Az Álpasim. (Larry fanfiction)

3. Gemma, Ő Itt A Pasim!

Harry:

Úgy alakult, hogy Louis mégsem tudott átjönni tegnap, mert valami Lottieval volt programja.
Igazából nem bánom, tekintve, hogy az önbizalmam, és a lelkesedésem is csökkent a dolgokkal kapcsolatban.

Te jó ég, mit műveltem? Hogy lehetek ekkor hülye? Álpasi? Ennyire gyerekes vagyok, hogy ahelyett hogy az exem szemébe nézek, inkább fogok egy szerencsétlen srácot, és kikönyörgöm, hogy legyen a kamu barátom?
Jó, igaz Louis nem akadt ki rajta, de kívülről borzasztóan hangzik.

- Harry, elégeted a tojást. - ül le az asztalhoz Niall, és kíváncsian fürkész.
- Hm? Oh, basszus... - motyogom, és gyorsan kiszedem a tányérra azt.
- Mi van veled? - érdeklődik, de közben csillogó szemmel mered az ételre.
Erre csak elfojtok egy mosolyt, és szedek neki is.
- Kösz! - kezdi el rögtön magába lapátolni, amint leülök mellé. - Szóval.
Mi a baj? Louis?

Na igen, meséltem neki az első találkozásunkról, aztán a vakrandiról, meg Zaynről és végül valahogy arról is beszéltem neki, hogy Louisnak van a legszebb kék szeme a világon.
Néha igazán oda kéne figyelnem arra, hogy mit mondok.

- Nem. Vagyis de. - fésülök egy tincset a fülem mögé. - Igazából nem tudom. Akkora baromság volt ezt csinálni, nem?
- Nem. - feleli reflexből, mire felvonom a szemöldököm.
- Mert miért is?
- Mert megúszod, hogy az az idióta megint eltapossa az önbizalmad haver. Louis meg szimpatikusnak tűnik, úgyhogy tőlem legyen az álpasid. Ne vegyél mindent olyan komolyan, "Hazza". - vigyorog rám, és tudom, hogy szándékosan használta a Hazza megszólítást, mert Lou hívott így.
Azaz, Louis.
- Tudod... Ez egy kifejezetten okos gondolat volt, büszke vagyok rád. - veregetem meg a hátát, ő meg csak nevetgélve eszik tovább.
Mondjuk, így teleköpködi az asztalt kaja darabokkal, de mindegy.

Már délután három van, és sikerült időpontot egyeztetnem Sarahval, aki egy gyönyörű nő. Tehát jó képek fognak születni róla, remélem.
Igazából mindig is jobban szerettem ruhákat tervezni, valami egyedit alkotni. De az iskolában, és máshol, ami nem otthon volt, senki sem támogatta a szerintem különleges stílusom.
A családom mellettem volt, és van, de most már meg egyszerűen nem hordok olyan ruhákat, amiket szeretnék.
Ez van.

- Harry! Csengettek! - ordít fel Niall.
- De te vagy a nappaliban, az közelebb van! - kiabálok vissza.
Pár perc csend után sóhajtva kapcsolom ki a rádiót, és a torkom megköszörülve (a hangom egy idő után nagyon érces lesz, ha sokat énekelek) letrappolok a lépcsőn.
Oldalra pillantva még látom, hogy a konyhában ment, és egy utolsó bosszús pillantás után kitárom az ajtót.
- Szia! - mosolyog rám a rekedt hang tulajdonosa, én pedig zavartan viszonzom.
- Louis! Hát te? - engedem be, mire lerúgja a cipőjét, és kérdőn megáll.
- Menjünk a konyhába. - biccentek, ő pedig továbbra is előttem toporog.
Aztán leesik, hogy nem tudja merre van.
- Ohh - harapom be a szám. - Balra menj.

- Szóval, hogyhogy itt? - kérdezem ismét, de választ ugyancsak nem kapok, mert beérünk a konyhába, ahol Niall éppen elpusztítja a hűtő tartalmát.

Nem érdekel, legközelebb ő megy bevásárolni.

- Helló! - dobja félre az almát, és Louishoz lép.
Én csak morogva felveszem az elejtett gyümölcsöt.
- Szia. - ráz kezet vele Lou, és leül az asztalhoz.
Melegség önti el a mellkasom a gondolatra, hogy talán otthonosan érzi magát.
- Tehát te vagy Louis. Harry már sokat mesélt rólad, meg a kék szemedről. Onnan ismertelek fel, tudod. - vigyorog rám pimaszul a szőke, mire bemutatok neki.
Hát ez nem igaz, hogy a fene vinné el néha azt a kotnyeles fejét.
Louis erre csak felém fordul, és halkan elneveti magát, ezért nekem is megenyhül az arcom.
Nem tehetek róla, ragadós a jókedve.
- Nem tudom miket mondhatott rólam, de ha azok között ott van, hogy mennyire helyes, eszméletlen, és csodálatos vagyok, akkor csak igazat mondott. - vonja meg a vállát.
- Ennél még érdekesebb jelzőkkel is illetett, haver. - grimaszol Nialler, én meg elkerekedett szemekkel ülök le hozzájuk, és rögtön hadarni kezdek védekezésképp.
Basszus, mi van, ha Louis ezek után itt hagy?

Louis:

Rohadtul aranyos, hogy azt hiszi megharagszom azért, mert mesélt rólam.

