Téged választalak! (Kai Parker ff)

5.rész

 Reggel  nagy csörömpölésre kellett ébrednünk. Kicsit sikerült is tőle észhez térnem. Ekkor felnéztem az értetlenül bámuló Kai-ra aki simogatta a hátam. Kicsit még feküdtünk majd olyan dolog történt amire nem számítottam. Kai egy óvatos puszit nyomott a fejem tetejére majd megszólalt.

-Örülök hogy a barátom vagy Clar! Jól esik!

-Nincs mit!-vettem fel egy kamu mosolyt.

Barátok. Ezek szerint neki semmit nem jelentett az este. Hát ez remek. Gyorsan ki kecmeregtem a karjai közül majd a szekrény felé vettem az irányt. Kivételesen a saját ruháim közül válogattam. A választásom egy sport haspólóra és egy hozzá illő melegítőre esett. Kai éppen mondatra nyitotta a száját, de én csak szó nélkül mentem a fürdőbe. Felöltöztem majd lementem a konyhába.

-Húha Clary te nagyon csini vagy!-bökött oldalba Bonnie.

-Köszike Bon!-öleltem meg.-Futni készülök!-vettem el egy üveg vizet.

-Aztán ha vissza értél Damon és te kajáltok mielőtt kiszáradnátok!

-Ez figyelmes tőled Bonnie! Na de én mentem!-indultam az ajtó felé.-Ha Kai keres mondd neki hogy futni mentem!

-Okés! Vigyázz magadra!-kiáltott utánam.

Csak futottam az utcában közben gondolkoztam. Mikor már megvolt a kitűzött távolság fele, leültem egy közeli padra inni. A fejemben hangok szólítottak hogy kapcsoljam ki az emberségem. A fájdalom nőtt én pedig egyre csak elgyengültem. Nem bírtam tovább. Eluralkodott rajtam a fájdalom. Sikoltottam mire nagy szél kerekedett. Az erőm megvilágította a napsütötte utca köveit mikor valaki megfogott.

-Mondtam hogy vigyázz magadra!-szidott le Bonnie.

-Miért találtok meg mindenhol?! Komolyan  mondom szerintem figyeltek!

-Örülj neki hogy itt vagyok! Meghalhattál volna!

-Itt nem tudunk meghalni Bonnie.-akadtam ki. 

-Mi az hogy nem tudunk?

-Kai is próbálta rengetegszer megölni magát-álltam fel.-Miután idekerültem engem is rengetegszer megpróbált ölni de nem lehet! Lehetetlen! Ez a hely erre van kitalálva. Kínozza az embert a magánnyal és az elszigeteltséggel! Ez maga a pokol Bonnie!-ordítottam.

-Nyugodj le Clary!-lépett egyet hátra.-Megijesztesz!

-Ne haragudj! Én csak....csak magamat is megijesztem Bonnie és, elég gyenge idegzetű vagyok.

-Semmi baj! Most vissza megyünk és eszel egy kicsit! Azután elmondod mi bánt, hogy könnyebb legyen a lelkednek!-ölelt meg.

-Annyira gondoskodó vagy velem Bon! Nagyon hálás vagyok érte!-karoltam belé.-Bár a múltam keserű, eléggé élvezem a törődést.

Csak lassan sétáltunk és  beszélgettünk. Nevetgélve értünk a ház elé ahol a két fiú karba tett kézzel ült a teraszon.

-Hol voltál Bonnie?!-húzta fel a szemöldökét Damon.-Úgy volt hogy a kórházból hozunk kaját és meglepjük Clarissa-t.-állt fel.-Meg persze a legfontosabbat, vagyis engem!

Bonnie-val egymásra néztünk majd megállás nélkül röhögni kezdtünk.

-Annyira egoista barom vagy Damon!-ugrottam elé nevetve.-Gyere box!-hadonásztam a kezemmel.

Damon belement. Játékosan boxolni kezdtünk, Kai és Bonnie pedig csak nézték hogy a két idióta hadonászik egymás felé. Damon volt olyan ügyes hogy elesett a saját lábában és magával rántott engem is.