Zamora

11. fejezet

Az edzés utáni zuhany a legjobb dolog a világon. Érzed, ahogy a rád száradt izzadságot a tusfürdő feloldja, majd a víz szépen lemossa a testedről kellemes, jelen esetemben barackos illatot hagyva maga után. Gyorsan befontam a hajam, felöltöztem és már mentem is ki, ahol Chase várt rám.

- Oh szép így a hajad. Vagyis mindig szép. Vagyis érted.. Menő ez a fonás dolog. – vakarta meg az állát.

- Köszi! Sokat vártál rám? Kissé elbíbelődtem a kötéseimmel. – mosolyogtam rá.

- Nem, dehogy. Még beszéltem Dannel az edzéstervemről, úgyhogy nyugi. Gondolom még mindig nem akarsz a sebeidről beszélni, úgyhogy nem is erőltetem. Na és merre menjünk kajálni? Mit szeretnél enni? – indultunk el az autója felé.

- Végül is nekem mindegy mit eszünk, mert még ma nem ettem semmit. Mit szólsz egy hamburgerhez? Ismerek egy helyet, ahol isteni duplahúsos, 3 féle sajtos hambit adnak. A házi szószuk valami mennyei. – összefutott a nyál a számban, mikor rágondoltam.

- Jól hangzik! Menjünk! Mond az utat, merre menjek. – szálltunk be a kocsiba.

Elnavigáltam őt a hamburgereshez, ami a város szélén volt. Az út során sokat beszélgettünk és többet tudtam meg róla. Van egy 5 éves húga, akit Bellának hívnak és egy bátyja, Bruce, aki bevonult a katonaságba. Úgy látszik az edzés az Bruce hatása volt nála. A múltkori kirohanása, amikor nekilökött a falnak pont emiatt volt. Bruce után ő is be akar vonulni, de a szülei nem engedik, mert valakinek majd át kell venni a családi vállalkozást, így őt akarják kinevelni a Smith Bank új igazgatójának. Hát igen, nem könnyű, ha van egy nagyobb tesód, aki azt csinálhat, amit akar, de téged meg szigorúan fognak és elvárják, hogy jól teljesíts. 

Mikor odaértünk, kerestünk egy ablak melletti asztalt és leültünk. Leadtuk a rendelésünket és folytattuk a már elkezdett monológunkat.

- Szóval ja, már 2 éve nem láttam Bruce-t. Nem igazán jár haza, mert mindig valami irtó fontos dolga van, vagy éppen kivezénylik valahova. – mondta szomorúan. – De itt van nekem most Bella, aki folyton a nyakamon lóg, mihelyst hazaérek. – nevetett fel. – Neked tesóid?

- 4 bátyám van. – döbbent meg Chase a hallottakon. - Valamelyik mindig körülöttem van, ha hazaérek. Sőt! Mindenhol ott vannak. A legidősebb bátyám már házas és most várják az első babájukat a feleségével. Már voltak orvosnál is és kiderült a baba neme, viszont még nem akarják tudni. Nemsokára szervezni fogunk egy bulit, amikor is kiderül. Nagyon remélem, hogy kislány lesz, és nem leszek egyedüli lány a családban. – nevettem fel.

- Egyedüli? Hogy érted?

- Elég nagy a családunk. Apumnak van 2 bátyja, Anyumnak pedig egy bátyja és 2 húga és mindenhol csak fiúk születtek. De így sem vagyok magányos, csak egy kissé fiúsabb a kelleténél. – mosolyogtam rá. – De, ha kislány lesz, akkor tuti elkényeztetem. Mindene rózsaszín és unikornisos lesz.

- Te meg leszel a menő nagynéni, aki full feketében fogja az utcán tolni a babakocsit. Már el is képzeltem az emberek szörnyülködő arcait. - nevetett fel Chase, mire én is elnevettem magam.

- Itt is van a hamburgeretek. Jó étvágyat kívánunk hozzá! – hozta ki a pincérnő az ételünket, majd végigmérte Chase-t. – Hadd mondjam el, hogy nagyon kedves tőled, hogy elhoztad a barátnődet kajálni. Bárcsak nekem is ilyen párom lenne. – tette rá Chase vállára a kezét és kacsintott egyet. Én csak kínosan felnevettem, Chase pedig odafordult a pincérnőhöz.

- Nem a barátnőm, de.. – fojtotta belé a szót.

- Oh! Tehát akkor szingli vagy? Micsoda jó hír. – csillant fel a szeme a csajnak. – Akkor nem baj, ha elkérem a számát ugye, hugica? – nézett felém és már vette is elő a telefonját.