Zamora

3. fejezet

Otthon, az ágyamban keltem fel. Ezerrel sütött a nap. Tehát reggel van. Vajon, hogy kerülhettem ide? Mi történt tegnap este miután elindultunk itthonról a Hill-birtokra? Kicsit ködösek az emlékeim. Vajon mi történt?

Felültem az ágyra, majd rápillantottam az órára. 10:05.

- Mi a..?? Baszki a suli!! Anyu miért nem keltettél fel?? Lekéstem a matekdolit! A franc vinné el! - szitkozódtam egy kört, majd gyorsan összekaptam magam.

 A fürdőben lerendeztem a reggeli teendőimet, gyorsan kikaptam a szekrényből egy térdnél szakadt fekete farmert, egy fehér pólót meg a bőrkabátomat, belebújtam a fekete Vans cipőmbe és már szaladtam is le az emeletről. Ha már kések a suliból, akkor késsek stílusosan.

- Anyu miért nem keltettél... fel? - a konyhába belépve megláttam Olivert beöltöztetve múmiának. - Mégis mi a franc történt veled? Nincs itt még a Halloween.

- Mi? Te.. nem emlékszel semmire? - lepődött meg Jake, aki a konyhapulton ülve egy almát rágcsált.

- Öm.. Nem? Mire is kéne?

- Sammy..nézd meg a bal válladat. - mutatott Oli az említett testrészemre.

- Mi a.. - éles fájdalom nyillalt bele a vállamba, mikor lehámoztam magamról a kabátot. - Mi ez a kötés? Mi történt tegnap este? Mi lett a melóval? - bombáztam meg kérdéseimmel családom jelenlévő tagjait.

- Kinyírtál mindenkit a gecibe.

- Jake! Mondtam, hogy nem így adjuk a tudtára, hogy mi történt! - torkollta le anyám Jaket, aki csak megrántotta a vállát, kidobta az almacsutkát a kukába, majd kiment a teraszra cigizni.

- Hogy érted azt, hogy kinyírtam mindenkit? - kérdeztem félve anyámtól.

- Figyelj Kicsim. Tegnap este elborult az agyad, mikor megláttad eszméletlenül Olivert. Akik ott voltak zsoldosok elintézted őket, majd elájultál. Elég, ha ennyit tudsz. - ejtett anyám egy hamis mosolyt, megölelt, majd folytatta tovább az ebéd elkészítését.

Teljesen összetörten és lesokkolva álltam a konyha küszöbön. Mike odajött hozzám, megölelt, majd súgott a fülembe egy elég nyugtalanító mondatot: "Az történt, mint 6 évvel ezelőtt.", majd elment. Kimentem Jakehez a teraszra, majd felé nyújtottam a kezem.

- Nem is tudtam, hogy cigizel. - meglepődött, de készségesen adott egy szálat.

- Itthon nem szoktam, mert anya nem szereti, de amúgy rendszeresen szívom. Jake.. - mondtam ki nevét elhaló hangon - Mike azt mondta,hogy az történt, mint 6 évvel ezelőtt. Pontosan mi történt? Te láttad ugye?

- Figyelj Prücsök. Igen, láttam mindent. A felismerhetetlenségig lőtted, szabdaltad őket. Még én sem tudtalak leállítani. Ilyenkor senki nem tud. Megvártam, míg lehiggadsz, elájulsz és elhoztunk Mike-al titeket. - válaszolta.

- Értem. Hát ez elég gáz. Megszegtem a parancsot, miszerint ne öljek meg senkit és nem csak megöltem, de elpusztítottam 6 embert. Nagyapához mikorra kell mennem a büntetés miatt? - kérdeztem lehangoltan.

- Nem tudom. Még nem szólt, de nyugi úgyis megyek veled együtt. Mivel én vezettem a melót, így én is kapok egyet a fejemre. - nevetett, majd nyomott egy füstös puszit a homlokomra - Egyébként neked nem suliba kéne menned?

- Ó, hogy az a büdös.. - kaptam észbe én is. - Hát mondjuk már így is elkéstem majdnem mindenről, szóval felesleges az idegeskedés. - rántottam meg a vállam afféle „Szarok az egészre" stílusban.

- Na gyere beviszlek és majd kimagyarázlak valamivel. Milyen órád is lesz? Töri? A vén boszorkával? 

- Ahha. Kedvenc óráim közé tartozik. - mondtam ironikusan, majd nevetgélve még elszívtuk a maradék ciginket.

Kimentünk a garázsba, beültünk az autóba és már 120-al repesztettünk a suli felé. Beparkoltunk a suli előtti parkolóba és lassan besétáltunk a kapun. Felcaflattunk a harmadikra, majd bekopogtam a híres 307-es terem ajtaján.

