Az Álpasim. (Larry fanfiction)

10. Lottie?

Harry:

Emlékszem, pár nappal ezelőtt így aludtunk Louval a kanapén, mint most. Akkor csengetett Eleanor, és természetesen, mikor megszólal újra a csengő, megfagy az ereimben a vér. Az egy dolog, hogy igyekszem kedvelni Eleanort, de azért mondjuk hagyjon már békén minket! Komolyan, ha tényleg ő lesz, elküldöm. Persze, kedvesen. Remélhetőleg.

- Aú... - morgok, amikor kimászom Louis alól; úgy feküdt rajtam eddig, mintha az ágya lennék.
Én meg jól elgémberedtem.
- Harry... - nyöszörög, erre megtorpanok.
- Aludj csak, mosdóba megyek. - simogatom meg kócos tincseit, majd az ajtóhoz lopakodok.
Szélesre tárom azt, és egy meglehetősen csinos, fiatal nővel találom magam szemben. Aki nem Eleanor.
Ugye nem megint egy ex, basszus?

- Segíthetek valamiben?
- Helló! - a lány csak meglepetten pislog. - Louis itthon van?
- És ki kérdi? - állok jobban a küszöbre, amikor be akarna menni.

Oké, ez lehet bunkó dolog, de egy másik ember hogy tűrné, hogy valaki rámászik a pasijára? Vagyis, a jövendőbeli pasijára. Oké, Harry ne legyél önző... Nyugi...

- Mert te ki vagy? - vált ő is stílust.
Te kezdted Harold, ne csodálkozz.
- Egy srác. - felelem diplomatikusan.

Erre halványan elmosolyodik; ez a mozdulat hívja fel a figyelmem arra, hogy valahonnan olyan ismerős... Lehet, találkoztam már vele?

- Lottie vagyok.
- Aha. - ez sokat segített, kösz.
- Louis húga.
- Louis húga? - vonom fel a szemöldököm. - Louis húga?? - és most fogom fel ténylegesen.
Oh, basszus de egy marha vagyok. És... Mikor szombaton nem tudott jönni... Szóval ez a Lottie! Úristen...

- Bocsi, nem akartam bunkó lenni. - köszörülöm meg a torkom.
Mióta Louval vagyok, nem is csinálom ezt már gyakran. Egyre kevésbé zavar a hangom.
- Nem gond. - csak vállat von. - Téged hogy hívnak?
- Harry vagyok... Én és Louis, hát...
- Tudom! - vág közbe már vigyorogva. - Te vagy a fiú, akiről annyit áradozott, hogy 10 perc után kinyomtam. - nevetgél, és közelebb lépve megsimítja a karom.
- Bár nem ismerlek, de örülök, hogy jó hatással vagy a bátyámra. Biztos tudod, hogy anyu meghalt, ugye? - komorodik el.
- Igen.
- Azóta annyira magába fordult, hogy a családján és Liamen kívül mindenkivel szemét. Úgy látszik, te kivétel vagy.
- Örülök. - mosolygok rá, aztán feleszmélek. - Jajj, basszus, gyere be! Lou még alszik. Kérsz egy kávét? - nézem, ahogy kibújik a cipőjéből.
Jó ízlése van, bokacsizma.

Ezek szerint, Louis beszélt rólam... Nemcsak, hogy nem tagadott le, mesélt arról, hogy ki vagyok. Hogy kije vagyok neki. Te jó ég...

- Ahh, nem köszi. Már kilenc óra van, úgyhogy... - kuncog, én meg döbbenten az asztalon heverő telefonomért nyúlok.

Az egy dolog, hogy totál bealudtunk a kék szeművel, de van vagy 7 nem fogadott hívás Nialltől, és egy csomó sms.

- Hé, tudnál egy kicsit várni? El kell intéznem valamit. - veszem a mosdó felé az irányt.

- Na végre, Harry! - szól bele Niall a telefonba. - Normális vagy?
- Nyugi! Csak Louval vagyok.
- Értem én, de nekem honnan kellett volna ezt tudnom, ha nem válaszoltál semmire, és csak úgy eltűntél? Tudod, mennyire aggódtam, bassza meg? Majdnem felhívtam anyudat.
- Niall, istenem. - sóhajtok. - Szeretlek, te tökfej.
- Kapd be.
- Te.
- Nem én szexelek egy fiúval.
- Még nem is feküdtünk le! - háborodok fel.
- Még...?
- Majd. - nyomom ki vigyorogva.

