Ajánlat (SZÜNETEL)

4

Ajánlat? Nekem?

-Mi...mi lenne az?-dadogtam

-Utálod ezt, utálod, hogy ezt kell csinálnod. Legszívesebben megszabadulnál még csak a gondolattól is. Ajánlatot teszek.

-Elnézést, nem értem.

-Alkut ajánlok. Én megszabadítalak ettől a tehertől, te pedig hozzám jössz feleségül.-jelentette ki közönbösen.

-Mi?-ennyit tudtam kinyögni. Most komolyan beszél?

-Biztosan hallottad, hogy csak akkor lehet enyém teljes mértékben a maffia, ha bizonyos feltételeknek eleget teszek. Ez pedig nem lenne más, minthogy találjak egy feleséget, aki majd később gyereket is szül nekem, de ez még most mellékes, ne haladjunk ennyire előre. Ha hozzám jössz nem kell többet a clubba járnod. Eltartalak.

-Már ne haragudjon, de nemrég ön is említette, hogy van pénzem.-háborogtam. Mit gondol, majd egyről a kettőre hozzámegyek?

-Igen még van, de előbb-utóbb elfogy. Mit csinálsz majd akkor?

Jó kérdés. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdek majd a jövőben.

-Nem megyek magához.-jelentettem ki

-Gondold csak át. Nem kell többé elviselned a megalázó beszólásokat, lenéző tekinteteket. Nem kell éjszakákat töltened kiéhezett férfiak pillantásának kereszttüzében. Mindent megadnék amire szükséged lehet. Plussz elmondhatod, hogy van egy olyan férjed, mint én.-nem maradhatott ki. Amikor látta, hogy nem igazán győzött meg folytatta-Fizetném az egyetemet és az albérletet. Habár arra már nem lesz szükséged.

-Ezt meg, hogy érti?

-Nálam laknál.

-19 éves vagyok. Nem megyek férjhez, gyereket meg méginkább nem szülök.-tiltakoztam-Meg amúgy is, miért pont én? Biztos van odakint a nagyvilágban egy csomó nő akiknek imponál a pénze meg a sármja. Válogasson közülük.-mondtam miközben a fejemet ráztam értetlenül

-Nyugodj meg gyereket nem egyik napról a másikra kell majd szülnöd.-nem nyugtatott meg-Másik kérdésedre válaszolva pedig azért te mert így ez a helyzet mindkettőnknek kedvez. Én leszek a nagyfőnök, neked pedig nem kell tovább abban a bűnbarlangban rohadnod.-Azt hiszi most ezzel javít a helyzetén? Ez meg a másik:

-Na igen, itt van még ez is. Nem leszek maffiafeleség, akire ha ránéz az ember rögtön az ugrik be, hogy biztos csak egy pénzéhes ribi aki csak a hírnévért és a férje pénzzéért ment bele az egészbe. A másik meg, hogy mintha nagyobb életbiztosítás lenne hozzámenni egy maffiózóhoz, mint a bárban dolgozni.-akadtam ki teljesen

-Természetesen a védelmed el lesz intézve.-ja köszi

Hogy keveredten én ebbe?-kérdeztem magamtól

A csendet megint ő törte meg. Pedig milyen szép is volt. Na mindegy.

-Gondold át! Holnap visszajövök.-azzal felállt és elindult vissza a nappaliba

-Várjon!-szaladtam utána

Felvont szemöldökkel fordult vissza. Gondolom azt hitte, már döntöttem is.

-Honnan tudta meg a címem?-félnem kéne? Egyértelműen igen

-Kislány ilyen a maffia.-vigyorgott, majd se szó, se beszéd kiviharzott a lakásból

Szuper!

Most mihez kezdjek? Természetesen nagyon hívogató az ajánlata viszont nem fogadhatom el. Ki tudja milyen hátsószándékai vannak. Vannak egyáltalán? Biztos, máskülönben miért pont engem kérne fel erre a nemes feladatra? Irónia érződött, ugye?

Sóhajtva szedtem össze a két bögrét és tettem a mosogatóba. Reggelire összedobtam egy rántottát, majd fogat mostam, felöltöztem és kiengedtem a hajam. Ma egy csomó dolgom van. Először is nem ártana már bevásárolni, mert a hűtőben van egy vaj, két darab tojás, fél liter tej és egy üveg ásványvíz. Szép felhozatal, mit ne mondjak. Másodszor tanulnom kéne, mert az utóbbi időben nem igazán koncentráltam az egyetemre. Aztán ki kéne takarítanom a lakást mert már ráfér. Nem utolsó sorban pedig el kéne látogatnom a bankba is.

