A fogorvossal közös vacsorám után visszatértem a szobámba és úgy döntöttem, hogy írok kicsit a könyvembe, ha már Rong felhívott, akkor ajánlatos lenne, ha tudnék is neki adni valamit, mikor legközelebb beszélek vele. Így esik meg, hogy úgy egy óra hosszáig teljesen belemerülök a könyvembe és a tekintetem el se szakad a laptopom képernyőjéről. Végül jólesően sóhajtok egyet, kinyújtóztatom az elgémberedett karjaim és úgy döntök itt az ideje lefeküdni aludni.
Álmaim azonban furcsa fordulatot vesznek. A helyszín ismerős, de a szokásos hidegrázás most hiányzik. Tudom hol vagyok, tudom merre megyek. Ez a sereg, emlékszem mi történt és tudom hova visz a lábam, mégsem tudom megállítani a mozdulataimat. Egy sarok, furcsa matatások és meglátom az embert is. Villanás és már a földön fekszik előttem. Amikor lenézek a kezemre az csurom vér. Ajkaimra halvány mosoly szalad.
- Ne pazarold a.... - Motyogom és emelem arcom elé a kezem, mikor is hirtelen felriadok.
- Azt a k... - Harapok a nyelvemre. - Most éhes lettem. - Fintorodok el, így fogom magam és elindulok a konyhába, a szokásos reggeli körömre. Mint mindig most is szinte az egész goshiwont megreggeliztetem, majd nyakamba véve a várost elindulok a munkába. Vagyis elindulnék, de az ajtóban a házinénivel találom magam szemben, aki egy csajjal beszélget. Én csak köszönök nekik és tovább is indulok, de az idegen csaj megkörnyékez.
- Kérem, rendőr vagyok. Csak szeretnék feltenni egy két kérdést. - Mondja könyörgő hangon.
- Sajnálom, de sietnek kell lekésem a buszom. - Válaszolok egy sajnálkozó pillantás társaságában.
- Elvihetem. - Ajánlja fel és így kerültem be az autójába.
- Annál a buszmegállónál? - Kérdezi.
- Igen, ott. - Mutatok a megfelelő irányba.
- Egyébként mennyi ideje él a goshiwonban? - Kezd bele a kihallgatásba.
- Másfél hete. - Válaszolok. - Hallottam, hogy egy külföldit keres, aki a goshiwonban lakott, eltűnt? - Tudakolom, hogy ne csak ő kérdezzen és amúgy is tényleg hallottam mit beszélt a házinénivel.
- Igen, de valahogy senki sem törődik ezzel. - Fintorodik el.
- Hmm... Ilyenről még nem hallottam. - Vonom meg a vállamat.
"Tuti hely ez a goshiwon, ha itt eltűnik valaki akkor az a kutyát se érdekli. Tökéletes választás volt." Állapítom meg újra magamban.
- Jelentették mások eltűnését is? - Döntök úgy, hogy beszélgetek egy kicsit a rendőrcsajszival.
- Megint eltűnt valaki? - Csak le a kijelentésre, mint éhes kutya a csontra.
- Nem tudok róla, de ketten is kiköltöztek mióta itt vagyok. - Játszom meg, hogy elgondolkodom. - Mellesleg maga a második rendőr a goshiwon környékén, múltkor valami nyomozó járt itt. - Legyintek egyet.
- Nyomozó? - Lepődik meg.
- Igen. - Biccentek egyet.
- Megkaphatnám a számát? - Pillant felém, én pedig ajkaimra húzok egy sajnálkozó mosolyt.
- Őszintén sajnálom, de azt én se tudom. - Húzom fel a vállaim és billentem oldalra a fejem.
- Akkor legalább ezt vegye el, ez a számom, ha bármi eszébe jut felhívhat. - Nyúl be a kesztyűtartóba, majd tart felém egy névjegykártyát.
- Rendben van. - Egyezek bele, ahogy a nő megáll az autóval.
- Viszlát. - Köszön el tőlem, ahogy kiszállok az autóból.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Gyilkos író
Fanfic"- Ajj, templomi diakónus vagyok. Nehezen hazudok. Nem akartam elmondani, de a szoba egyik korábbi lakosa öngyilkos lett. - Magyarázza a hölgy arcán kellemetlen mosollyal, mit sem sejtve arról, hogy nemtörődöm arcom mögött, én éppen egy lelkesedési...
