Zamora

8. fejezet

Miután mindenkinek kiosztotta a lapokat, természetesen úgy, hogy a feladatokat ne lássuk, még valami szent beszédet elmondott nekünk a doga előtt. Mindenki rá volt feszülve a padra. Néhányan próbáltak röntgenlátásukkal átlátni a papír másik oldalára, hogy ennyivel is hamarabb tudják, mik is a feladatok. A beszéd végén még sok sikert kívánt nekünk, majd megfordíthattuk a lapokat. Mikor megláttam az első feladatot.. Hát majdnem elbőgtem magam. Mi a bánat ez? Miért vesz Bob 65 dinnyét? Egyáltalán ki az a Bob? És minek neki annyi dinnye? Vettem egy mély levegőt és Bobtól meg a dinnyéktől elvonatkoztatva nekiestem a feladatoknak. Verejtéket és vért izzadva pörgött az agyam. Hallottam, ahogy a kerekek csikorognak az én és a többiek fejében. Számoltam, rajzoltam és felhasználtam minden tudásom. Mikor az utolsó feladathoz értem Mr. Gibson jelezte nekünk, hogy a dolgozatból még 5 perc van. Megcsinálom! 5 percnek elégnek kell lennie. Persze csak akkor, ha matekzseni az ember, de persze én nem vagyok az.

- Nem lehetne még egy kis időt hozzáadni Tanárbá'? Most értem az utolsó feladathoz és szerintem 5 perc alatt nem fogom tudni megoldani. – néztem rá kiskutya szemekkel, mire többen is felszólaltak az osztályból, hogy ők is kérnének még időt.

- Mivel ilyen sokan szeretnétek még dolgozni rajta,ezért kaptok még 5 percet. Hajrá - hajrá! – tapsolt egyet a kezével, mire mindenki szélsebesen nekikezdett az utolsó feladatnak. 10 perc még az olyantanulóknak is elég erre a feladatra, mint amilyen én vagyok.

A dolgozat végén mindenki kifújta magát. Mivel az órából még volt 15 perc, így Mr. Gibson ahelyett, hogy órát tartott volna, inkább hagyott minket pihenni és elkezdte kijavítani a dolgozatokat. Az óra végén megdicsért minket, hogy milyen ügyesek voltunk, de az eredményeket még nem közölte velünk. Elköszönt tőlünk, mi pedig indultunk is az öltözőkbe, merthogy tesi volt a következő óra. Mivel nem akartam, hogy a többiek meglássák a kötéseimet, így én a mosdóban gyorsan átöltöztem. A tesi is elég hamar lement, mivel ma csak futottunk és utána kézilabdáztunk. A nap további részében már csak aludtam az órákon.

Suli végén Sophie-val elmentünk a Fitty-be és tartottunk egy jó kis kemény edzést. Vagyis inkább Sophie edzett keményen, mivel én a sebeim miatt még nem csinálhattam jó pár gyakorlatot. Mivel a Fitty nem csak konditerem, hanem táncstúdió is, ezért beálltam kicsit táncikálni. Lola, Sophie nagynénje valami isteni tánctanár. Bármilyen mozgást meg tud tanítani. Most például a Pussycat Dolls – React számának koreográfiáját tanultuk. Nagyon élveztem, de végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelt volna engem tánc közben. Miután jól leizzadtunk és teljesen kifárasztottuk magunkat, gyorsan elmentünk zuhanyozni és átöltöztünk.

- Csajok egy szóra! – kiabált nekünk Lola, majd elindult felénk.

- Mizujs? Van valami baj? – érdeklődött Sophie.

- Sajnos az egyik alkalmazottunk, Carol szülési szabadságra ment, így most nincs recepciósunk. Nem ismertek valakit, aki most ideiglenesen munkát keres?

- Most hülyéskedsz? Én vállalom! Nem kell felvennetek senkit. Mennyit kapnék? – csillant fel Sophie szeme.

- Te suliban vagy Drágám. Nekem egész napra kéne valaki a pultba. De, ha ennyire szeretnél, akkor hétvégente, illetve a nyári szünetben örülnék, ha itt lennél. – mosolygott Lola. – Viszont lenne egy másféle állás is számotokra. Mivel jelenleg csak én vagyok tánctanár a stúdióba és elég sokan jelentkeztek mostanában, így arra gondoltam, hogy suli mellett nincs-e kedvetek elvégezni egy tanfolyamot.

- Sajnálom Lola, de tudod, én milyen helyzetben vagyok most. Viszont, ha lehetséges ezt az ötletet szeretném a későbbiekre megtartani. Totál jó lenne itt dolgozni. – mondtam neki mosolyogva.