Komótosan sétáltam ki az alig három percre lévő buszmegállóhoz. Az idő igazi őszi hangulatot adott, a hűvös levegő, az engem körülölelő köd, a színes falevelek amik nedvesek a reggeli párától. A busz lassan begördült, én pedig felszálltam. Nincs annyira bajom a tömegközlekedéssel, már megszoktam, viszont mindig örülök, ha csak pár ember utazik vele. Ez szerencsémre most is így volt. Hátrasétáltam a busz végébe és beültem az ablak mellé. Hiába volt vagy negyed órás az út mire a legközelebbi bolthoz értünk, nem hallgattam zenét fülhallgatón keresztül. Nem mintha máshogy hallgattam volna, de mindegy. Szeretem tudni és hallani, hogy mi van körülöttem. Ha zenét hallgatok az utcán például, kiszolgáltatottabbnak érzem magam.

A busz lassan begördült a megállóba ahol le kell szállnom. Az úton átsétálva felnéztem a hatalmas épületre és elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi időbe és pénzbe tellik egy ilyen hatalmas bevásárlóközpontot megépíteni. A fotocellás ajtón átlépve rögtön elfordultam balra az élelmiszerboltok felé és céltudatosan elindultam összeszedni a dolgokat amik a listán szerepelnek. Hosszú vásárlás lesz. Ahogy elkezdtem olvasgatni azon gondolkodtam, hogy miért nem járok gyakrabban vásárolni. Merőben megkönnyítené a dolgom az tuti, ráadásul időt is spórolnék vele, mert nem kellene másfél órán keresztül a sorok között rohangálva keresgélnem ami éppen kimatadt, vagy véletlenül átugrottam felette.

Rendbe, akkor kezdjük módszeresen. Először is gyümölcsök és zöldségek. Ahogy toltam a kosaram a gyümispolc előtt, úgy szórtam bele az éppen kezem ügyébe akadó finomságokat. Alma, mangó, körte, banán, jött minden. A soron tovább haladva levettem a polcról egy doboz tojást, majd miután leelenőriztem, hogy nincs-e benne törött vagy repedt darab betettem a kocsiba, és ez így ment majdnem egy órán keresztül. Én toltam a bevásárlókosaram és tettem bele a listára felírt, szükséges dolgokat. Na jó, nem csak azt ami a listán volt, de ahogy az ember elsétál valami előtt amit éppen akkor pont megkíván elgondolkodik, hogy ez miért nincs felírva, pedig tuti, hogy kell. Így a vásárlásom végére már alig bírtam tolni az igencsak megpakolt kocsit. Volt benne minden. A kasszánál szerintem nem csak a mögöttem álló, de még maga a kasszás is elátkozott. Látszott rajta, hogy már nagyon unja amikor már lassan tíz perce húzta le a dolgokat, de én még mindig pakoltam az árucikkeket a kis futószallagra. Hát még egy ideig tuti nem megy szünetre szegény. 

Négy megpakolt szatyorral sétáltam kifelé a boltból és átkoztam magam amiért nem kocsival jöttem. Pedig most milyen jó lenne és mennyivel könnyebb, ráadásul a busz is csak tizenkét perc múlva jön. Ilyenkor szoktam rájönni, hogy milyen lassan megy az idő, és milyen sok is az a tizenkét perc. A kis székekre leülve az elsuhanó autókat szemleltem. Fehér, kék, piror, sötétkék, még egy sötét kék, fekete, fekete...és ez így ment tovább mindaddig míg meg nem akadt a szemem valamin. Vagy is nem pont valamin, csak kezdett furcsa lenni, hogy egyre több drága, luxus autó megy el előttem. Mármint ez itt nem annyira meglepő, hisz azt emberek többsége már ilyen autóval jár, de mintha én már ezeket láttam volna valahol. Pont ilyen kategóriás autók szoktak állni a bár előtt. Sajnos a sötétített ablakoktól nem láttam, hogy kik ültek benne, de nem is volt több időm ezen agyalni, mert a busz be is gördült a kis beállóba én pedig a cuccaimat megfogva felálltam, majd amikor a sofőr kinyitotta az első ajtót is felszálltam és elindultam haza lepakolni a cuccaimat, hogy indulhassak tovább ügyeket intézni.