/Draken szemszöge/
Reggel még mindig azon gondolkoztam hogy mit is mondjak y/n-nek. De sehogy sem tudtam úgy megfogalmazni hogy az ne legyen kínos.
Mikor már eltelt a délelőtt felpattantam a motoromra és elmentem y/n sulijához. Megálltam a kaputól nem messze és vártam hogy kijöjjön. Mikor már egy órája álltam ott kezdtem ideges lenni. Gyorsan leszólítottam egy gyereket és a legílyesztőbb tekintetemmel beszélni kezdtem.
-Hé. Ismered y/n-t?- bólintott egyet.
-És tudod hogy hol van most?
-Ma nem jött suliba.- dadogta.
-Kösz.- engedtem el a gallérját majd vissza szaladtam a motoromhoz. Beindítottam és elszáguldottam egészen a házukig. Ott vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Egy nállam alacsonyabb átlagos testalkatú férfi nyitott ajtót. Borostás arcal meredt rám és méregetett.
-Te meg ki a fasz vagy és mi a faszt akarsz?-kérdezte miközben össze vissza dölöngélt. Sütött rólla hogy részeg.
-Én y/n-hez jöttem.
-Te vagy az új hímringyója?-erre a kérdésre nem tudtam reagálni.
-Y/n! Itt a selyem fiúd. Told ide a picsád. -ordított fel a lépcsőn.
-Hányszor mondjam még el hogy nekem nincsen selyem fiúm.-jött le ordítva a lépcsőn y/n.
-Jó va tök mindegy. Nem érdekel kid de nehogy felcsináljon. Nem fogok meg egy szájat etetni.
-Úristen apa. Miért kell ilyeneket mondanod. Elegem van már az idióta agymenédeidből. Csak 14 vagyok.- hirtelen megragadta a csuklóm és felrángatott az emeletre majd behúzott egy szobába ami feltételezem az övé volt.
-Bocs az apám miatt.-ült le az ágyára lehajtott fejjel.
-Hát tényleg nem semmi volt. Mindig ilyen vagy csak engem illet ez a megtiszteltetés?-próbáltam humorral oldani a feszültséget.
-Ez inkább nekem szólt. Azt hiszi minden fiúval lefekszem akivel találkozom. De ez nem igaz.-tiltakozott.
-Ugyan látszik rajtad hogy nem vagy olyan lány. Nem erdemled meg hogy így beszéljen veled.-ültem le mellé és kezemmel a hátát kezdtem el simogatni. Lassan rámvezette tekintetét majd hirtelen felpattant és hátat fordítva nekem kezdett beszélni.
-Miért jöttél ide?
-Beszélni akartam veled a tegnapiról.
-Nekem nem jelentett semmit. Nem kell rólla beszélni.
-Rendben. Én csak nem akarom hogy kínos legyen a helyzet.
-Oké. Megígérem hogy nem lesz az.- mondta még mindig háttal nekem.
-Jó. Akarod hogy elmenjek?
-Nem. Neharagudj hogy bunkó voltam. Csak....-nem hagytam hogy befejezze mert megöleltem. Ő lefagyott aztán nem sokkal vissza ölelt és a fejét a mellkasomba nyomta. Végül én váltam el tőlle amikor realizáltam hogy a mellei a hasamhoz nyomódnak elég rendesen és kezdenek gondok lenni.
Valami mondva csinált indokkal eljöttem töllük. Az apja még morgotz valamit amikor kileptem a házból de nem értettem. Nem hittem volna hogy ilyen a családi háttere. Na nem mintha az enyém jobb lenne. Úgy szégyellem magam hogy amikor y/n-nek erzelmi támogatásra lett volna szüksége nekem csak perverz gondolatokon járt az eszem. Nem lesz ez így jó. Meg akarom ismerni. Azt akarom hogy bízzon bennem. Lehet hogy szerelmes lettem? Nem hinném. Vagy mégis? Emma óta nem éreztem ilyet senki iránt. Ahh túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz. Már csak aludni akarok és elfeletkezni arról hogy mi történt ma.
