Elrabolva, vagy mégsem?

Karácsonyi különkiadás

(a rész független a történettől)

Kora reggel van, de még korom sötét. A hó odakinn szállingózik szép nagy pelyhekben. Nagynehezen felülök az ágyba és ásítok egyet.
-Fönn vagyok már!-Ordítok ki az ajtót ütő Akionak.
-Akkor bemegyek.-És ezzel be is nyitott. Fogta magát oda ment a szekrényemhez és el kezdett benne kutakodni.
-Megkérdezhetem, hogy mégis mitcsinálsz?- Dőlök vissza az ágyba
-Ruhát keresek neked amíg összeszeded magad, mert jössz velem, Siuval és Ikumival vásárolni.-Erre csak egy hümögéssel válaszolok és magamra húzom a takarót.
-Lana kérlek kelj fel szeretnénk időbe elindulni.-Hallom, hogy abba hadja a kutagodást a szekrénybe. Plusz egy ember lépteinek a zaja is megcsapja a fülem.
-Na mi az Akio?-Hallom meg Jungho jellegzetes gyönyörű hangját.
-Nem tudom felkelteni.-Kezd el Panaszkodni Akio, erre Jungho csak sóhajt egyet és a hangokból itálve elindul felém.
-Menj szedd össze magad te is Akio, addig én elrendezem Lanat-A fiú ezt csak megköszönte és távoszott is.
-Lana baba, kérlek kelj fel!-Kezdi el lágy hangon mondani miközben az arcomat simogatja. Én ezzel nem törődve próbálok még mindig aludni. Hirtelen abba hadja és csak azt érzem, hogy a hónom alá nyúl és felemel. Automatikusan köré kulcsolom a lábam és átölelem a nyakát a kezzemmel. A fejemet a vállára hajtom, de a szememet továbra is csukva tartom.
-Még mindig nagyon könnyű vagy.-Rak le a szobába lévő kisasztalra és megpuszilta a homlokom. Mostmár kinyitom a szemem, de a tekintettem még mindig bátyadt.Jungho leveszi rólam a piszomafölsőt, milyen nagy szerencse, hogy este lusta voltam levenni a melltartót. Megnézi a sebeimet és lekezeli őket. Utána rám adja azt a felsőt amit Siu kikészített nekem. A fejemet közben mikor tudom a vállán pihentetem.
-Tudod, nem lennél ilyen hulla ha időbe lefeküdnél aludni.-Simogatja meg a fejem
-De annyira kiváncsi voltam mi lesz a sorozat folytatása muszály voltam megnézni.-Erre ő csak egy lemondóat sóhajt és folytatja az átöltöztetésem. Mire végez nagyából feléledek.
-Kérsz egy kávét?-Tette fel a kérdést és megsimogatta az arcom. Én erre csak bólogattam. Leugrottam a kisasztalról és elindultam a konyhát véve uticélba. Ahogy kiléptem Junho szóbájából ledöbbentem.
-Na mi az katica?-Nézett rám kérdően.
-Lehet én vagyok hülye, de esküdni mernék, hogy a lakás este még nem volt kidiszítve.-Nézek fel rá hülyén mire ő csak elneveti magát.
-Igen pontosan így van. Este a személyzet díszítette fel a lakást, de nyugi a karácsonyfa az még nem áll.