Úgy volt, hogy tegnap átmegyek Harryhez, de a húgommal szakított a pasija, és valamiért hozzám fordult. Nekem meg első a család.
Ami pedig a Lottiet illeti, kurva dühös vagyok a csávóra, de... Mégsem szabhatom meg az érzéseit. Ha úgy érezte, nem működik Lottieval, el kell fogadni a döntését. Itt nem csak Lottieról van szó.
Persze, ha találkozom a fiúval, kiherélem.

Szóval úgy döntöttem, jövök, és meglátogatom Harryt.
Be kell valljam, nagyon szexi a göndör ebben a rózsaszín pulcsiban, meg abban a kis boxerben.
Szerintem észre sem vette, milyen szerelésben nyitott nekem ajtót.

- Menj már, Hazza. Én is meséltem rólad Liamnek. - húzom egy féloldalas mosolyra az ajkam, mire Harry pár másodperces fáziskéséssel rám vigyorog.
És megint a gyilkos gödröcskék.
- Hogyhogy jöttél? - kulcsolja össze a kezét az asztalon, és nekem ez a mozdulat juttatja eszembe, hogy amúgy mennyivel is magasabb, termetesebb nálam.
- Gondoltam nem ártana tisztázni a dolgokat. Például, hogy mikor kezdtünk járni, hogy találkoztunk. Tudod, ha valaki kérdezné. - vonom meg a vállam, és; hogy megint olyan édesen elpiruljon, hozzáteszem: - Meg persze már hiányoztak a göndör tincseid.
Erre lesüti a szemét, és rágcsálni kezdi a száját.
Le kell szoktatnom erről a szokásáről, ha nem akarja, hogy valami nagyon perverzet tegyek vele.
Mondjuk keféljem meg az asztalon abban a cuki, rózsaszín pulcsiban.
Nem, nem gondolok ilyenekre. Nem szabad. Koncentrálj.

- Lou? Itt vagy? - lengeti meg az arcom előtt a kezét Hazza, mire feleszmélek.
Érzem, hogy lassan az arcomba tódul a vérem, ahogy leesik, hogy szólított.
Könyörgöm, add, hogy ne látszódjon, hogy elvörösödtem.
Egyébként meg nem is szokásom.
- Persze, öhm, mit is mondtál?
- Azt, hogy szerintem az legyen a találkozásunk története, hogy összefutottunk egy bárban, és....
- Nem! - vágok közbe hevesen, mire Niall is kérdőn mered rám.
- Én nem Zayn vagyok, hogy egy egyszerű kaland következménye legyek. - felelem egyenesen Hazza szemébe nézve, aki csupán szemlesütve bólint.
- Akkor legyen az, hogy egy kávézóban találkoztatok, szimpatikusnak találtátok a másikat, és most itt vagytok. - szól közbe Niall.
Pár másodperces csönd után helyeslem az ötletet, aztán a göndörre nézve várjuk az ő véleményét.
- Nekem megfelel. - mosolyog rám, amit azonnal viszonzok.
Az idilli pillanatot most nem Niall csámcsogása zavarja meg (azt az ediggi percekben megszoktuk) hanem a csengő.
- Megyek, nyitom! - tápászkodik fel Harry, én pedig reflexből fordulok utána, hogy nézhessem azt a formás fenekét, és csak azután jut eszembe, hogy a szőke még itt van.
- Khm... - köszörülöm meg a torkom zavartan, amikor visszafordulok.
- Csak nyugodtan. - vigyorog rám Niall, mire halkan elnevetem magam.
- Ennyire feltűnően csináltam? - húzom el a szám.
- Nagyon. - bólogat. - Tetszik neked, ugye?
- Azt hiszem. - igen, persze hogy tetszik kinek ne tetszene? - Eléggé. - vallom be.
- Az jó. - pillant rám ismét sejtelmesen.
- Miért? - csapok le a lehetőségre. - Én is tetszem neki? Már nem haragszik a felolvasó klubbos dolog miatt? Niall, válaszolj, kérlek! - meresztek rá nagy szemeket.
- Nem, haver. Nálam nem válnak be a szép, kék szemeid. - rebegteti meg a szempilláit játékosan, erre pedig muszáj elmosolyodnom, de közben eleresztek egy frusztrált sóhajt is. - Nem fogok semmit sem mondani. Egyébként meg ráértek, csak öt napja találkoztatok először.
- Jólvan, nyugi, nem is a kezét készültem megkérni. - forgatom a szemem. - Csupán érdeklődtem, van e értelme próbálkozni.
- Van. - vigyorodik el végül, én pedig már megkönnyebbülve mondanék valamit, amikor Harry toppan be, vörösre vált arccal.
- Minden rendben... - halkul el a hangom a kérdés végére, mert hirtelen megáll Hazza mellett egy fiatal nő, és kíváncsian szemügyre vesz.
- Louis. - nyel egy jól láthatót, és bocsánatkérően mered rám. - Ő itt a nővérem. Gemma, ő pedig... Ő itt a pasim.
A kínos csöndben egyedül az hallatszik, ahogy Niall küzd a visszafojtott nevetéssel.
.
.
.
.
.
.
Sziasztok! Az a helyzet, hogy nem igazán látom, hogy néznétek, vagy érdekelne a sztori titeket. De folytatom, mert már belekezdtem.
Ha mégis tetszene, annak örülök, és ha úgy van nyomj egy csillagot!💚💙
(a helyesírásért bocsánat, át sem nézem ezt a részt, mert akkor kitörölném, szóval csak így simán kirakom)