Elrabolva, vagy mégsem?

27.rész Megvagy

Lana szemszöge

Márvagy egy jó négy órája, hogy a könyvek felett ülök Jiaval aki lelkesen segít nekem mindenben. Feláll mellőlem majd nyújtózkodik egyet.-Gyere menjünk le igyunk valamit meg hátha van valami harapnivaló.-Mosolyog rám. Visszamosolyogtam majd én is feláltam és követtem le a konyhahelyiségbe, ahol helyetfoglalatam a pult egyik oldalán míg Jia nekin állt teát főzni és melegszendvicset csinálni. Ránézek az órára ami este tizenegyet mutat már.-Jia merre vannak a fiúk?-Teszem fel neki a kérdést amire ő csak elmosolyodik.-Tán aggódsz értük vagy hiányoznak?-Fordul felém majd leül velem szemben és elém rakja az én teámat és szendvicsem.-Mi? Én? Értük aggódni? Dehogy.-Erre Jia csak megrázta a fejét. -Nyugi teljesen normális ha elkezdtél feléjük kötődni valamilyen szinten. -Teszi a kezét a vállamra. -De ez nem is igaz!- Tiltakozom tovább.-Lana, veled nem volt foglalkozva, nem kaptál szeretetet és törődést a családottól. Itt érzed, hogy megkapod. Akarva akaratlnul tudod, hiába vagy fogoly mégis törődnek veled. A fiúk olyanok egymásnak mint egy család és ezt te is érzed. Szükséged van erre a falyta szerettre ezért kezdtél el hozzájuk kötődni hisz tőlük még ha nem is teljesen, de egy érdekes módon mégis kapsz nincs igazam? -Némán ülök csak és az elhangzottakon agyalok.

