Zamora

25. fejezet

- Miből gondolod, hogy tégla van a csoportban? – kérdezte Apu, miután összegyűltünk a nappaliban. Mivel ez egy családi megbeszélés volt, így nyíltan tudtunk beszélni a csoport dolgairól, miután Chase hazament.

- Volt egy fazon a kerítésnél, aki végignézte az egész támadást. Mivel a zsoldosokat nem a semmittevés miatt fizetik, ezért ebből kifolyólag a mi emberünknek kellett lennie.

- Ez igaz.. Oliver, nézz át minden embert, aki gyanúsnak tűnik. – adta ki a parancsot, majd miután megcsörrent a telefonja, elhagyta a szobát, de kis idő múlva már vissza is tért. – Kadin volt. Azt mondja a támadás alatt valaki más is bent volt a rendszerbe, nem csak ő.

- Nem.. Annak a valakinek már Kadin előtt fel kellett törnie a rendszert. – szólalt meg Oli a laptop mögül. – Ha akkor törnek be, mikor Kadin már benne van, akkor azt rögtön észreveszi és kiiktatja.

- Tehát a kamerákon keresztül figyelték, mikor lesznek otthon Smithék. – gondolkozott a pulton ülve Mike. – Megvárták, míg csak a gyerekek lesznek otthon?

- Ha a gyerekeket iktatják ki először, a szülők összeroppannak és nem fognak figyelni a biztonságra. Így könnyebb őket is kiiktatni. – mondta határozottan Apa. – A család mindenek felett áll.

Az egyik legfontosabb szabály a csoporton belül. A család nem csak vérrokonságot jelent. A barátok, a csoport összes tagja és azok családjai mind a családunk része, akiket kötelességünknek érzünk megvédeni.

- Tehát, ha kinyírják a gyerekeket, akkor Smithék összeroppannak, és könnyebb célpontokká válnak.

- Pontosan. Leonard magát hibáztatná a történtek miatt és nem figyelne úgy a munkájára, ami a bank összeomlását eredményezné. – nézett ránk komoly tekintettel.

- De mégis ki akarna nekünk a csoporton belül keresztbe tenni? Nem hiszem, hogy olyan rossz fizetése lenne az embereinknek. – kérdezte érdeklődve Mike.

- Itt nem a pénzen van most a hangsúly.. – rázta a fejét Apa. – Valahogy érzem, hogy ez valami mélyebb hangvételű dolog lesz..

- Akkor, amíg Oliver átnézi az embereket, én figyelni fogom az összekötő házát. Mike pedig a feketepiacon próbál több információt szerezni a mexikóiakról. – nézett körbe Jake.

- És én addig mit fogok csinálni? – tettem fel a megdöbbentő kérdést tárt karokkal.

- Te drága Prücsköm lábadozni fogsz. Nem tudom néztél-e már tükörbe mióta felkeltél, de nem igazán vagy a toppon. – nevetett fel. – Viszont beszélned kellene a Smith sráccal. Mikor hazahoztunk és elláttuk a sebeidet, ott rágta a fülem, hogy képezzük ki, mert vigyázni akar rád. – horkantott fel.

Tehát már akkor is aggódott értem. Még azok után is, hogy megtudta rólam az igazságot. Pedig az a szomorú tekintet, ahogy rám nézett, mikor kijöttem a pánikszobából. A csalódottság, a rémület és a düh egyvelege.. Sose gondoltam volna, hogy az irántam érzett érzelmei erősebbek lesznek ezektől.

- Beszélek vele és a tudtára adom, hogy ez neki túl veszélyes.. Minket elkezdtek kiképezni már az előtt, hogy egyáltalán járni tudtunk volna. Ő sose fogja tudni ezt a szintet hozni. – mondtam határozottan.

- Szerintem lenne benne elég potenciál és kitartás. – szólalt meg Oli, miközben elcsent a dohányzóasztalon lévő gyümölcskosárból egy fürt szőlőt.

- Nem fogom hagyni, hogy megölesse magát miattam.. – hagytam el a szobát és elindultam fel a lépcsőn a szobám irányába.

Beérve belenéztem a tükörbe és egy bánatos arcú múmia köszönt vissza rám. Hajam az égnek állt, szemem alatt hatalmas bőröndök. Kötéseimen kisebb vérfoltok, amelyek jelezték testemen lévő sebeim felnyílását. Leszedve a kötszereket, szemem elé tárult a rengeteg seb, amely minden bizonnyal később hegként fog maradandó sérülést okozni csepp testemen.