Elrabolva, vagy mégsem?

15. Érdekes egy reggel

Este megint rossz álmom volt, de hirtelen éreztem valami kellemeset és megnyugodtam. Reggel arra keltem, hogy valaki ölel engem és mellettem van. Ezzel nem is lenne semmi bajt, mert nagyon tetszett viszont eszembe jutott, hogy basszus 6 fiúval vagyok egy lakásban és valaki itt fekszik mellettem. Villám gyorsasággal ültem fel az ágyon. Megnéztem ki van mellettem és egy fáradtan mosolygó Junghoval találtam szembe magam. Mikor a hírtelen sokktól magamhoz tértem megpróbáltam fejbe vágni egy párnával, de mielőtt sikerült volna kikapta a kezemből.
-Ha bármi történt, én kiheréllek az tuti.-Erre ő csak elnevette magát.
-Nyugi semmi nem volt, becsület szavamra esküszöm.
-Becsület? Csodálkozok, hogy ismered a szót.-Néztem cinikusan a szemébe. (Van ilyen?)
-Hidd el én is szoktam az lenni.
-Pont a nagy maffia vezér- Halkultam el a végére ugyanis most tudatosult bennem még egy dolog. Én most rohadtul azt a személyt szóltam le aki bármikor megölhet.
-Na akkor most jutott el a tudatodig kivel is beszélsz.-Ült fel és így farkas szemet néztünk.
-Nem fogok miatta bocsánatot kérni, te görény.-Az utolsó szót már inkább csak magam elé sutogtam. Erre ő csak egyet sóhajtott és felállt.
-Mikor alszol aranyosabb vagy. Túl nagy a szád.-Még az ajtóból vissza fordult.-És még kettő dolog. Gyere le enni, ha nem jössz akkor Minjunt fogom érted felküldeni, azt meg gondolom nem szeretnéd. Ja és legközelebb valami jobb nevet találj ki nekem mint, hogy görény. -Mondta még mindig mosolyogva. Nem tudom eldönteni mi az ilyesztőbb mikor így mosolyog vagy mikor nem. Jó mindegyikben van ilyesztő és vonzó is. Uram atyám én se vagyok normális. Nem tarthatom vonzónak. Na jó kezdek meghülyülni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd felvettem egy párduc mintás rövid nadrágot meg egy fekete pulcsit. Majd nagy nehezen le mentem a konyhába. Ott már a fiúk reggeliztek. Helyetfoglaltam az asztalnál. Nem, volt nagy kedvem, de nem szerettem volna ha ezért bántanak. Pont Junghoval szemben kellet ülnöm, mert nem volt máshol hely. A bal oldalamon Siu míg a másikon Akio ült. Rántotta volt a reggeli és egy nagy kupacot raktak elém. Nem is értem, hogy gondolják, hogy ennyit megeszek. Jungho ball oldalán volt egy számomra ismeretlen fiú akivel még nem találkoztam eddig. Akkor gondolom ő Wonho. Remélem ő nem olyan mint Minjun. Habár ránézésre nem ilyesztő, viszont rohadtul ismerős.
-Lana ne bámuld már ilyen feltünően Wonhot!-Nevetett Ikumi.
-Bocsánat csak nagyon ismerős, de szerintem összekevertem valakivel.-Szenteltem inkább figyelmemet a tányéron lévő ételnek.
-Nem kevertél össze nyugi elég sokszor találkoztunk mi már.-Kacsintott rám.
-Wonho a szerencsejáték és a bárok főembere. Ahova a barátnőddel szoktatok járni az is a mi tulajdonunk alatt van.-Magyarázta Akio.
-Elég viccesek szoktatok lenni a barátnőddel.- Nevetett Wonho. Ez után én már nagyon nem is beszéltem inkább őket hallgattam.
-Lana!-Szólt nekem Jungho mire rá emeltem tekintetem.-Mi most megyünk, de Minjun vigyáz rád.
-MI?-kérdeztük egyszerre. Viszont választ már nem kaptunk mert gyors elpatkoltak. Oké, akkor a mai az utolsó napom. Nekem ma végem. Gyors felálltam és neki láttam elpakolni a fiú után.
-Azt ugye tudod, hogy ami a tányérodon van annak el kell fogynia?
-Muszáj?
-Igen.-Erre csak sóhajtottam egyet. Közben hallottam, hogy csörög a telefonja. Muszáj voltam hallgatózni. Utálom, hogy ilyen kíváncsi vagyok.
-De anya, én nem akarok rá vigyázni!
-Én is dolgozok képzeld el!
-Nem nem tudom másra bízni.
-Anyaaa!
-De..........Jólvan akkor hozza el.
-Szia.
Elindultam fel a szobába a rajz cuccokért mielőtt észre venne. Miután le hoztam őket le telepedtem a szokásos kis fotelembe és neki álltam rajzolni. Pár percel később egy rohadt helyes fiú jött egy kislánnyal aki egy igazi kis hercegnő volt. De komolyan. Vatta cukor rózsaszín kis tütü és egy ugyan ilyen színű virágos hosszú póló. A haja a válláig ért és volt egy rohadt cuki kis frufruja. A hátán pedig volt egy kastély alakú hátizsák. Aaa bár én is ennyire hercegnős lehettem volna anno idején, de nekem sosem engedték. Mindig csak irigykedve néztem az ilyen kislányokat.

Köszönöm a rész megírásába Macskornis és Fisterdorina segítségét. Próbálok gyakrabban jönni de nem ígérek semmor. Zsúfoltak a napjaim. Remélem azért még valaki van itt és olvasa. Legyen szép estétek
L(*^3^)/~☆