- Jó napot Mrs. Jackson! Bocsánat a késésért. Családi ok miatt késtem.

- Már megint? A múlt héten is emiatt késtél. Kezdem azt hinni, hogy elég bajos családod van. - méregetett a vénség, majd a hátam mögé pillantott - Oh Jake Delamore! Hát te itt? Akkor már értem a késésed okát. - nézett szigorúan bátyámra.

Jajj igen, azt elfelejtettem említeni, hogy senki nemtudja, hogy a családunk a Zamora-csoport tagja. Mindenki úgy tudja, hogy a családnevünk Delamore. Mikor a nagypapi átvette a csoport vezetőjének szerepét, úgy gondolta jobban elrejti a tagok kilétét. A kishalakkal való kapcsolatainkat elvágtuk, az árulókat kiiktattuk, és akinek szükséges volt, új személyazonosságot kapott. Mindezt azért, hogy az elmúlt 30 évben egyre mélyebbre, veszélyesebb terepre tudjunk süllyedni az alvilág bugyraiban.. 

- Micsoda öröm újra látni Önt! Még mindig nem ment nyugdíjba? Pedig már korban ott lenne. - kacsintott a tanárnőre bátyám, majd hozzám fordult, biccentett egyet a fejével és lassan elindult az ajtó felé.

- Miss Delamore. - vetett rám szigorú pillantást a tanárnő. - Többször ne forduljon elő a késés. Remélem világos voltam.

Elköszöntem Jaketől, majd kezdetét vette az unalmas törióra. Minek is jöttem én be? 

***

Délután 4-kor a teremből kilépve belebotlottam Sophieba.

- Csajsziii! Hát reggel meg hol az istenbe voltál? Kerestelek égre-földre, de sehol nem találtalak. Küldtem üzit, hívtalak, de semmire nem reagáltál. Csak nem randid volt az este? - húzogatta szemöldökét, amire én csak megforgattam a szemem és elröhögtem magam.

- Hát ezt pont eltaláltad. Sikítva menekültél volna előle, mert a bőrétől elütő alapozót használt.

- Fúúúj.. Várj, mivan? A másik nem felé kacsintgatsz? Eddig ezt nem mondtad nekem. - vágott barátnőm értetlen fejet, míg kijelentésére az én értetlen arcommal kellett beérnie.

- Mivan? Nem, dehogy. Öcsém, de hülye vagy bazd'. Melóm volt tegnap. - magyaráztam el neki a tegnapi élményeket.

Sophieval még az óvodában ismerkedtem meg. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Kiegészítjük egymást. Olyanok vagyunk, mint 2 csillámpóni. Ő a kék, én pedig a rózsaszín. Persze stílusban kicsit eltérünk egymástól, mivel én jobban szeretem a kényelmes és praktikusabb darabokat, ő pedig egy kész divatikon. Mindig tisztában van az új trendekkel és vékony testalkatát nem fél mindenki szeme elé tárni.

- Jaaaa. Hát akkor ezt mond. - esett le neki a tantusz, majd lassan kimentünk a suli parkolójába, ahol szembetaláltuk magunkat az egyetlen emberrel és a sleppjével, akit a szívem legmélyéről gyűlölök.

- Delamore. - nézett le rám fölényesen Chase Smith. A suli hercege, kisvárosunk büszkesége és legnagyobb szoknyapecére.

- Smith. - néztem rá szúrós szemmel, majd barátnőmmel karöltve kikerültük őket és beszálltunk a kocsiba. - Fu annyira utálom.. Az a nézés.. Mintha ő lenne a világ közepe.. De persze azt nem mutatja, hogy anyuci meg apuci tolnak a segge alá mindent, ja és persze azt se tudja, hogy ha minem lennénk, akkor már rég halott lenne.. 

- Figyelj Sam. Tudod milyen. Ezen nem fog változtatni. Egy elkényeztetett barom. Előre sajnálom azt a nőt, akibe majd beleszeret.

- Ő? Sose lesz szerelmes.. Az olyan érzéseket, mint a kedvesség, jóság, szerelem, még hírből sem ismeri.

A hazaút során még beugrottunk a Fitty-be, ami a város legjobb konditerme. Dan, a tulaj Sophie nagybátyja, így nem kell bérletet fizetnünk és akkor használjuk a gépeket, amikor akarjuk. Egy laza 2 órás edzésután még elugrottunk kajálni, majd Sophie hazadobott. Mikor kiszálltam a kocsiból és intettem barátosnémnak, éreztem egy kisebb furcsa aurát a közelemben. A ház felé fordulva láttam lelki szemeim előtt a viharfelhőket gyülekezni. Hm.. Úgy néz ki Papi hazajött, tehát nekem annyi.