One Shots

Egyedül karácsonykor || Szalai Á.

Sietve igyekeztem bezárni a lakásom bejáratának ajtaját, hiszen a lift már megérkezett az emeletre, és a velem szemben lakó pasi tartotta nekem az ajtót. Egy kézzel azonban nem volt olyan könnyű egyensúlyozni a táskámat, plusz az ajándéktasakot, benne az egyik kollégám karácsonyi ajándékával, és még a lakáskulcsot is bedugni a zárba, majd ráfordítani. Végül hosszú perceknek tűnő bénázás után sikerült lerobognom a lépcsőn, és belépni a felvonóba.

– Köszönöm – pislogtam a szomszédomra hálásan és egyben bocsánatkérőn is, amiért megvárattam. Közben a telefonom még mindig a fülemre szorítottam, és anyukám hosszúra nyújtott kifakadását hallgattam amiatt, hogy idén – önhibámon kívül – nem utazom haza az ünnepekre.

– Sajnálom, anya – mondtam neki ezredszerre is. A héten már harmadszor beszéltünk erről, és eddig mindig ugyanoda jutottunk: ő megsértődött a hívás végén. Tudtam, hogy bármivel is próbálkozom, akárhányszor kérek elnézést, mindig ez lesz. – Megpróbáltam elintézni, hogy szabadnapot kapjak, de nem tudtam, mert Hanne lebetegedett... – magyaráztam, ő azonban félbeszakított, és ismét engem kezdett hibáztatni. Hogy nem próbálkoztam eléggé, meg biztos nem voltam elég határozott. És ezután következik majd az önsajnáltatás – gondoltam magamban, oda sem figyelve arra, mit mond. Kívülről fújtam már a forgatókönyvet.

– Anya, akár hiszed, akár nem, nekem is elég rosszul esik a tudat, hogy egyedül töltöm a szentestét! – emeltem fel picit a hangom. Kezdett felmenni bennem a pumpa, mert legalább tíz perce hallgattam a hisztijét. Ennyi ideje próbáltam megértetni vele, hogy nekem márpedig december 25-én és 27-én is dolgoznom kell, egyetlen napra pedig teljesen felesleges hazautaznom. Hosszabb ideig tartana az út oda- és visszafelé, mint amennyit együtt tudnánk tölteni.

A mellettem álló pasi egy pillanatra rám emelte a tekintetét, eszembe juttatva, hogy nem vagyok egyedül, nem kellene kiabálnom. Ezzel egy időben a lift megállt a földszinten, ő kitárta az ajtaját, és udvariasan előre engedett. A szomszédom Szalai Ádám volt, a magyar válogatott játékosa. Ahhoz képest, hogy csak nemrég költözött ide, elég sokat tudtam róla, ugyanis gyakran találkoztunk a liftben reggel és este, illetve néhányszor bekopogott már hozzám, hogy kérjen egy kis cukrot vagy bármit, amit éppen nem talált a saját konyhájában. Ha nem sietett, ilyen alkalmakkor akár egy órát is képesek voltunk beszélgetni. Rendes volt, kedveltem őt, de a családi drámámat azért nem akartam az orrára kötni.

– Most le kell tennem – mondtam a telefonba, miután kiléptem a hóval borított utcára. Ádám azóta már messze járt, csak egy intéssel köszönt nekem, aztán el is sietett. Nekem is dolgom volt, amit minél hamarabb el kellett volna intéznem, plusz munka után be is akartam vásárolni ezt-azt, ha már arra kényszerültem, hogy a kis lakásomban, egyedül töltsem az ünnepet.

Anya jó szokásához híven megsértődött, nem is köszönt, és azt sem várta meg, hogy én köszönjek. Egyszerűen csak lecsapta a telefont, ezzel garantálva számomra az egész napos rosszkedvet.

Este szatyrokkal megpakolva, fáradtan tértem haza. Fekete szövetkabátomon hópelyhek csillogtak, és rövid, barna tincseim közé is tapadt jó néhány. Kesztyű hiányában az ujjaim hegye jóformán már lila volt, annyira fáztam. Szerettem volna minél hamarabb felérni a fűtött lakásomba, ám észrevettem, hogy Ádám pont akkor parkolta le a kocsiját a ház előtt, amikor én beütöttem a biztonsági kódot. Egyértelmű volt, hogy megvárom őt azok után, hogy reggel ő is így tett.

– Hogy vagy? – kérdezte a liftben felfelé menet. Sejtettem, hogy mire kíváncsi, de tényleg nem akartam őt a problémáimmal traktálni. Még akkor sem, ha mondhatni barátok voltunk, úgyhogy csak azt vallottam be neki, hogy fáradt vagyok. Ő pedig nem faggatózott tovább, amiért nagyon hálás voltam. Egyébként sem volt kedvem felidézni a reggeli telefonbeszélgetést, hogy ismét lehangoljon. Karácsonyi hangulatot akartam teremteni magam köré, és már azt is tudtam, hogy ezt hogyan fogom megoldani: mézeskalácssütés közben riszálok majd az örök klasszikus Mariah Carey dalra.