/ Y/n szemszöge /
Kb. két hét után kiengedték Drakent a korházból és végre minden sínen volt. A kezemről is leszedték a gipszet és már nem fájt. Persze gyengébbnek éreztem magam mint álltalába így újra edzeni kezdtem de csak annyit hogy ne legyen baja a kezemnek. Szerelmem is velem tartott ilyenkor bár nem igazán engedtem neki hogy ő is edzesbe fogjon még a végén újra lesz valami baja. Nagyon jól megvagyunk. A rózsaszín köd teljesen ellepte mindkettőnk szemét. Elképesztően szerencsésnek érzem magam mellette. Bár még mindig megijedek ha hirtelen ér hozzám amit már párszor szóvá is tett. Nem szeretném elmondani neki hogy mi történt ugyanis nagyon megalázó számomra kinek ne lenne az. Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez az egész de ezt természetesen próbálom elfedni előtte. Esténként még mindig vannak visszatérő rémképeim az esetről. Undorodom tőlük és fáj ezt mondani de magamtól is. Szerencsés vagyok viszont hogy Draken nem akarja a tesi kapcsolatot rám erőltetni. Legalábbis nem ment még egy bizonyos pontnál tovább ami tetszik. Bár kicsit félek hogy nem vagyok neki eleg vonzó de többnyire örülök neki. Már nagyon rég voltam ilyen boldog nem is emlékszem már rá. Örülök hogy apum is próbálja elfogadni ami persze nem megy zölkenőmentesen de ahhoz képest egész jól kijönnek egymással. Sőtt mostanában egyre kevesebbet iszik aminek szintén elmondhatatlanul örülök.
Most épp valami random tv műsort nézünk mindannyian. Én párom mellett ülök és épp hajávak játszok ő pedig csak csukott szemmel élvezi érintésem. Apu a mellettünk lévő fotelben ül és épp próbál nem elaludni. Hirtelen kicsapódott az ajtó és legnagyobb meglepetésemre bátyám állt ott egy bőrönted a kezében.
-Hello-köszönt lihegve.
-Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem teljesen lefagyva.
-Szia kisfiam. Jajj tényleg! Bocsi Y/n. Elfelejtettem szólni hogy hazajön a testvéred.-válaszolt édesapám.
-Ő meg kicsoda?-kérdezte bátyám és mintha egy picit ingerülten mondta volna.
-Óhh. Hello! Draken vagyok. Y/n párja.- állt fel kedvesem kezét nyújtva.
-Mi a fasz Y/n?-csalta el a kezét testvérem.
-Most mi van? Mi olyan meglepő ezen?-
Egyáltalán nem értem mi a baja. Ez nem akkora durranás. Érzem hogy ebből egy olyan igazi olaszos csaladi vita lesz. Nem akarom hogy Draken ezt végig hallgassa. De kurva jó hogy így ismeri meg a bátyám. Amúgy meg mit akar beleszólni. Már vagy 3 éve nem láttam. Miért pont most jött vissza? Nem mintha nem örúlbék neki de igazán nem hiszem hogy így kellett volna ennyi év után köszöntenie a családját.
Bocsánat a nagy kihagyásért. Mostmár aktívabb leszek.
