sziréncsók ― 🧡

⚓️ harminchét.

A Szirén nyugodtan ringatózik a dokkban, mikor Cronan odaér. Kifulladva és szúró oldallal szedi össze magát még annyira, hogy felkapaszkodjon a mólót és fedélzetet összekötő meredek pallón. Zihálva ugrik le a végén, s már megy is tovább. Mindegy, kit talál, valakinek szólnia kell a fejleményekről.

Mivel odafent senkit nem lát, a hajófenékre vezető lépcsőt célozza meg. Egy szinttel lejjebb beszélgetés zaja üti meg a fülét. Ez új erőt önt belé ― beront a konyha és étkező részébe. A pillantása egyből Sedge-re vándorol, holott ülnek még páran körülötte. Egyszeriben megnyugvás árad szét benne a barátját látva. Háttal van neki, így időbe telik megfordulnia és az ajtóra néznie, ahonnét Cronan begyalogol, de elkerekedő szemeiből kiolvasható, hogy meglepődik csapzott kinézetén.

― Esne az eső? ― húzza fel szemöldökét az izzadságtól csillogó bőrt figyelve.

Cronan leinti és közelebb húzódik az asztalhoz, amelyet körülvesznek. ― Bár esne inkább ― morogja. ― A kapitánnyal voltam, bent az utcákon. Ránk támadt egy katona. Rabul ejtette őt, majd lelőttem, de ki tudja, egyedül volt-e. Vízre kell szállnunk. Azonnal.

Az egyik, mostanáig csendesen fülelő társuk kétkedve megkérdi: ― És miért sietünk így? Ha már halott, nem szólhat egy szót sem.

― Szerinted nem tűnik fel a polgároknak egy homlokon lőtt katona, az út porában fetrengve? ― emeli rá zöldesszürke íriszeit Cronan. Rátenyerel az asztalra és rámered az arcára. Így, tajtékozva, a rohanástól kidagadó erekkel és feltűrt ingujjal úgy fest, mint aki bármire képes és ellentmondást nem tűr. ― Mit gondolsz, ki merne ilyet tenni ebben a nyomorult kis városban? Senki. Mindannyian tiszteletben tartják őket, vagy rettegnek tőlük. Eddig is égett a talpunk alatt a talaj, Scully beszámolt mindarról, amit a főhadiszállásukon talált, de ez egy újabb ok a távozásra.

A kormányos nevének említésénél Sedge alig hallhatóan szusszan egyet. Ellenszenve makacsul dolgozik benne. Ettől eltekintve bólogat két apróbbat és barátjára függeszti a szemeit.

― Mit parancsolt a kapitány?

― Azt szeretné, ha szétszélednénk Port Antonioban és visszahoznánk az embereinket. Hajnal előtt ki akar futni.

Engedelmesen helyeselnek, és a legtöbbjük felkel a padokról, majd távozik. Egyesek fegyvert vesznek magukhoz, a többiek súlya alatt pedig már hallani a fedélzetre vezető lépcső nyikorgását. Sedge is hasonlóan cselekedne, csakhogy Cronan a vállára fekteti tenyerét.

― Láttad Scully-t? ― érdeklődik.

A szőke finoman megvonja a vállát. ― Legutóbb egy hordót mosott a raktárban.

― Kérlek, Sedge, kerítsd nekem elő és hozd fel a kabinomba. Fent leszek és összeszedem magam. Várlak titeket.

Miután egy-egy bólintással letudják a beszélgetést, más irányokba indulnak. A lépcső aljában Cronan visszanézve rá látja, hogy egy szinttel lejjebb indul. Ameddig azok ketten egymásra lelnek és felcammognak hozzá, akad ideje. Kapkodja a fokokat, átvág a szeles, de kellemesen langyos levegővel takart fedélzeten és eltűnik a lakrészében.

Bent sötétség vár rá. Szürkületkor eloltotta a gyertyákat, hogy ne égjenek feleslegesen, míg a Vérszomjon tanácskoznak. A feketeségben kitapogatja, hol vannak és meggyújtja őket. A kis helyiséget egyszeriben billegő fényár tölti be. Mindjárt más ― a narancssárgára színezett falak között felforgatja a szekrényeket, s a kezébe akadó dolgokat mind az asztalra halmozza. Mire abbahagyja a kutakodást, több tőr, pisztoly és kard hever a kupacban.