Zamora

6. fejezet

Mikor felnéztem a telefonomból, egy golyó süvített el a fejem mellett és belefúródott a falba. Felpattantam és oldalra kaptam a fejem, de ekkor még egy golyó repült el mellettem, ami végighasította a bal combomat. Honnan az anyámból repdesnek itt a golyók? Ki az a vakegér, aki nem tud eltalálni?

Miután gyorsan körbenéztem a színpad körül, az emeleti lelátónál egy lövészt pillantottam meg, aki egyenesen rám célzott. Farkasszemet néztem a vakegérrel, aki elmosolyodott és meghúzta a ravaszt. Záporoztak felém a golyók, de ennek ellenére elindultam a lépcsők felé, hogy azon felmenve elkapjam. A lépcső közepéhez érve az egyik emeleten lévő oszlop mögül egy másik lövész lépett elő, aki eltalálta a jobb oldalamat. A golyó lökéshulláma miatt lezúgtam a lépcsőn és a hátamra érkeztem. Éreztem, ahogy a kellemes, meleg, vörös folyadék szétárad az egyik kedvenc fekete pólómon, és lassan lefolyik a bőrnadrágomra. Mivel is lehet kiszedni a vérfoltot? Hideg víz vagy ecetes olló?

A tüdőmet kiköpve, aránylag gyorsan felkeltem a padlóról és ismét a lövészeket kezdtem el pásztázni az emeleten, de sajnálatomra eltűntek. Ekkor egy sikítást hallottam a színpad mellől és megláttam Sophie-t. Csak állt ott mozdulatlanul, sokkot kapva és nem vette észre a felé szaladó zsoldost.

- Sophie! Feküdj! – kiáltottam oda neki, de nem mozdult.

Összeszedtem az összes maradék erőmet és elkezdtem szaladni felé. A zsoldos egyre jobban közeledett Sophie-hoz. Mikor már csak pár méterre volt tőle, az oldalára kötött kardot kihúzta a tokjából. Micsoda szamurájok vannak itt...

Egyszerre értünk oda és hirtelen ellöktem Sophiet a kard suhintása elől. Ekkor feleszmélt és könnybe lábadt a szeme.

- Menekülj! – néztem rá szigorúan, majd meghallottam a zsoldos lépteit a hátam mögül.

Hátranéztem és pár milliméteren múlt, hogy ne repüljön le a fejem a nyakamról. Sajnos a zsoldos nem volt rest és újabb suhintásokat küldött felém, melyeket szerencsésen elkerültem. A fájdalom egyre jobban terjedt szét a testemben és kezdtem kifulladni. Mikor már nem láttam a közelben Sophiet, hirtelen nekimentem a zsoldosnak és kirúgtam a kardot a kezéből. Az felordított, mivel a rúgásommal valószínűleg eltörtem a csuklóját és egy másik zsoldos ugrott mögém. Mivel már születésemtől fogva kiképzéseken vettem részt, így könnyen le kellett volna fegyvereznem őket. De nem így történt.. A mögöttem lévő lefogott, és amelyiknek eltörtem a csuklóját egy tőrt állított az oldalamba. Éles fájdalom és valami bizsergető érzés tört rám. Méreg.. Hát ez király..

- Sammy! – kiáltott Sophie a karddal a kezében.

- Ne hősködj, hanem menekülj!

De nem hallgatott rám. Megtámadta az egyik zsoldost, aki lazán egy jobb horgossal leütötte. Miért van nekem egy ilyen vakmerő legjobb barátnőm?? De végülis olyan szempontból segített, hogy kicsit lankadt a figyelmük a zsoldosoknak. Az előttem lévőnek elkaptam a torkát, egy erős mozdulattal megszorítottam és elájult. A másik próbált a segítségére jönni, de annak megrúgtam a férfiak legfájóbb pontját és összegörnyedt. Odaszaladtam Sophie-hoz és kissé megpofoztam, míg magához nem tért.

- El kell tűnnünk innen! – néztem rá és gyorsan felpattant.

Elindultunk ki a suliból, de még előtte gyorsan visszapillantottam. Nem csak ketten voltak. Az emeleti folyosó tele volt velük, de nem mozdultak. Mégis mikor kerültek azok oda? Kiértünk a suliból és egy fekete Range Rover állt meg a kapuban.

- SAM! – pattant ki Mike a hátsó ülésről és már szaladt is felénk.

- 2 tucat zsoldos. Egyet kiiktattam, egyet pedig lefegyvereztem. A többi nem mozdult. Beavatás volt.. Megszúrtak egy mérgezett késsel. Kibaszottul fáj..