Zamora

14. fejezet

Pár órával később arra keltem, hogy valaki a hajamat birizgálja.

- Hm? Chase.. – nyitottam ki a szemem, mire hirtelen abbahagyta.

- Sajnálom. Felébresztettelek? – nézett rám acélzöld szemeivel.

- Igen, de nem baj. Mennyi az idő?

- 10 óra. – nevetett fel. – Rendesen elaludtunk. Emlékszel milyen események történtek a sorozatban?

- Dehogy. Nem sokkal utána, hogy te bealudtál, engem is elnyomott az álom. – nyújtóztattam ki a végtagjaimat. – Biztos lefárasztottalak. Elég sokat kellett magyaráznod, mert nem bírtam mindent elsőre felfogni.

- Nyugi, nem te fárasztottál le. – mosolygott rám. – Kissé ideges voltam, a mai nap miatt, így reggel kicsit túltoltam az edzést.

- Ideges voltál? Miért? Hisz csak hozzám jöttél. – néztem rá döbbenten.

- Igen.. Pont ezért voltam az. – vakarta meg a tarkóját, majd a szemembe nézett.

Még mindig az ágyon feküdtem, félig lecsúszott pléddel a derekamon és a kezeim a fejem fölött voltak.

- Te ajánlottad fel, hogy segítesz. – suttogtam.

- Tudom. – nézett a szemembe, majd a tekintetét a számra szegezte. Kezével az enyém felé közeledett, de még előtte az ujjait végighúzta a karomon. Beleborzongtam érintésének minden milliméterétől. – Csak nem gondoltam még akkor bele, hogy kettesben leszünk, és az ágyban kötünk ki.

- Az még nem jelent semmit, hogy itt fekszel mellettem Chase. Ha szeretnéd, lerúghatlak a földre.

- Próbáld meg. – incselkedett, majd letámadta a derekamat és őrült módjára csikizni kezdett.

- Chase, ne már! Nagyon csikis vagyok. – nevettem fel.

Próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem engedett, sőt, még inkább rám feküdt. Mikor ő is észrevette milyen pózban vagyunk, abbahagyta az oldalammal való játékot és lassan felemelkedett rólam. Szemei az arcomat fürkészték, majd letévedtek a számra. Óvatosan végigsimította nagyujjával az alsó ajkamat, majd elkezdett közelíteni az arcomhoz. Szemhéjai már majdnem lecsukódtak, amikor kopogást hallottunk. Chase hirtelen feleszmélt és gyorsan lepördült rólam.

- Oh, felébredtetek? – hallottuk meg Anya hangját az ajtóból. – Nem akartalak felkelteni Chase, mert olyan aranyosan, kézen fogva aludtatok. – mosolygott ránk, mire mindketten elpirultunk.

- Öm.. Köszönöm a vendéglátást. Akkor én most.. Megyek. – akadozott Chase hangja.

- Dehogy mész! Már felhívtam Christie-t, hogy ma itt alszol nálunk. Hozott neked váltásruhát is. – emelte fel az egyik szemöldökét és még jobban elmosolyodott.

- Nem. Tényleg mennem kell, de köszönöm. Majd talán máskor. – pillantott rám.

- Hát jó. Sammy kísérd ki Chase-t. Vigyázz az úton. – köszönt el Anya és kiment a szobából.

Chase összeszedte a cuccait és elindultunk ki a kocsihoz. Berakta a táskáit a hátsó ülésre és felém fordult. Nem mondtunk semmit, csak néztünk egymás szemébe, de mégis el kellett köszönnöm tőle.

- Köszönöm a mait. Sokat segítettél matekból.

- Igazán nincs mit. Csak szólj nyugodtan, ha valamiben elakadsz. A „privát tanárod" seperc alatt itt terem és segít neked. – dőlt neki a kocsinak és nézett rám azzal a kisfiús mosolyával, amitől rögtön elpirultam.