6. Ez Meg Ki?

606 66 7
                                    

Louis:

- Szóval akkor jól sikerült a tervem. - vigyorog Liam győztesen, miközben tekintete köztem, és a vállamon édesen szunditó Harry között jár.

Már nyolc óra van, viszont Hazz bealudt az egyik horror közben, nekem meg nem volt szívem felkelteni a göndört.

- Azért ennyire ne örülj. - suttogom.
- Mert miért is? - ráncolja a homlokát.
- Attól tartok, előbb utóbb megunja a hangulat ingadozásom, vagy azt, hogy néha kicsit bunkó vagyok. Ha nem is szándékosan. - motyogom kissé félve, és nem is olyan könnyű őszintén beszélni a hibáimról, mint hittem.
- Hülye! - vágja rá hangosabban, így tarkón vágom. - Aú! Figyelj már, te állat. Holnap lesz egy hete, hogy találkoztatok, és még jóban vagytok. Sőt! - néz rám jelentőségteljesen.
- Tudom, csak baszki, eddig akárkit szerettem, mindig elhagyott. - célzok anyára és a húgomra.

Érzem összeszorulni a torkom. Utálom, hogyha rájuk gondolok, egy másodperc alatt sebezhetővé válok. Kurvára nem fogok sírni!

- Tommo... Nagyon szeretnek téged, tudod? Odafentről vigyáznak rád, hogy ne legyél akkora segg. - érzi meg a hangulat változást, és megragadja a kezem, majd biztatóan rám mosolyog, de látom megremegni a szája sarkát.

Li ismerte őket, neki is fájdalmas volt az elvesztésük. Hát még nekem.

- És mi is téged, bazdmeg. - gördül le egy könnycsepp az arcán, mire hitetlenkedve felnevetek, megfeledkezve az alvó Hazzről, és hagyom, hogy megteljen a szemem könnyel.
- Lou? - hallom meg Harry rekedt hangját, és aggódva felé kapom a fejem.
- Ne haragudj, felkeltettelek? - simítom meg puha arcát, de ő csak engem bámul.
- Baj van? - törli le az egyik könnycseppet, ami alattomosan kicsordult a többi mellé.
Kissé szipogva átölelem a vállát.
- Nincs semmi. Tényleg. Csak beszélgettünk Liammel. Aludj tovább. - suttogok, mire kómás fejjel visszadől a vállamra, és ott szuszog tovább.
Kis édes.
- Én megyek, jó? - motyogja Liam, majd egy váll simítás után gyorsan lelép.
Érzem, hogy azt akarja, hogy kettesben legyek a göndörkémmel, és ezért most hálás vagyok.
Én csupán csendesen, a gondolataimmal maradva hagyom, hogy elbambuljak, hátha elalszom. Nem is volt olyan rossz így az este.

Harry:

Arra kelek, hogy valami ránehezedik a fejemre. Kis időbe telik, míg rájövök, hogy Lou puha arca nyomódik a hajamba. Halkan felkuncogok, majd óvatosan kikászálódok alóla, elfektetve őt a kanapé puha párnái közé. Vicces, hogy halkan horkol, és arra sem kel fel, hogy konkrétan megemelem. Az ábrándozásomat a csengő hangja szakítja meg.
- Baszki. - kapom a fejem Lou felé, de szerencsére a hétalvó erre sem kel fel.
Az ajtóhoz sietve kitárom azt, úgy ahogy vagyok, kócosan, és gyűrött ruhában.
- Igen? - nézek furcsállva a barna hajú fiatal nőre.
- Oh, helló! - pislog meglepetten. - Louis itthon van?

Oké, ki a franc ez a csaj, és mit akar Loutól?

- Öhm... És mégis ki vagy te? - motyogom zavartan, hangot adva a kétségeimnek.
- Én? Én Lou exe vagyok. - nevet fel.

Mégis. Mi. A. Kurva. Élet?