Jungho szemszöge

Ahogy telik az idő úgy lesz mindenki egyre türelmetlenebb. Mindenki gyanakszik a másikra és kételkednek egymásban. Látszik, hogy még nem egy összeszokott csapatról van szó, de fél év és belőlük lesznek a legjobb tagok, látom előre.-Szerinted melyik lehet az?-Szemléli őket a mellette álló Minjun.- Egyértelmű, hogy egy olyan ember keresünk aki kiemelkedik közülük. Jobb teljesítménye van és Teamin közelébe tudott férkőzni anélkül, hogy neki feltűnt volna. Egy profiról van szó aki a legkevésbé se hiszem, hogy hibát ejtene- mondandómat már befejezni nem tudtam hisz hírtelen a terem közepén egy nagy veszekedés indúlt ami hamar átcsapott verekedésbe. Mondandóm félbe szakítva siettem oda, de a többiek is hamar észlelték a szituációt. A ma már sokszor figyelmemet felkeltett lány ugrott össze egy nála pár évvel idősebb fiúval. Pár mozdulattal le tudtam szedni a lányt a fiúról mielőtt jobban elfajult volna a helyzet.- Egy percetek van elmondani mi a fészkes fene folyik itt? Ha nem, olyat teszek veletek amit lehet később még én is megbánok. Szerintetek nincs így is elég nagy gondunk? Nem kell nekünk még egy belső viszály is!- Nézek szét kettőjükön. A lányt Siu fogta le, míg a srác Wonho mellett állt. - Mei hallgatom.-Néz le a lányra Siu, elég számon kérő tekintettel. Látom a nézéséből, hogy eléggé nagy elvárásai vannak a lánnyal kapcsolatban. Gondolom ő az egyike azoknak a kevés embereknek akikkenek Siu adott egy új esélyt itt.-Ez a srác azzal kezdett el engem vádolni, hogy én vagyok a besúgó és had ne ismételjem el miket vágott a fejemhez ez a degenerált..-A lány, aki ezek szerint a Mei névre hallgat, még folytatta volna , de Siu rászorított egyet a kezére és inkább bezárta a szájját. Még miellőtt bármit is mondhattam volna nyílt a terem ajtaja, Ikumi jött be rajta mellette kettő alá tartozó taggal. Felém fordult majd bicentett egyet míg a kettő másik meghalyolt.-Főnök! Megtaláltuk.- Kezdték el kémlelni a tömeget az emlitett személyt keresve. Ikumi ball oldalán lévő férfi felemelte a kezét és a ball sarok felé mutatva rámutatott egy fiatalabb lehajtott fejű srácra aki hátra kulcsolt kezekkel állt nyugodtan.- Ő lesz az Uram.- Ekkor minden teremben lévő embernek a tekintete felé szegeződött köztük az enyém is. Biccentettem eggyet Wonhonak és Minjunnak akik rögtön tudták mi a dolguk és elindultak a fiú felé aki ezóta egy tapotat se mozdult. Ahogy a kettő említett személy közeledett felé ő egy nagyot sóhajtott és megadva magát felemelte a két kezét. Wonho és Minjun karon ragadta és elkezdte őt kifelé rángatni. A teremben lefagyva figyelték a történteket az újak. Kivezették őt a teremből és Ikumiék is utánuk mentek az ajtót becsukva. A nagy csöndben csak egy suttogást hallottam meg magam mellett.-Mondtam, hogy nem én voltam te nyomorék.-Szánja a mondatot Mei annak a fiunak akivel az előbb összeverekedtek. Ez a megszolalás olyan váratlanul ért engem, hogy nem bírtam vissza tartani a mosolyom. - , Akio és Siu- Fordultam az itt maradt kettő barátomhoz.- Az itt maradtakat rátok bízom. Most mennem kell. Tudjátok a feladatotokat.- Fordulok feléjük ingem megigazítva majd én is távozom az ellőttem lévők példáját követve. A nagy épületben szelltem a folyosókat a fiúk után menve. Nemsokára le értem a pincébe ahol az egyik szobába meg is találtam Ikumit,Wonhot és Minjunt a már elég szépen elgyepált besúgóval együtt. A szobába beérve Wonho és Ikumi egy széken ült, míg Minjun már véres kézzel a szoba közepén állt a kezén felfüggesztett WH taggal szemben.- Elég gyorsak voltatok. Igazán megvárhattatok volna.-Nézek szét rajtuk a kis szobába belépve.-Tudod Jungho, hogy milyen Minjun ha beindul mi aztán nem tudjuk visszatartani.- Indul el felém Ikumi egy mappával a kezébe amit átnyújtott nekem majd ő távozott is. Felapozva a mappát adatokat találtam az előttem lévő emberről benne.-Na szóval madárkám dalolsz most nekem olyan szépen mint a WHnak vagy ne is húzzam inkább ezzel az időt?- Kérdésemre egy szót se kapok szóval egy nagy sóhaj kíséretében foglalok helyet keresztbe tett kézzel Wonho mellett Minjunak átadva a terepet aki folytatta munkálatait. Már egy két órája, hogy itt ülünk és várunk a csodára ami sajnos nem igazán akar jönni. Pár plusz infót megtuttunk, de nem igen sokat. Megunva már ezt az egészet feláltam majd a különböző eszközökkel feszerelt szekrényhez mentem. Levettem onnét egy Glock pisztolyt majd a már félig halálra kínzott fiúhoz léptem, aki már alig élt. - Nyugi majd a holttestedet elküldjük a WHnak.-Majd a pisztoly felhúzva kettőt lőttem a hasába. Ahogy a golyó belefúródott a testébe a vére úgy fröccsent széllyel ezzel rám is kerülve. Wonho és Minjun felé fordultam. Dobjátok ki a testét a WH elé.-És ezztel távozni is készültem.- Jungho még van puzusa. - Szól nekem Wonho.- Rakjátok egy fekete zsákba és hagyjátok benne meghalni, csak utána vigyétek oda. Addig tartsatok egy kávé szünetet vagy amit szeretnétek. Mondjuk nem hiszem, hogy már sokaig bírja a nyomorult. Nyomokat ne hadjatok. Mondjuk a legkevésbé se gondolom, hogy ezt nektek el kell mondanom.-Ezzel mondandóm befejetem és kiléptem a zöld vasajtón, majd a felszín felé indultam. Elmetem az irodámban valami kevésbé véres ruha után kutatva, majd átöltözve vettem az irányt az egyik autómhoz , indénglenes otthonunk felé véve az irányt, végre lepihenni.