5. Meg ne próbáld!

68 10 10
                                    

A baleset óta kb másfél hét telt el, a büntetés amit kaptunk gyakorlatilag semmit nem ért, mivel minden házból volt ott gyerek, így minden házból 15 pontot vontak le... nem is értem, na mindegy. A Cedrictől kapott cigim igen fogyóban van, mivel Draco rendszeresen rájár... majd kérnem kell még tőle. Anyának is írtam, még a múlt héten, hogy ha ráér küldje el az otthoni korcsolyámat, a korit a drága baglyom Bokuto hozta, igen mint az animében, onnan jött az ihlet, hogy legyen ez a neve... teljesen úgy néz ki, és a személyisége is full olyan.
(Írói megj.: Haikyuu fanok figyelem!!🦉❤️)

Miután megjött a korim, minden nap elmentünk a stadionba egy-egy órára

К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.

Miután megjött a korim, minden nap elmentünk a stadionba egy-egy órára.
Szóval igen, röviden, tömören ennyi volt az elmúlt másfél hetem.

Ma lesz először a mugliismeret tanár, mivel csak második órára kell menni ügyet sem vetve Pansy korai ébresztőére, aludtam, míg az enyém meg nem szólalt.
Ezúttal becsöngetés előtt kb tíz perccel értem be, így tudtam beszélgetni Lunával. Az órára az az ismerős férfi jött be akit az évnyitón szemügyre vettem. Sovány, magas, barna hajú kék szemű ember volt.

-Ki ez? - súgtam oda Lunának.

-Nem tudom, korábban nem tanított itt - mondta a barátnőm.

-Jónapot kívánok - köszönt a tanár - David Nelson vagyok.

A név hallatán felálltam, kirohantam a teremből, majd izomból becsaptam magam mögött az ajtót.
Haragtól könnyes szemmel rohantam felfelé a lépcsőkön, fel egészen az iskola legmagasabb tornyába, abba, amit Cedric mutatott.
~Nem igaz, hogy az a fasz először elhagy minket, azután pedig képes idetolni azt a szaros pofáját.~
Leültem a torony egyik sarkában, és hagytam, hogy a szeptemberi szél megszárítsa arcomat a könnyektől.
Összerezzentem, mikor a hatalmas harang megszólalt a fejem felett.
Le akartam ugrani a toronyból... felálltam a három fokos korlát első fokára, majd ezután a másodikra. Éppen az utolsó fokra másztam volna fel, amikor valaki hirtelen átölelt a mellkasomnál és magával együtt a talajra rántott.

-Meg ne próbáld - lihegte a nyakamba Draco.

A hasamra fordultam és a fiú mellkasába temetve a fejem, keserves sírásban törtem ki.
Mikor kicsit megnyugodtam felemeltem a fejem és szipogva mondtam neki:

-Tiszta könny a ruhád - a hangom mint egy kislányé.

-Az legyen a legnagyobb baj - mondta, majd egy mosolyt küldött felém - viszont gyere, álljunk fel, mert tiszta retkek leszünk... - húzott fel a földről - tudod mennyit kerestünk? - vont kérdőre.

Néhány másodpercre csend állt be közénk.

-Meg ne próbálj onnan leugrani. Ha mégis eszedbe jut, akkor jusson az is, hogy azt hagyod itt aki szeret... - mondta, majd megcsókolt.

Teljesen lesokkoltam, viszont amint kapcsoltam egyből visszacsókoltam. Olyan puhák voltak az ajkai, és édesek, mint a méz...
Levegőhiány miatt kellett elválnunk, éreztem, ahogy az arcom a pírtól égni kezdett, amin Draco jót mosolygott. Hogy elrejtsem a paradicsom arcom, megöleltem és a vállába fúrtam a fejem.

-Amúgy miért rohantál el? - kérdezte, miközben a hátamat simogatta.

Eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni, majd belekezdem a mondandómba.

-A pasas, mugliismeretről... az apám... - mondtam kifejezéstelen arccal - amikor nyolc éves voltam, akkor hagyott el minket, így anya egyedül nevelt fel... Nem nagyon emlékeztem már, hogy néz ki, mivel nyolc éve nem láttam... de amint meghallottam a nevét, nem bírtam magamon uralkodni... egyszerűen - elszorult a torkom és elakadt a hangom.

A szőke együttérzően karolt át. Újra könnyek szöktek a szemembe, de ezúttal nem sírtam el magam, inkább csak meghatódtam. Örültem neki, hogy itt van mellettem, de rettentő mérges voltam az apámra.

