Téged választalak! (Kai Parker ff)

9.rész

Lassan ébredezni kezdtem. Mystic Falls határánál feküdtem Damon mellett. Nem emlékszem semmire sem. Annyi megmaradt hogy jött a sötétség és puff. Minden kiesett. Az is, hogy mi volt előtte.

-Damon..-löktem meg a fiút.

-Ahj bevertem a fejem!-ült fel lassan.

-Mit keresünk itt?!

-Nem is emlékszel Clarissa?!

-Nem! miért kellene?!

-Ne ne ne!-nézett körül közben Damon.-Nekik nem sikerült!-szomorodott el.

-Mi?? Várj.....ugye ez vicc??!-akadtam ki.-A rohadt életbe is!-sikítottam fel.

Az őrjöngés közepette eszembe jutott, hogy ezt megálmodtam.

-A faszom!-szólalt fel Damon.-Bonnie és a hülyeségei!

-Miért mit csinált Bon?!-érdeklődtem.

-Vissza lökte Kai-t és ketten emiatt ragadtak ott!-sütötte le a szemét Damon.

-Ahj istenem!-csaptam az arcomba.-Bonnie miért kell ilyen makacs légy?!-néztem fel az égre.-Ki kell hozza őket onnan, de egyedül ez nem fog menni!

-Hát mivel én nem vagyok boszi, ezért rám nem számít!

-Gondoltam, hogy ezt mondod.-forgattam meg szemeim.-Kérek segítséget a régi jó barátomtól, Freya Mikaelson-tól!-mosolyodtam el.-Ő biztosan segít majd!

-Ja igaz!-tanakodott Damon.-Hiszen te a nagy Mikaelson-okkal keféltél!-csattant ki magából.-Kurvára nem fog Bonnie kijutni, ha egy hülye varázslatért kefélsz az összes Mikaelson-nal ISMÉT!!-állt fel.

-Neked most komolyan mi a fene bajod van??!-álltam fel mellé.-Ha érdekel kurvára nem kúrtam a Mikaelson-okkal, de ha így is lett volna, semmi közöd nem lenne hozzá!! Mellesleg nem értem, hogy nekik mi közük van ehhez!

-Az baszki, hogy Bonbon a biztonságod érdekében maradt ott Kai-al, erre te a még veszélyesebb emberekhez mennél!-csapott a combjára.

-Cseszd meg Damon!-azzal elindultam Mystic Falls-ba.

A könnyeimtől alig látva értem be a városba. A park felé vettem az irányt, hogy leüljek egy padra, de megláttam egy telefon fülkét, mire oda rohantam. Egy kicsit törnöm kellett a fejem, de eszembe jutott Klaus száma. Tárcsáztam mire felvették.

-Haló?!-kérdezte Klaus, azonnal felismertem a hangját. 

-Klaus...-szipogtam a telefonba.-Én vagyok az.

-Várj!-hallottam a hangjában a sokkot.-Clar?? Clarissa istenem te vagy az!?-kezdett el sírni. 

-Igen én!-nevettem egy kicsit, majd folytattam a sírást. 

-Merre vagy te lány??!-kérdezett szipogva.

-Mystic Falls-ban egy telefon fülkénél, valahol a parkban!-töröltem meg a szemem. 

-5 perc és ott vagyok!-vágta rám a telefont.

Leültem az egyik padra sírva, majd az arcomat a kezembe temettem. Tényleg épphogy telt el 5 perc, de Klaus már egy autóból ugrott ki, majd egyenesen felém rohant.

-Clarissa!!-ölelt át szorosan.-El sem hiszed mennyire hiányoztál!

-Te is Klaus!! Rettenetesen!-sírtam a vállába.

-Annyi mesélni valóm van!-sírt ő is.-Most elmegyünk haza!-fordított arccal maga felé.

-Rendben!-töröltem meg az arcom.-Menjünk!

Klaus-al beszálltunk az autóba, majd elindultunk New Orleans-ba. Körülbelül 1 órás autóútra kellett számítanunk.. A rádióban a kedvenc zenéink dübörögtek, és sikerült kiverni a fejemből Kai-t és a börtönvilágot is.

-Megjöttünk!-állította meg az autót Klaus.-Rég találkoztál a családdal! Biztosan készen állsz?

-Nyugi készen állok!-mondtam magabiztosan.-Biztos hogy nem fognak letámadni!

Kipakoltunk a csomagtartóból a cuccokat amiket idő közben beszereztünk. Mindketten vittünk egy-egy csomagot, majd elindultunk a bejárat felé. Még egy nagyot nyeltem mielőtt újra találkozok a Mikaelson család tagjaival.

-Sziasztok!-lépett be először az ajtón Klaus.

-Üdv Niklaus!-hallottam Elijah hangját.-Örülünk, hogy haza értél, de elmondanád hogy hová kellett rohannod ennyire?!      

-Hát....-vakarta meg a tarkóját Klaus.-Örömmel jelenthetem be, hogy régi jó barátunk visszatért!

-Kicsoda??! Ugye nem Stefan?!-kérdezte Rebekah.-Te tudod a legjobban, hogy mi volt!

-Én nem Stefan vagyok!-léptem be kínosan az ajtón.-Üdv újra!

Erre nem számítottam. Kol, Elijah, Rebekah, Freya és még Finn is rám vetette magát. 

-Mit is mondtál a kocsiban?!-röhögött Klaus.-Azt hogy nem fognak letámadni?!

-Jaj fogd be!-kapartam fel magamat a padlóról.-Üdv nagycsalád!

-Clarissa, üdvözöllek!-csókolta meg a kézfejem Elijah.

Igen, Elijah még mindig ugyan olyan udvarias, mint eddig. 
 
-Clary!-örült meg Kol.-Évek óta nem láttalak!-emelt fel majd megpördített a levegőben.  

-Kol tegyél le!-nevettem.-Tényleg nagyon rég találkoztunk! Nem gondoltam volna hogy ennyire örülni fogsz!

-Még mindig nagyon gyönyörű vagy!-rakott le majd végig simított az arcomon.-Hogyne örülnék neked!

-Na hagyjátok abba a nyálaskodást!-szólt Rebekah.-Most én jövök!!

-Annyira hiányoztatok!-öleltem át Rebekah-t is.

Mindent elmeséltem nekik, volt hogy együtt sírtunk és nevettünk. Estére mindenki elfáradt, így elmentünk pihenni. Én Kol szobájában alszom Kol-lal.

-Jó éjszakát Clar!-ölelt át Kol, mivel idő közben lefeküdtünk aludni. 

-Jó éjszakát Kol!-bújtam hozzá.-Köszi mindent!

-Neked bármikor gyönyörű!-puszilta meg a fejem.

Kedvelem Kol-t, helyes srác és jól esik a közelsége, mellesleg a múltunk is magáért beszél, de mégse azt érzem mint Kai-nál, az egészen más. Egy kicsit helyezkedtem még mire Kol szorosabban ölelt át. Így aztán nyugodtan és mosolyogva aludtam el.

Sziasztok, tudom nagyon megkésett a kövi rész, de rengeteg feladatom volt. Hetente egy részt tervezek ehhez is, viszont ezek lehet rövidebbek lesznek mint az eddigiek. Köszönöm hogy megértitek! <3 Ezer csók mindenkinek!❤️