Forever yours- Max Verstappen

Egy Régi Arc

Amikor be értünk Red Bullhoz odafordultam az addig idegenhez és elkezdtem neki hálálkodni.
- Úristen, nagyon szépen köszönöm, hogy segített. Még tudom valahogy hálálni, esetleg egy kávé? Vagy bármi?- csak mondtam és mondtam, és mondtam, mire a megmentőm felnevetett.
- Em drágám jó lenne ha felnéznél végre. - nevetett, de én azon gondolkoztam, hogy honnan ilyen ismerős ez a hang, mire rájöttem.
- Seb bácsi! - kiáltottam és egyből a nyakába ugrottam- Úristen úgy hiányoztál már.
- Szia Em! Te is nagyon hiányoztál mikor is találkoztunk utoljára?- kérdezte.
-2013-ban a szezonzáró futamon amikor is 1. helyen végeztél, és újra világbajnok lettél.
- Tényleg, már emlékszem, Brazília. Rémlik az amikor én elmentem körbe tekerni a pályát és te is akartál jönni?
- Igen, apa pedig ideges volt hogy nekem mindig mással kell mennem mindenhova és ő nem jó soha. - nevettünk mindketten.
- Nézd nekem mennem kell, mert hamarosan kezdődik az időmérő, Örülök, hogy láttalak, valamikor megihatnánk valamit. - mondta lelkesen.
-Annak nagyon örülnék! - megöleltük egymást, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Miután Seb elment, az utam a Red Bull boxba, apjához vezetett, aki éppen Maxxal és Helmut bácsival beszélgetett.
-Sziasztok! - köszöntem oda nekik mosolygósan, és megöleltem Halmut bácsit.
- Szia pöttöm, rég találkoztunk! - mondta nevetve  osztrák.
- Igen, tényleg nagyon régen volt majdnem teljes hete- mondtam nevetve, és ahogy láttam Max is alig tudja visszafojtani a mosolyt- Szia apa, minden oké?
- Igen, persze csak gyorsan átbeszéltünk egy-két dolgot. Max lassan ülj be a kocsiba, mert hamarosan kezdünk.
- Oké, Christian mindjárt megyek- ezzel magunkra hagytak minket.- Áll még az időmérő utáni kávé?- kérdezte érdeklődően.
- Természetesen, hogy áll, ha nem lenne elaludnék vezetés közben a hotel felé.-hallottam, hogy apa mond valamit nekunk- Menned kell. Sok sikert, szurkolok! - majd megöleltem, és egy puszit adtam az arcára. Ő ebbe egy kicsit belepirult meg kell mondanom ez egy kicsit vicces volt.
Az időmérő sajnos nem sikerült olyan jól, mivel Mercedes első sor lett, és utánuk jött csak Max, Checo pedig az 5.helyről fog indulni holnap. Az interjúk közben Motorhomeban ültem és telefonnal a kezemben vártam Maxet, aki 1 óra múlva már ott is volt még az overáljában. Egyből felálltam és odamentem hozzá megölelni.
- Sajnálom, hogy nem sikerült jobban, de azért gratulálok mégis csak a 3.helyről rajtolsz holnap. - mondtam bátorítóan.
- Köszönöm, én is sajnálom, de holnap osztogatják a pontokat. Gyorsan átöltözök és már mehetünk is.- csapta össze két tenyerét- Feljössz vagy itt megvársz?
- Itt Meg várlak, ugyanis Sebastian délelőtt azt mondta, hogy beköszön, ha végez és beakar valakit mutatni nekem. - mondtam, majd láttam, hogy az arcára egy pillanatra féltékenység rajzolódik ki.
- Oké, akkor 20 perc és kész vagyok.
Miután Max felment a szobájában, rá 5 percre megérkezett Seb és vele egy fiatal talpig zöldben öltözött srác.
- Hé Em, szia! - ölelt meg- Gyere had mutassalak be.
Lance Stroll ő itt Emma Horner, Christian lánya, és az én régi nagy rajongóm. Em ő itt Lance, nagyon tehetséges pilóta, még ha sokan azt mondják, hogy csak azért van köztünk, mert az apjáé a csapat.
- Szia, örülök, hogy megismerhetlek, már sok jót hallottam rólad, ennek a fickónak köszönhető. - néz Seb felé, én pedig elnevetem magam hangosan
- Remélem, csak jókat - nevettem el magam, még sokáig beszélgettünk. Észre se vettem, hogy már Max itt áll mellettem, és ő is közbe-közbe szól.
-Nos Emma, készen állsz a randira? - mondta Max, én pedig döbbenten álltam mellette földig érő állal. Hogy mi? Randi? De neki nem barátnője van? Gondoltam magamba. Seb és Lance is értetlenül néztek, de Stroll egy kicsit furán nézett ránk. Miután elköszöntünk elindultunk a "randira".