Szükségem van rád

Köröm és düh

"Because of you, I'm becoming ruined."

* * *

- A rohadt életbe, Suga! - Doyun hangja átszelte a levegőt, és úgy hasított bele Yoongi dobhártyájába, hogy a fiú arca összerándult. De nem fordult meg. Csak azért sem.

- Suga! Hozzád beszélek, te agyatlan idióta! Told ide vissza a képed, és válaszolj, ha kérdezlek!

Ment tovább a folyosón, amíg végre el nem érte a liftet, amibe beszállva azonnal megnyomta a gombot, és az ajtó bezárult, végre kizárva a világ legzavaróbb hangját.

- Na, jó, tudod mit? Elmehetsz te a...! - Az első pár szó után Yoongi már nem hallotta, hogy Doyun szerint hova menjen, de nem is érdekelte.

Egyszerűen nem bírta elviselni ezt a lányt. Annyira idegesítette, hogy arra nem voltak szavak. Minden áldott nap arra jött be a stúdióba, hogy Doyun már megint "rendet rakott" az asztalán, mert szerinte "ilyen disznóólban nem lehet dolgozni".

Menjen a francba! És az ő stúdiója hogy néz ki? És, ha már a disznóknál tartunk, nézett egyáltalán tükörbe?

Na jó, Yoongi, ez erős volt, szólalt meg egy kis hang dorgálóan a fejében. Csak azért, mert idegesít, ne menj túl messzire. Doyun nem csúnya.

Valóban nem volt az, és ezt Yoongi is kénytelen volt elismerni. Pisze orrával, keskeny állával és finom vonású arcával kifejezetten elegánsan nézett ki, gesztenyebarna haja enyhén vörösesen fénylett, ha rásütött a nap. Csak az az utálatos vonás ne lett volna az arcán minden alkalommal, amikor meglátta Yoongit. Az mindent elrontott.

Ami a különlegességét adta Doyunnak, azok az arcát tarkító szeplők voltak. Yoongi tudta, hogy a lány nincs kibékülve velük, ezért a legritkább esetekben szólította a nevén. Helyette leginkább Szeplősnek vagy Pöttyösnek hívta, amitől Doyunban minden alkalommal felment a pumpa, és elvörösödött a dühtől. Még akkor is látszott, hogy mikor beszélt utoljára Yoongival, amikor sminket kentek az arcára fellépések, fotózások, vagy egyéb megjelenések előtt. Általában átlátszott a harag pírja az alapozó- és púderrétegeken.

Yoongi tudta, hogy amúgy a lány nem nagyon rajongott a sminkért. Sőt, éppenséggel ki nem állhatta, csak a szeplőit tüntette el kevéske alapozóval a hétköznapokon. De, mivel ez a szakmájuk velejárója volt, így beletörődött a nagyobb volumenű sminkekbe is. Azonban utcára ennél többet nem volt hajlandó magára kenni. Elég volt az, amit kötelezően el kellett viselnie, nem fog még magától is sminkelni.

Yoongi minden lehetőséget megragadott, hogy a sminkkel is kihozza Doyunt a sodrából. Minden alkalommal, amikor a lány valamilyen rendezvény vagy fellépés alkalmával smink alá kényszerült, a fiú a közelében ólálkodott, és amint a lány felkelt a székből, Yoongi megragadta a púderes tégelyt, és belefújt a lány arcába egy adagot. Aztán ott hagyta, azzal a felkiáltással, hogy "Ne pakolj folyton a stúdiómban!".

Yoongi és Doyun között ez már a gyakornoki évek eleje óta tartott. Ugyanabban az évben debütált a két együttes, amiben énekeltek, a BTS és a Starlight. Yoongi és Doyun pedig soha nem voltak jóban, hiába töltött együtt a két banda többi tagja egész sok időt. A többiek jó viszonya ellenére a két fiatal között semmi nem változott. Még elviselni sem tudták egymást soha, kivéve, persze, ha hivatalos keretek között kellett megjelennie a két csapatnak. Akkor kénytelenek voltak jó pofát vágni a dologhoz.

Mindenki unta már körülöttük ezt az oda-vissza harcot, és mindenki azt szajkózta a fülükbe, hogy hagyják már élni egymást. Erre általában az volt a válaszuk, hogy "De ha egyszer iszonyat irritáló, és folyton ott van mindenhol?". Ilyenkor elhallgattak a többiek, és inkább rájuk hagyták a dolgot.