Magamat kerestem, téged találtalak❤️ (Draco x Oc)

4. Bitch

(Két nappal a pofon után)

-Ember hajnali fél-öt van - förmedtem Pansyre, aki úgy, hogy nincs első óránk, hajnalok hajnalára állította ébresztőjét.

Válaszul csak egy fintort kaptam, de legalább azonnal elment a fürdőszobába, így nem kellett a savanyú képét bámulnom.
Úgy döntöttem vissza alszok fél kilencig, hisz a második óra, a mugliismeret 9:00-kor kezdődik.

*time skip*

Lehuppantam a padba Luna mellé, majd előpakoltam a cuccomat. Épphogy odaértem az órára, mivel Piton két perccel utánam viharzott be a terembe.

-A tanév első két hetében én fogom tartani ezt az órát, mivel a szaktanárúr sajnálatos módon lebetegedett - mondta összeszorított foggal.

-Hogy tud ez úgy beszélni, hogy ki se nyitja a száját? - súgtam oda a padtársamnak.

Az egyetlen gond az volt, hogy valószínűleg nem elég halkan mondtam így kedves tanár úr a saját házától levont 10 pontot.
A mugliismeret eleve egy unalmas tantárgy, hát ha még Piton tartja. Hosszú szenvedés árán kibírtam az órát... annyira szar volt, hogy a végén azt hittem, eret vágok.
Amint csengettek, mint akit kergetnek úgy rohantam ki a teremből. Amikor már a sötét varázslatok kivédése terem előtt futottam, akkor esett le, hogy mára van megbeszélve a korcsolyázás Lunával, Neville-el és Dracoval. Szaladhattam vissza megkeresni a barátaimat akiket kis híján elfelejtettem.
A második emeleti folyosón végre összefutottam velük.

-Bocsih - a sok futástól kicsit ziháltam.

Miután végigölelgettem mindenkit Draco megszólalt:

-Nola! Te meg merre voltál? - nézett végig rajtam röhögve.

-Indulhatunk? - kérdezte Luna türelmetlenül csillogó szemekkel.

-Persze - mosolyogtam rá - de, hova is megyünk? Van a sulinak korcsolyapályája, vagy mi? - viccelődtem.

-Pontosan - helyeselt Draco.

Meglepettségemben még a szám is tátva maradt.

-Hogy miii?? - csillant fel a szemem - INDULÁS!! - kezdtem volna el vezényelni a csapatot, amikor Draco megszólalt:

-Szépség, másik irány!

Olyan hévvel amilyennel megindultam, ugyanakkorával pördültem meg és huncut vigyorral az arcomon a szőke elé sétáltam.

-Vezess, gyönyörűm - próbáltam zavarba hozni, de nem nagyon sikerült.

Hátat fordított nekem, majd peckes lépésekkel elkalauzolt minket egy hatalmas jégstadionhoz.
Bementünk az épületbe, kölcsönöztünk egy-egy korcsolyát mindenkinek, majd elindultunk az öltöző felé. Én voltam az első aki felvette a korit, Draco is viszonylag gyorsan felkapta. Nem úgy Luna és Neville.
A lány beszélgetett a lábbelivel, míg a fiúnak úgy remegett a lába, hogy nem bírta ráhúzni a korcsolyát.
Dracoval összenéztünk, majd ő odament Neville-hez én pedig Lunához.

-Luna, azt a lábadra kéne húzni - mosolyogtam rá kedvesen.

-Az álmomban magától a lábamon termett - mondta teljesen komolyan.

-Hát, sajnos ez nem tud ilyet - biggyesztettem le őszintén az ajkaimat, mivel tényleg jól lenne, ha nem kéne a fűzőt az örökkévalóságig húzogatni.

Rászorítottam a barátnőm lábára a korit, majd odamentem a még mindig küszködő fiúkhoz.

-De ne remegj már - mondta Draco Neville-nek miközben a korcsolyát próbálta a barna lábára erőltetni.