-Hále lúja most megnyugodtam.-Tettem a szivemre a kezem túldramatizálva a helyzetet. Utána meg elnevettem magam.
-Na gyere mert kihűl a kávé.- Indult el lefelé a lépcsőn én meg utána. A lakás most kimondottan csöndes volt pedig itt a reggeli időkbe igen nagy az élet. A konyhába belépve észrevettem Wonhot ès Teamint akik ott tartózkodtak. Mind a ketten az asztalnál ültek és valamiről beszélgettek. Miután beléptünk felénk kapták a tekintetüket.
-Menj ülj le majd csinálok én kávét.-Mondja nekem Jungho
-Köszike.-Puszilom meg az arcát és az asztal felé veszem az utam.
-Jó reggelt kislány!-Kócolja össze a hajam Teamin miután oda értem melléjük.
-Nektek is jó reggelt!-Ölelem meg mind a kettőjüket.
-Jó reggelt La!-mondja Wonho is.
-A többiek?-Fordulok feléjük kíváncsian.
-Akio szerintem mingyárt jön már, Ikuminak elmondása szerint fotos dolgot kell a gépen csinálnia, de ő is mingyárt jön. Azt meg, hogy Siu ès Minjun mit csinálnak meg lehet jobb nem tudni.-Rázza meg a fejét Wonho amíg Tramin az utolsó mondat hallatán csak röhögve az asztalra borult. Én is elnevettem magam rajta. Utána Jungho foglalt helyet mellettem és oda adta a kávém. Szép lassan mindenki megérkezett és neki álltunk közösen reggelizni és felvázolni a mai tehendőket.
-Muszáj nekem menni vásárolni ezzel a hárommal?-Mutat Siura, Akiora és rám Ikumi sokkolt arcal.
-Igen muszáj. Nekünk más dolgunk van.-Mondja rá a választ Minjun
-Vagy csak szimplán nem válaljátok be őket.-Mondja felháborottan Ikumi mire mi hárman csak elnevetjük magunkat.
-Hidd el én szívesen átválalnám, de nem lehet mert dolgom van. Amúgy is rám veled ellentétbe hallgatnak.-Naná, hogy hallgatunk Minjunra azért annyi eszünk még nekünk is van, hogy őt nem hozzuk ki a sodrából. A reggeli után még kaptunk 10 percet összeszedni magunkat én jelenleg Jungho szobájába  csücsülök az ágyon és nézem ahogy készülődik.
-Nem kéne már menned?-Néz rám a tükörből.
-Hm, de lehet kellene.-Állok fel a kényelmes helyemről.
-Lehetőleg ne nagyon készítsed ki Ikumit.-Néz rám egy félmosoly kíséretében.
-Nem ígérek semmit.-Nézek a szemébe ártatlan tekintettel. Egy gyors puszit nyomok a szájára és elindulok az előszobába. Ott még bele bujok a sapkámba, kabátomba és a csízmámba majd kimegyek a kocsihoz. A fiúk már ott várnak rám. Pár méterrel tőlük Siu Minjunnal beszélget. Tuti biztos, hogy kiosztotta, hogy viselkedjen.
Oda megyek a kocsihoz ès a hátsó ülésen helyet is foglalok. Kicsivel késöbb a többiek is helyet foglaltak.
Akio beült mellém hátra, Siu az anyós ülésen foglalt helyet Ikumi pedig vezetett. Ezzel kezdetét is vette a mai nap.

