Téged választalak! (Kai Parker ff)

2. rész

Másnap reggel egyedül ébredtem. A mackót még mindig szorosan öleltem majd felültem. Két takaró volt rajtam ezért nehezen de sikerült felállnom. Mennyei illatokat éreztem a konyhából ezért felkaptam Kai egyik pulcsiját majd elindultam kifelé.

-Jó reggelt Kai!-köszöntöttem a sütögető fiút.-Mit készítesz?

-Kaját magamnak!-húzta ki magát.

-Áh, értem.-forgattam meg szemeim.-Kedves vagy!

-Mit keres rajtad a pulcsim?-kérdezett megszeppenve.

-Fáztam!-vágtam rá a gyors választ.

-Mindegy akkor is kérem vissza.-jelentette ki.

-De bunkó vagy!-mordultam rá.-Nesze itt a rohadt pulcsid.-vágtam hozzá.-A pólódat is levegyem?-kérdeztem mérgesen.

-Jah meg a nadrágom is kéne..-vakarta meg a tarkóját.

-Hogy te mekkora egy szemét vagy!-vettem le a pólóját.-Itt a hülye pólód is.-azzal berohantam a szobába.

Átvettem a ruháim majd varázsintéssel összecsomagoltam és indultam is a kijárat felé.

-Mi bajod?!-értetlenkedett.-Hová mész?!

-Hogy mi bajom?! Neked mi bajod?-ordibáltam.-Mert nekem az a bajom hogy egy önelégült pöcs vagy velem. Próbálok barátkozni, próbállak nem megölni...Erre felbaszol!-kiabáltam.-A tegnap után azt hittem jóba lehetünk! De te elbasztad! Tudod hogy utálom az emberi érzéseket, mégis próbálok nyílni feléd! De nem engeded!-üvöltöttem kínomban.-És elmegyek innen jó messzire.-veszítettem el a fejem.

-A szemed!-mutatott a könnyáztatta szememre.

-Piros vagy barna színű?-ijedtem meg hirtelen.

-Piros.-hátrált egy kicsit.

-Azonnal menj! Fuss messzire!-ordítottam Kai-ra.

-Most mi a fasz van?!-ordított ő is.

-Csak fuss már!!-üvöltöttem majd a földre estem.

Kai kirohant a házból én pedig a földön vergődtem. A farkas énem teljesen átvette az irányítást és minden elsötétedett. 

Nem tudom mennyi idő telhetett el de az udvaron felkeltem. Az oldalamon egy nagy lyuk tátongott, gondolom Kai védekezni próbált. Mellettem pedig a fiú mozdulatlanul feküdt.

-Bántottam őt?!-kúsztam közelebb hozzá.-A  faszomba!-azzal szét téptem magamon a pólót majd elkötöttem a sebét nehogy még több vért veszítsen. 

Tudom ebben a világban nem lehet véglegesen meghalni de mi van akkor ha a harapásomtól meghalhat!? Bármennyire bunkó nem bocsájtanám meg magamnak. 

-Kai ma nem halsz meg, hallod?!-üvöltöttem.-Miattam nem halsz meg!-megharaptam a  csuklóm majd megitattam a véremmel.-Kelj már fel te pöcsfej!!

Kai felköhögött majd felült.

-Vissza hoztál?-nézett rám.

-Igen..-sütöttem le szemem.-Most pedig megyek!-kezdtem el kúszni de fél centi múlva vissza estem.

-Nagyon fáj?-kérdezte majd mellém ugrott.-Mellesleg hol a pólód?!

-Rajtad!-mutattam a sebére.

Ekkor Kai a szemembe nézett majd megfogta a csuklóm és akarva vagy akaratlanul de szipolyozni kezdte az erőm.

-Kai engedj el! Ez fáj!!-sikítottam fel.-Meg akarsz ölni?!-szipogtam.

-Muszáj Clar! Nem hagyom hogy szenvedj!-nézett rám majd emelni kezdte a kezét.-Nemsoká tali!-azzal kitörte a nyakam.