- És mit is akarsz? - kérdezem ellenségesen.
- Hé, nyugi göndör! Nem akarom visszaszerezni. - mosolyog kedvesen, én meg jóval összezavarodottabban bámulom.
- Akkor?
- Louis és én barátok maradtunk. Néha találkozunk, mert hiányzunk egymásnak, mint barát a barátnak. Harry, senki sem akarja ellopni Lout.
- Honnan tudod a nevem? - akadok ki.
- Ahh, Louis sokat mesélt rólad. - kacsint egyet a lány.
- Ohh - sóhajtok fel jóval nyugodtabban. - Bocsánat.
- Semmi baj. - kuncog fel. - Eleanor vagyok, egyébként.
- Én meg Harry. Ó, várjunk ezt már tudod. - vörösödöm el még intenzívebben.
- Eleanor! - hallom meg magam mögül a karcos hangot, mire odébb állok, hogy ne legyek útban.
Bár tudom, hogy elvileg nincs köztük már semmi, akaratlanul is elönt a féltékenység amikor Lou megöleli Eleanort.
- Szóval, megismerkedtetek. - mosolyog vidáman a kék szemű, mire megenyhülök.
- Igen, harcias a pasid. - nevet fel őszintén Eleanor, én pedig csak azt kívánom, nyíljon meg alattam a föld.
- Igen? - pislog rám perverzen Lou, mire inkább besietek a nappaliba.
- Louis, majd később visszajövök. Most legyetek nyugodtan kettesben. - kuncog aranyosan Eleanor, én pedig itt döntöm el magamban, hogy igenis igyekszem kedvelni a lányt. Hiszen nem akar közénk állni.
A konyhába vonszolom magam, és míg Louis a lánnyal búcsúzkodik, azért mondjuk bele ne haljanak ebbe a tragédiába, pff, elkezdek rántottát készíteni.
Öt perccel később két kar fonódik körém, én pedig megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy Lou nem lépett le Eleanorral, hanem visszajött hozzám.
- Mi készül? - suttogja a tarkómra.
- Az, amivel könnyen leégetnéd a házad. - motyogom halkan, mire oldalba bök.
- Na! - sikítok fel, és Louis felé fordulok.
- Te kis mocsok. - húzom össze a szemem, mire aranyosan kinyújtja a nyelvét.
Nem tudom megállni, hogy be ne kapjam, ezért ráhajolok puha ajkára.
Lou meglepetten felnyög, de nem rest viszonozni a csókot. Karjait a nyakam köré fonja, és nyöszörögve próbálja tartani a szám iramát. Ez mosolyt csal az arcomra.
- Ne vigyorogj, Harold! - morog Lou, mire hangosan felkacagok.
Imádom a morcos Louist, olyan cuki.
- Harry. Edward. Styles... - néz rám sötéten, és már tudom, hogy rohannom kell.
Vihogva ugrok a kanapén át, Clifford ugatva követ, Lou meg nevetve próbál elkapni. Egyenesen Louis hálójába sietek, majd az ágyra vetem magam, és várom, hogy benyisson rám. Amint ez megtörténik, kacér pillantással szétteszem a lábam. Louis arcáról fokozatosan eltűnik a mosoly, és sötét kifejezés veszi át a helyét. Eközben pedig jól odaég a rántotta.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Na hali! Ezt a Sweet Creature hallgatása közben írom, nézzétek el, hogy uncsi lett.😭
Viszont szeretnék valami fontosat mondani. Azért raktam bele Jayt, mert szeretném, ha tudnátok, mennyire csodás ha van egy anyukátok.
Én nevelt gyerek vagyok, és az édesanyám pár héttel ezelőtt elhunyt, rákban. Sajnos az utóbbi időben nem ápoltunk jó kapcsolatot, és ezt most annyira sajnálom.
A lényeg viszont! Értékeljétek a családot, ők mindig ott lesznek amikor a barátok nem.
Remélem veletek minden oké.
(bocsánat, hogy belehoztam egy személyes példát, csupán szeretném érzékeltetni, hogy mennyire fontosak is a szeretteink)
Na puszi🥰

Az Álpasim. (Larry fanfiction) Where stories live. Discover now