/ Y/n szemszöge /
Másnap reggel még mindig összebújva ébredtünk. Egyikünk se tudta levakarni a vigyort az arcáról. Sokáig csak bámultunk egymásra mosolyogva és laposakat pislogva. Aztán én haza mentem ahol kaptam egy fejmosást apámtól amiért nem szóltam hogy nem megyek haza.
Az életem ezután egy teljesen más kiegyensúlyozott kerékvagásba terelődött. Apu már csak ritkán iszik és tényleg törődik velem és a tesómmal. A bátyám nos ő is megváltozott. Haza hozta a barátnőjét aki egy nagyon kedves hölgynek tűnik és rendkívül inteligens. És persze Draken. Már megvolt az egy éves évfordulónk. Még mindig odafigyel rám és tiszteletben tartja a határokat. A kapcsolatunk nagyjából zökkenő mentes.
A Tokyo Manji Gang már megküzdött a Valhallával. Én és Draken pedig bosszút áltunk mindenért. A többiek nem tudnak róla így puszta dühnek fogták fel.
Nem azt mondom hogy minden tökéletes de közelvan hozzá és pont ideális számomra. Nem hittem volna hogy van boldog befejezés de úgytűnik mi azt kaptunk. Nem tudom mivel érdemeltem ki de már hiszek a változásban. Hogy nem muszály belenyugodni abba ahogy a dolgok vannak igen is tenni kell a jobbért.
Végül mindketten megvalósítottuk az álmunkat. Draken szerelő lett és elég jól ment neki. Én pedig gyerekeket tanítok küzdő sportokra. Nem is lehetne boldogabb életünk. Összeköltöztünk a városban és együtt éltünk jó sokáig. Megházasodtunk szűk családikörben de az is csodálatos volt.
Sajnos gyerekünk nem születhetett. De ez nem igazán gátolt meg minket a próbáljozásba.
Végül mindketten aránylag fiatalon haltunk meg. A 30-as éveinkben. Motorbalesetben. Egy autó miatt Draken becsúszott alám ezzel engem is kibillentve. Elég gyorsan mentünk így jól elintézett bennünket az esés. A korházba menet elvesztettem az eszméletem és a szívem is megállt. Próbáltak újraéleszteni sokáig de nem volt sikeres. Drakennek pedig műtétre volt szüksége de végül nem ébredt fel az altatásból.
Talán nem nekem volt a legszebb életem vagy a leghosszabb de nem cserélném el egyik percet sem. És nem bántam meg semmit.
Köszönöm szépen hogy elolvastátok ezt a könyvet és sajnálom hogy nem tudtam belőle többet kihozni. Remélem azért élvezhető volt és ti se bántátok meg hogy belekezdtetek. Ezzel a fejezette búcsúznék és mégegyszer köszönöm.
