Elrabolva, vagy mégsem?

7.rèsz Szökès Lana módra

Kezdett rossz előérzetem lenni, de akkor se fogom hagyni magam. Pár perccel később a zöldség oda szólt  a kalóznak. Jó lenne már tudni a nevüket ha már elraboltak.

-Tied a pálya viszont csak ésszel, különben ki leszünk nyírva.-Ezzel a zöldség is távozott. A szemkötős alak elindult felém én meg kezdtem egyre jobban félni, de nem mutattam jelét. Annyira.

-Olyan szép kislány vagy, de kár, hogy ilyen nagy a szád.-Erre oda rakta a combomhoz a kését. Legszívesebben üvőltöttem volna a félelemtől, de nem tettem. Csak könnyeztem. Szépen lassan bele méjeztette  a kést a combomba, majd szépen lassan elkezdte azt húzni. Ahogy húzta a kést úgy jött elő a sebemből a sötét vérem.
Éreztem ahogy egyre több könnycsepp legördüln az arcomon. Ismerős iszonyatos fájdalom térjengett szét a testemben, legfőként a lábamba. Legszivesebben üvöltöttem volna, de nem tettem. Nem fogok ennek a szadistának mégtöbb örömet okozni. Ahogy végzett távozott is a pincéből, de az ajtó előtt megállt.

-Örülj neki, hogy csak ennyit kaptál.-Ezzel végleg távozott, engem  egyedül hagyva a sötétbe amit csak az a csekélyke fény világít be ami beszökik az ablakon.

Nem tudom mióta lehetek itt, de már besötétedett.
Nem fogok itt tehetlenül ülni és várni a csodára. Elkezdtem rángatni a kezem, de így csak még mélyebbek  lettek ott a sebek. Egy csomóval volt össze kötözve a kötél.
Sok próbálkozás után magam sem tudom hogy, de az egyik kezemet sikerült kiszabadítanom. Innen már könnyebb dolgom volt a másikkal. Óvatosan kiszabadítottam a lábaimat is. Próbáltam felállnia, de elkepesztően fájt a combom a rajta tátongó seb miatt. Néhány próbalkozás után végre sikerült felállnom. Levettem a pulcsimat ami alatt ott volt a pólóm, és a pólómmal bekötöztem szorosan a sebet. Gyors viszaöltöztem és elkezdtem bicegni az ablak felé. Oda toltam egy széket amit találtam és rá álltam. Kinyitottam az ablakot és nagyon nehezen sikerült kimásznom rajta. Ez eddig túl könnyű.  Mikor kint voltam egy üvegtetős helyen találtam magam ahonnan rengeteg ajtó ágazódott el.

Na Lana most légy ügyes különben halott vagy. A telefonomért nyúltam, amit nem találtam sehol. Fasza, elvették. Habár mit is gondoltam?  Már csak abba reménykedem, hogy igaz az, hogy van itt egy beépített ember. Teljesen véletlen szerűen benyitottam az egyik ajtón. Egy folyosón találtam magam, ahol még több fekete ajtó volt. A folyosó közepén volt egy fehér lépcső. Elkezdtem arra felé menni. A lepcsőhöz  érve észre vettem hogy ott van az alján a szabadságot nyújtó bejárati ajtó. Najó ez mostmár túl könnyű. Mi itt a csapda? Nagynehezen sikerült leérnem a fehér marványlépcső aljára, mikor hangokat hallottam mögőlem. Bebújtam a mellettem lévő helyiségbe, ami egy nagy és szép konyha volt étkezővel együtt. Lépteket  hallottam a lépcsőtől.  Na, tudtam èn, hogy túl könnyű.
-Megjöttél Jungho? - Hallottam, hogy belép a konyhába, de még nem vett észre. Beljebb ment én meg le akartam ütni, de nem igazán úgy sült el a dolog ahogy terveztem. Vissza támadt, de én kivédtem. Nagynehezen sikerült leterítemnem a földre és ütöttem volna is le, amikor egy fegyvernek a kattanását hallottam és a fejemhez ért egy fegyvercső.
-Én a helyedben nem tenném.-Monda mögűlem azaz ember aki a fejmnek tartotta a pisztolyt. Ahogy nem figyeltem változtatott a helyzeten és én kerültem alulra. Ezzel buktam a szökésem, és lehet hogy az életemet is. A fiú akit le akartam ütni felállt rólam és én megpróbáltam  feltápászkodni. Olyan naiv vagyok mègis mit gondoltam èn, majd csak úgy fel állok, nem?
-Ott maradsz!-Mondta a fegyveres fickó már annyira kimérten, hogy nem is mertem semmit se csinálni.
-Elmegyek, erre azt fogad itt!? Titeket nem lehet egyedül hagyni se!?
-Nem az én hibám, lesből támadt.
-Te mégis ki vagy arany bogaram?- Szánta nekem a kérdést de én nem válaszoltam.
-Kérdeztem valamit!-És megint érzetem a hideg vas csövet a fejemnél. Puszilom magam, de komolyan, a francnak kell mindig bajba kerülnöm.
-Lana Ross.- Feleltem félve, mert tőle tényleg féltem. Az a kimèrtsèg ès magabiztosság amit a hangja sugároz az rémisztő.
-ÁÁ akkor ezek szerint még a fogoly is megszökött. Hívd le a többieket most! A kislányt pedig elintéznem én.
-Igen is főnök!- A fiú elment, erre felrángatott a földről a vezér akinek ha jól rakom össze a képet a neve Jungho. Ügyes vagy Lana gondolkozni mèg azèrt tudsz.
Elkepesztő mód fájt még mindig a sebem miatt a járás.

Na meg is hoztam a kövi részt. Remélem tetszett. Így, hogy  betegen itthon vagyok volt időm írni és haladni vele. Jövöhéten le tudom az utolsó pálya alkalmaságim és a szóbelim és utána remélem  legalább  a heti egy részt tudom tartani. Sok puszit a kövi részig 💜  (*^3^)/~☆