogy szólítottam. Basszus.
Hazzának hívtam. Most már mindegy, gáz lenne, ha bocsánatot kérnék érte. Legközelebb majd figyelek erre. Bár... Igazából az álpasija vagyok. Szóval...
- Akkor... Mi lenne, ha számot cserélnénk? Holnap szombat, átjöhetnél hozzám, megbeszélni a részleteket, meg ilyenek. - teszi hozzá Harry zavartan, és megköszörüli a torkát.
Olyan szórakoztató, hogy azt hiszi, ha mindig ezt csinálja, kevésbé lesz mély a hangja.
- Persze. - veszem elő a telefont, és a hirtelen fénytől hunyorogva megnyitom a névjegyzéket.

- Akkor szia! - száll ki egy tíz perc után, és lehajolva az ablakhoz rám mosolyog, amitől ismét a gödröcskéire terelődik a figyelmem.
- Szia. - mosolygok vissza, de mielőtt még elmenne, odahajolok hozzá, és nyomok egy puszit az arcára, miközben megcsap az illata.
- Ez mi volt? - pislog zavartan.
- Csak gyakorlok. - indítom be a motort most már vigyorogva.
Talán mégsem lesz olyan rossz ez az egész.
.
.
.
.
.
.
.
Zayn csak egy kis ideig lesz negatív szereplő aztán összeáll a megszokott csapat. :)