Amint visszasietek a konyhába, látom, hogy a kócoskám Lottieval beszélget.
- Jó reggelt! - lépek közelebb, és zavartan megállok mellettük.
- Hazzy! - vigyorog rám Lou, és nyom egy puszit az arcomra.

Oké, azt hittem már befejeztem ezt a pirulgatást, erre most valószínűleg olyan a fejem, mint egy paradicsom.

- Szóval... Csak szólni akartam, hogy minden oké Adam és köztem. Kibékültünk. - jó látni, hogy nemcsak nekem szokásom elvörösödni. - És hogy ne merészeld még egyszer megfenyegetni üzenetben, vagy tököm rúglak! - erre már felkapom a fejem. Milyen kis harcias lett hirtelen Lottie.
- Örülhetnél, hogy ilyen jó bátyád van. - durcizik be Lou, és olyan cuki, basszus.
- Jó? - ráncolja a szemöldökét Lottie, és a vak is látja, hogy szórakozik.
- Tökéletes. - fonja keresztbe a karját a mellkasa előtt.
- Pff... - néznek farkasszemet.
- Khm... Nem akarok semmit sem megzavarni... De... - szólok közbe kicsit félénken, és megköszörülöm a torkom. Megint. - Szerintem Lou csodás testvér és... - vetek egy óvatos pillantást Louisra, aki vigyorogva átkarolja a derekam.
- Hallottad? Csodás vagyok. - mosolyog öntelten, ami halk kuncogásra késztet.
- Szóval, ez az Adam, ha tényleg kibékültetek, biztos megbánta a dolgot, mert különben nem akart volna újra veled lenni. - gondolkodom beszéd közben, és zavartan piszkálom az egyik hosszú tincsem. - De én itt sem vagyok. Örülök a találkozásnak, Lottie. Szia! - intek bénán, és elvörösödve felsietek az emeletre.
Én és a nagy szám!
- Upsz, a pulcsim. - torpanok meg a fürdő előtt, és igyekszem feltűnés nélkül a fotelhez jutni, amikor meghallok valami érdekeset.
- Tudja az Eleanoros dolgot?
- Igen. Találkoztak is.
- És hogy reagált? Mármint, érted, Eleanor az exed. - érzem, hogy Lottie nem annyira kedveli.
Ha ő utálhatja, akkor én is, nem? Oké, nem leszek gonosz. Majd meglátjuk bezavar e a képbe a nő. Most viszont... Annyira kíváncsi vagyok. De nem illik hallgatózni... Jajj, kit érdekel? De ő mondjuk Lou, megérdemli, hogy tiszteletben tartsam a magán beszélgetéseit. Csak még pár percet...
- Hazz nem olyan. Tudod, ő... Egyszerűen csak rohadt ártatlan. És édes. És akkora szíve van, baszod, hogy ezt nem cseszhetem el. Lottie, nagyon tetszik! Igazából... Asszem' kezdek nagyon beleesni. - köhécsel kínosan Lou.
Bárcsak láthatnám az arcát! Istenem, komolyan gondolja ezeket? Ahh.
- Látom. - kuncog Lottie. - Örülök, neki, hogy...

A beszélgetés többi részét nem hallom, mert megrezzen a telefonom, és azon vagyok, hogy ne vegyék észre.
Basszus, ki hív? Ismeretlen szám
- Igen? - suttogok bele.
- Maci? - ne... Egyetlen ember van, aki úgy hív... Uram atyám.
- Taylor? - nyögöm ki.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Sziasztok! *-*
Igen élek, bocsánat, hogy eltűntem😭
Remélem tetszik <3
Lenne egy kérdésem. Aki, követi a Larrys insta oldalam, az látta, hogy miket rajzoltam, de szeretném nektek is mutogatni - - - - - >

Szóval érdekelne a véleményetek, komment jöhet ha akartok kritikát adni *-* Nagyon félek, hogy nem felismerhetők. BE HONEST <3