Mostmár haza felé tartunk nagy röhögések közepette és csurom vizese. Hogy mi is történt? A bevásárlás elején még nem is volt sok gond viszont miután Akio elkezdte az egészet unni elszabadult a pokol amihez persze én is csatlakoztam ezzel szegény Ikumit kikészítve, de a végére már beletörődött és csak nevetett rajtunk. A vásárlás elvett a mai napunkból vagy 2 órát. Utána mikor már a csomagtartóba pakoltuk be a cucost nagy ötletem támad. Fogtam egy adag hót és Siu fejének vágtam azt. Ő ezt nem hagyhatta annyiba és vissza dobott. Így kerekedett egy egy órás hógolyó csata kettőnk közt amint nem tudtak leállítani szóval ezért vagyunk csurom vizesek mi ketten.

Mikor hazaértünk Ikumi azt mondta, hogy mi ketten hadjuk a bepakolást és húzzunk átöltözni mielőtt megbetegedünk. Mi ketten röhögve szaladtunk a lakásba. Szerencsére senkivel nem futottunk össze. Elmentem gyorsan lezuhanyozni és felöltöztem száraz ruhába. Mire végeztem már Akioék  is végeztek a bepakolással és elpakolással. Én úgy gondoltam neki állok sütit sütni hogy elüssem az időt mivel jobb dolgom úgy se volt. Közben a fiúk felállították a karácsony fát. Sütöttem három falyta süteményt mert közben nagyon belejöttem. Egyérteműen az egyik az mézeskalács. Az nem maradhatott el. A mézeskalácsot kiraktam a pultra a másik ketőtt meg a hüttőbe tettem. Nagyban elvagyok foglalava a mosogatással mikor valaki hátulról átölelt. Egyből tudtam ki az.
-Mi jót csináltál? Igen finom illatok vannak.-Teszi fejét Jungho a vállamra.
-Sütiket sütöttem. Csináltam mézeskalácsokat is.-Mosolyodom el büszkén.
-Nagyon ügyes a barátnőm.-Nyom egy puszit az arcomra amibe teljesen belepirulok.
-Neki állunk filmezni nem jössz?-Teszi fel nekem a kérdést.
-De mingyárt megyek csak ezt még befejezem. Pár perc.-Bológatok.
-Addig át viszed a mézeskalácsot?
-Persze.-Ezzel fel is kapja és elindul vele a nappaliba. Picivel késöbb már én is követem. Most látom a karácsony fát mióta a fiúk felállították és feldiszítették. Nagyon kitettek magukért az biztos. Gyönyörű lett. Végül oda érve a fiúkhoz letelepedtem melléjük és kezdetét vette az estik tartó filmezés. Este már mindenki kifáradt úgyhogy elment mindenki a szobájába lepihenni a holnapi napra. Úgy beszéltük meg Junghoval, hogy ma vele alszom úgyhogy jelen pillanatban mellette fekszem. A fejem a mellkasán pihentetve amíg ő még valamit néz a tévébe én a tetóválásait rajzolom át az ujjammal.
-Nem akarom a holnapi napot.-Sóhajtok fel gondterhelten. Erre rám kezd figyelni.
-Miért is nem?-Teszi fel a kérdést.
-Semmi kedvem délután a családodhoz menni és ott is aludni már bocsánat.-Erre ő halkan elkuncogja magát.
-A nővérem miatt mi?-Én erre csak elkezdem bólóhmgatni.
-Megígérem nem lesz semmi viselkedni fog.-Puszil a hajamba.
-Ajánlom mert külömben engem nem érdekel jelenetet fogok rendezni.- Nem látom az arcát mit reagált, de biztos vagyok benne hogy a szokásos sármos félmosolyát vette fél.
-Tudom én azt. Nézd a dolgok jó részét a reggelt még a többiekkel töltjük  utána meg beugrunk még Choahoz is.
-Az is igaz.-Ugyanis a holnapi nap úgy lesz, hogy reggel közös reggeli a fiúkkal utána ajándékozás. Utána meg mindenki megy haza a családhoz. Mi délbe megyünk Choahoz ott is ebédelünk utána meg délután megyünk Jungho családjához és ott is alszunk amivel semmi gondom nem lenne ha a nővére nem lenne ott.
-Ne agyalj babám inkább próbálj már meg aludni. -Ölel magához még szorosabban mire én csak bólogatok.
-Jó éjt, szeretlek!-Bujok még jobban hozzá
-Álmodj szépeket katicám!-Puszil meg utoljára majd engem a szívverését hallgatva elnyom a fáradság és elalszom.

Meg is hoztam a karácsonyi részt remélem tetszett. Így utólag is mindenkinek boldog karácsonyt és előre mindenkinek boldog új évet! 3 jó tanács szilveszterre: hol voltál,kivel voltál, mit csináltál(by:kémiatanárnőm)
Puszi!L(*^3^)/~★