Szükségem van rád

Ajándék

Halihó:)

Ma és tegnap volt időm írni, mert időben végeztem a betervezett tanulással. :D Úgyhogy ennek örömére itt is van egy kövi rész. Juhuu! :D Kicsit ugyan rövidebb, mint terveztem, de úgy voltam vele, hogy jobb sűrűbben kicsit rövidebb, mint ritkábban a hosszabb rész. Úgyhogy itt van! :)

Köszönöm a türelmeteket, és továbbra is kérem, hogy még tartsatok ki. Már csak két hét, és elvileg túl leszek a nehezén. :D

Jó olvasást, remélem, tetszeni fog!:3

* * *

"I'm not a superhero,
Don't expect a lot,
I can be your hero,
I'm really not sure whether that makes sense."

* * *

Másnap Doyun korábban kelt, mint a többiek, és kisietett a teraszra, hogy egy bögre csokoládéval és pokrócba bugyolálva nézze meg a napfelkeltét. Alig pirkadt, amikor elkészült a csokival, és gőzölgő bögrével a kezében kicammogott a szobájából nyíló erkélyre. Sajnos ritkán sikerült ilyen nyugodt pillanatokat lopni magának, mert sokszor átaludta a napfelkeltét. Ám most sikerült.

Ahogy odakint üldögélt mamuszban, pokrócban, felhúzott térdekkel az egyik gyékényszéken, és a lassan bíborba hajló eget nézte, halkan kinyílt az erkélyajtó. Doyun meglepetten fordult arra, majd elmosolyodott, amikor a félig még alvó, erősen hunyorgó Binnát vette észre az ajtóban.

- Jó reggelt, Binnie - köszönt neki vidáman, majd megpaskolta maga mellett a másik szék karfáját. - Gyere, csücsülj ide!

Binna csak morgott egyet, biccentett, majd eltűnt, hogy pokrócot hozzon magának. Hamarosan újra megjelent, csendesen becsukta az ajtót, és letelepedett Doyun mellé.

- Hogy vagy, unnie? - kérdezte, miközben egészen eltűnt a pokrócban. Doyun arcát fürkészte.

Doyun egy hosszú másodpercig hallgatott, és a bögréje fülét piszkálta. Aztán a pirosló ég felé fordult. - Nem tudom. - Belekortyolt a csokiba, majd megnyalta az ajkát. - Szétestem, és most nem találom a darabokat. Tegnapelőtt Jimin bejött hozzám, és beszélgettünk. Az segített. - Halvány mosoly jelent meg az ajkán. - A szokásos Jimin.

Binna elrejtette a mosolyát. Megsimította Doyun vállát. - Itt vagyunk, unnie. Bármi történjék is, mi mindig itt leszünk neked, oké?

- Köszönöm, Binnie - mosolygott vissza rá Doyun, és egyik kezével Binna kézfejére simított. Közelebb hajolt, és homlokon csókolta a maknae-t.

- Na, és veled mi a helyzet? - kérdezett vissza, hogy elterelje a témát, és ezzel a gondolatait is Jiminről és a tényről, hogy a fiú sikeresen vigasztalta meg.

Binna nem erőltette a dolgot. - Khm, hát... Tudod, hogy van ez. Fáradt vagyok, ideges a határidők miatt, és még szünetet sem fogunk a közeljövőben kapni, szóval... - Megvonta a vállát. - Ja. Túlélek.

Doyun bólogatott, és serényen szürcsölgette a forcsokit. Örült, hogy Binna értette a célzást, és nem folytatta a "Jimin megvigasztalt" témát. Aztán, amikor Binna nem folytatta, felé nyújtotta a bögrét. - Kérsz?

Binna belepillantott. Amikor meglátta, hogy forrócsoki, felcsillant a szeme, és szélesen elvigyorodott.

- Aha! - Két kezét kibújtatva a takaró alól, a bögréért nyúlt, majd óvatosan belekortyolt. - Mmm - Lehunyta a szemét, majd felnézett Doyunra. - Hogy csinálod, hogy ennyire selymes lesz? - Visszaadta a bögrét, és újra nyakig begubózott. - Nekem sose sikerül ilyen tökéletesre.