Gyilkos író

16. Volt nincs főnök

A másnapom a szokott unalommal kezdődött. Reggeli rutin, majd bementem dolgozni, a munkatársaim még mindig ugyanolyan unalmasak, mint eddig voltak, de én úgy igazán nem is foglalkoztam velük. Mondjuk egészen addig, amíg Jae Ho nem közölte velem a munkaidőm végén, hogy vele megyek valahova, amiről kiderült, hogy egy étterem.

- Tessék. Meghívlak. - Mondja arcán egy nagy vigyorral, ahogy helyet foglalunk, majd hirtelen komolyra vált. - Jong Woo mi történt mostanság veled? - Én csak kérdőn nézek rá. Őszintén mondom fogalmam sincs miről beszél. Legjobb tudomásom szerint velük ugyanúgy viselkedek, mint eddig. - Nem is beszélsz velem, Ji Eun szerint udvariatlan voltál vele, ez nem rád vall. - Folytatja, nekem meg végre leesik, hogy miről beszél és megállapítom, hogy leszarom. - Mondd mi a baj? Tudom, hogy nem egyszerű a dolgod, mióta Szöulban vagy, de ha apróságokkal foglalkozol, nem tudsz teljes életet élni.

"Befejezte már? Vagy muszáj lesz beleírnom hullaként a hivatalos könyvembe?" Gondolkodom el és egy pillanatra még el is játszom az ötlettel.

- Csak azért mondom ezt el, mert olyan, mintha az öcsém lennél. - Erre oldalra billentem a fejem.

"Ja, nem mintha nem én hoztalak volna össze életed csajával..." Jegyzem meg magamban, de tudom, hogy jobb, ha nem mondom ki hangosan.

- Ji Eun, erre. - Kapja fel hirtelen a fejét.

"Hát ez meg mit keres itt?" Nézek morcosan a lányra, aki felénk tart.

- Ülj le, mondjuk el neki együtt a hírt... - Ütögeti meg maga mellett a széket Jae Ho.

- Jó estét. - Biccentek.

- Jong Woo... Neked is jó estét. - Köszön volt barátnőm egy halvány mosollyal.

- Ji Eun a volt barátod, annyira féleszű, mint egy bolha, nem akar rám hallgatni és egy szót se szól, mint valami néma. - Játssza meg az agyát az én idióta barátom.

- Hé, meg akarsz halni? - Teszem fel komolyan a kérdést.

- Jong Woo. - Tágulnak ki a szemei.

"Kimondtam hangosan?" Lepődöm meg, majd azonnal meg is gondolom magam. "Akkor játszunk." Döntöm el.

- Jong Woo. Nem szabad hagynod, hogy a haragod eluralkodjon rajtad, tudom, hogy nincs jó hangulatod, de nem szabadna így beszélned. Nem te vagy az egyetlen, akinek gondjai vannak a világban. Ne nyavalyogj már. - Legyint egyet.

- Mégis mit tudsz te, akinek még mestertárgya sincs? - Csapok az asztalra.

- Neked sincs. Tudod, Jong Woo neked nagyon csúnya kisebbségi komplexusod van ám. - Nyomja az ujját az arcomba.

- Tudod te egyáltalán mit jelent az a szó? - Vágom hozzá a kérdést.

- Csak féltékeny vagy, hogy velem van, mert sokkal jobb vagyok nálad. - Kontrázik.

- Csak nem akarom, hogy összetörd a szívét az egóddal! - Kapom fel az üveget, ami az asztalon áll, hogy kicsit megijesszem, de én leszek megijesztve.

- Jong Woo, hát itt vagy. - A világ legédesebb hangjának hallatán kitágulnak a szemeim. - Jó napot, ugyanabban az épületben lakunk. - Magyarázkodik szerelmem a két barátomnak.

"Azért ennél kicsit több van köztünk." Jegyzem meg magamban, ahogy elég illetlen dolgok is az eszembe jutnak.

- Gyakran járok ide munka után. Erre jártam mikor megláttam Jong Woo-t és szeretem volna köszönni. Csatlakozok magukhoz. - Jelenti ki és leül a szabad helyre. - Mindenki foglaljon helyet. - Int egyet.