-Menjünk, ha elkésünk sötét varázslatok kivédéséről Piton mérges lesz - szólaltam meg egy kis idő után.

Kézen fogva indultunk el az órára, mikor beléptünk a terembe, az addig zsibongó diákok amint megláttak minket elhalkultak, majd néhány másodperc kínos csöndet követően, egyszerre sugdolózni kezdtek. Mit sem törődve velük lehuppantam Luna mellé, a másik oldalamra pedig a újonnan szerzett pasim ült le.

-Örülök... - viharzott be Piton a terembe -  hogy ma nem késett el senki... - nézett mélyen a szemembe.

Hááát igen, mondjuk úgy, hogy a múltkor sokáig beszélgettem Cedrickel...

-Tankönyv 45. oldal, Nelson olvas.

~Köszönöm!! Mást nem is akartam, mint a vérfarkasoktól olvasgatni az osztály számára...~

Kínok között, sok szenvedés árán, túléltem ezt az órát, úgy leszívta az agyamat, hogy teljesen belassultam. Mikor mentem volna kifele az osztályból Piton megszólított:

-Nelson kisasszony, kérem fáradjon ide egy szóra... - esküszöm nem értem, hogy tud szinte teljesen zárt szájjal beszélni.

Odaballagtam a zsémbes professzorhoz, aki amint odaértem belekezdett a mondandójába:

-Kisasszony, nem kéne ok nélkül kirohannia az órákról... hiányzása súlyos pontveszteségekkel járna a háza számára... de ezúttal eltekinthetek a kihágástól és megúszhatja büntetőfeladattal... - vicsorgott rám.

-De professzor úr - kezdtem volna mentegetőzni.

-Nem kell megköszönnie kisasszony... holnap háromra jöjjön az irodám elé, ott megtárgyaljuk a büntetését - azzal elviharzott.

~Hát, kapja be... tudja hol érdekel a házam pontszáma... ~

Felmentem a szobámba, majd leültem az asztalhoz, telefonozni. Drága cicám úgy gondolta, hogy ő is a kedvemre tesz...
Felugrott az asztalra, majd miután nekidörgölőzött a kezemnek felvette a kakilóspózt...
(Írói megj.: ezt olyan fura leirnixd)

-Bazdmeg, Greeny ne az asztalra szarj!! - kiáltottam, de ekkor már késő volt...

A macskusz, mint aki "jól végezte dolgát" leugrott az asztalról, ajándékát otthagyva nekem... Azt hittem ott kapok instant agyfaszt, de akkor bevillant egy varázsige:

-Tergeo - mormoltam, mire a kis csomag eltűnt.

Felálltam a székről, majd elindultam Draco keresésére.

-Csakhogy megvagy - ragadtam vállon a barátomat.

-Nola, mi a gond? - láthatta rajtam, hogy stresszes vagyok, csak azt nem, hogy mennyire.

-Ááhh, semmi, csak kiderült, hogy az apáp a tanárom lesz, Piton büntetőfeladatot fog adni, Greeny lefosta az asztalt és összejöttem a suli leghelyesebb fiújával - hadartam el a problémáim.

-Leghelyesebb mi? - mosolyogva magához húzott a derekamnál, majd magpuszilta a számat.

-Van cigid? Mert felrobbanok! - tudtam, hogy van nála az én készletemből, mivel a múltkor pont láttam, hogy ellopott néhányat.

Gyorsan belekotort a zsebébe, majd a kezembe nyomott egy szál cigarettát és egy öngyújtót. Sietve rágyújtottam, majd szívogatni kezdtem a bűzrudat, eközben leültem a folyosón lévő padra, Draco követte a példámat és lehuppant mellém. Éreztem, ahogy lassan lenyugszom, hogy ezt a barátomnak is megmutassam, fejemet a vállára hajtottam. A szőke egy puszit nyomott a hajamba, majd a csípőmet megfogva még közelebb húzott magához.
Miközben békésen bagóztunk a kihalt folyosón, két griffendéles kiscsaj ment el mellettünk, kb másodévesek lehettek. Nagyon néztek minket, de engem nem zavart különösebben, viszont Dracot annál inkább:

-Szellemet láttál? - mordult rá a kislányokra, akik ijedten elszaladtak.

Köszöntelek benneteket testvéreim!💖🐄 Elhoztam nektek az újabb részt❤️
Remélem tetszett😁, ha igen vote✨😘

Magamat kerestem, téged találtalak❤️ (Draco x Oc)Место, где живут истории. Откройте их для себя