Gyilkos író

6. A gengszter

A szerdám a már lassan megszokott rutinom szerint kezdődik. Reggel felfrissítem magam és nekilátok a reggelimnek, amiben legnagyobb meglepetésemre ma társam is lett. A 313-as ugyanis ma úgy döntött, hogy velem fog reggelizni. Evés közben beszélgetünk, minek az lesz az eredménye, hogy tegező viszonyba kerülünk.

- 303-as, mondd csak neked van képességed, vagy csak egy vagy a sok könyves közül? - Kérdezi hirtelen felém mutatva az evőpálcikáival.

- Csak egy a sok könyves közül, nem volt akkora szerencsém, hogy megtaláljam a képességem vagy a mestertárgyam. - Vonom meg a vállam és hadarom le azt a választ, amit mindig.

- Néha jobb, ha az ember meg sem találja, higgy nekem. - Fintorodik el és túr bele az előtte levő ételbe.

- Miért neked meg van? - Bukik ki belőlem a kérdés, mielőtt átgondolnám mit mondok.

- Ja és le is sitteltek miatta. - Emeli fel a lábát, amin meglátom a rendőrségi nyomkövetőt.

- Áh, értem. - Biccentek egyet. - Jobb, ha nem kíváncsiskodom a részletekkel kapcsolatban, igaz? - Kérdezem megvillantva felé egy mosolyt.

- Talán, ha már kicsit jobban megismersz minket. - Válaszol egy halvány mosollyal, amivel eléri, hogy kuncogjak egyet.

- Szavadon foglak, ne aggódj. - Mondom még mielőtt visszatérnék a reggelimhez.

Étkezés után a délelőttöm azzal telik, hogy körbe járok a városban és tartok egy kis helyzetfelmérést. Ami jelenleg abból áll, hogy megpróbálom belőni, hogy melyik boltban mit lehet venni. Jobb, ha az ember tisztában van vele, mit hol talál a saját környezetében. Végül úgy dél körül érek vissza a goshiwonba és úgy döntök nekiállok az ebédfőzésnek.

- Ramyeont főzöl? - A hirtelen hangra a hátam mögül majdnem megugrom, de végül csak visszapillantok a vállam felett, csak hogy meglássam a gengsztert a 310-esből.

- Igen. - Válaszolok, ő pedig beljebb jön az étkezőbe.

- Nekem is csinálj. - Adja ki a parancsot, én pedig megforgatom a szemem. - Amúgy légy óvatos. Nem tudtad, hogy a 313-as itt járt? - Teszi fel a kérdést, én pedig erre meglepetten fordulok sarkon a folyosó felé.

- A 313-as? - Kérdezek vissza, mikor nem látok senkit a folyosón.

- Igen, ott állt és nézte, ahogy ramyeont csinálsz. - Kapom meg a választ, ami eléri, hogy a gengszter felé pillantsak.

"Talán mert ő is éhes volt." Jegyzem meg magamban, majd oldalra biccentett fejjel nézek a folyosó felé. "Igazán ide jöhetett volna, nem harapok." Gondolkodom el, de végül csak megvonom a vállam és visszafordulok a főzéshez.

- Azt a tojást bele akarod rakni? - Kapok egy kérdést, amikor felveszem az egyik tojást.

- Igen? - Nézek rá gyanakodva.

- Sose tedd bele. - Vágja hozzám, én meg kezdem úgy érezni, hogy annyit forgatom ma szemem, hogy még a végén fenn fog akadni.

- Miért ne? - Teszem fel a kérdést.

- Próbáld meg feltörni. - Mondja felém se nézve, én pedig szépen feltöröm a tojást és nekikezdek az ételnek.

- Ha arra akar figyelmeztetni, hogy Eom asszony mindig záptojást hoz, akkor megnyugtatom észrevettem már. Ezeket én vettem. - Jelentem ki és fordulok a konyhaszekrényhez. - Hány csomaggal kér? - Kérdezem rá se nézve.

- Öttel. - Kapom meg a választ, így pedig már meg tudom csinálni az ebédet.

- Hány éves vagy? - Faggatózik a férfi, mikor elé teszem az ételt.