Ajánlat (SZÜNETEL)

8

Agyvérzést fogok kapni!

Ez a három szó lebegett előttem újra és újra amikor másnap reggel a reggeli posta meghozta a leveleket és szembejött velem egy amit a bank küldött. Már akkor tudtam, hogy valami nem stimmel, ám amikor elolvastam tényleg azt hittem infarktusom lesz. Már harmadszorra olvastam újra, de a betűk még mindig nem akartak más szavakká alakulni. Hiába forgattam a borítékot azon sem volt ráírva, hogy ez valami szivatás vagy vicc, így hát rá kellett jönnöm, hogy ami ezen az A4-es lapon van az nem hazugság, hiába is akartam, hogy így legyen.

Ki fogom nyírni!

Ez volt a másik mondat ami a szemem előtt lebegett és bevallom ez az ötlet sokkal jobban tetszett. Ezek a három betűs szavakból összeállított mondatok szerintem valami varázs mondatok lehetnek. Na tessék már is kezdek megkattanni. Mi lesz még a jövőben. Újra elolvastam a levelet, de rá kellett jönnöm, hogy a bankszámlám igen, ennyi olvasás után is egybe lett nyitva Liem Bensonéval.

Rohanva átöltöztem és már indultam is a bankba, hogy mindenről pontos információt kapjak, hogy mégis, hogy történhetett ez és, hogy honnan volt engedélye erre. Mondjuk miért is kéne neki olyan?

Leparkolva az épület előtt felkaptam a levelet és már indultam is be. Sorszámot húztam és kb. tizenöt-husz szitkozódással és magamban lefolytatott káromkodásfolyam után végre én következtem.

-Jó reggelt!-köszöntött mosolygósan a hatvanas éveiben járó hölgy

Szuper, ha kikakadok egy aranyos nénivel kell kiabálnom.

-Szép napot!-kezdtem-Arról szeretnék érdeklődni, hogy tegnap egybe lett nyitva a számlám egy bizonyos Liem Benson nevű férfival. Nem tudom, hogy ő is önnél volt-e de arra lennék kíváncsi, hogy tud-e valamit az ügyről.-mondtam miközben az egyik kezemmel lassan felécsúsztattam a ma reggel érkezett borítékot, mondjuk nem hiszem, hogy sokat segítene a helyzetemen, hisz ők küldték

Miután a nő elolvasta a levelet rámnézett és kedvesen elmosolyodott. Miért mosolyog?

-Áhh, igen kedveském, egy Liem Benson nevezetű jóképű fiú tényleg járt itt tegnap és tényleg egybenyitotta a számlájukat. Azt mondta, hogy hamarosan egybekelnek és mindketten jobbnak látják, ha egy családi kasszán lesznek. Valami olyasmit emlegetett, hogy ön most nem tud eljönni mert szegénykém nagyon beteg, de hozott egy friss aláírást az ön nevében. Állítólag ezt még otthon írta alá beleegyezése jeléül.

Ki fogom nyírni. 

Már megint a varázsmondat.

-Rendben köszönöm, igazából csak azért jöttem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg sikerült-e a folyamat.-mondtam, miközben felálltam és a vállamra aggadtam oldaltáskámat-További jó munkát!-eröltettem mosolyt az arcomra, majd elindultam vissza az autómhoz, hogy elinduljak kinyírni valakit

Szerintem bőven átléptem egész úton a sebességkorlátozást, mondjuk nem mintha annyira érdekelt volna. Szerencsée elég jó a memóriám ahhoz, hogy egy éjszaka ne felejtsek el egy ekkora utat-mondjuk néha elbizonytalanodtam-szóval viszonylag könnyen és a gyorshajtásomnak köszönhetően-amiről remélem nem fogok csekket látni-odetaláltam a hatalmas, óceánparti luxusépülethez.

Nagyon reméltem, hogy bent találom akit keresek, de azt még jobban, hogy csak őt találom és nem az egész maffiát. Érdekes szituáció kerekedett volna belőle azt megmondom. Gyorslépésben tettem meg a sziklakerttel szegélyezett, macskaköves utat a bejáratig. Vagy harmadszorra nyomtam meg azt az átkozott csengőt mire egy fiatal lány nyitott nekem ajtót. Nem volt fiatalabb nálam, de azért látszott, hogy még nem fejezte be az egyetemet már ha jár. 

-Jó napot!-köszöntött illedelmesen majd az ajtót szélesebbre tárva lépett oldalra, hogy beljebb tudjak jönni

-Köszönöm. Meg tudnád mondani, hogy merre is találom Mr. Bensont?-kérdeztem egy kis nyugalmat eröltetve a hangomra

-A dolgozó szobájában van. Erre tessék.-indult el az üveglépcső irányába. Hát ezek szerint felvezető kíséretem is lesz

Ahogy szedtem a lépcsőfokokat-figyelve arra, hogy ne dobjak egy ígéretes hátast ezen az igen csúszós lépcsőn-újra körülkémleltem a házban. Még mindig szép és hatalmas. A folyosó végén a lány-akinek nem tudom a nevét-balra fordult és bekopogott-hát valószínüleg-a dolgozószobába.

-Szabad.-hallottam meg annak az embnernek a hangját akit most szinte mindennél és mindenkinél jobban ki szerettem volna nyírni

A hangja újra fellobbantotta bennem az iránta érzett dühömet és eszembe juttatta, hogy mit tett. A kérdések csak úgy elárasztották az agyam ahogy lendületesen bevágtam az ajtót, ami hangos csattanással vágódott a falhoz, léptem be a szobába és agresszívan rángattam ki a táskámból a reggel érkezett levelet amit a bank küldött.

-Ez mi?-tettem fel az első kérdést miközben az asztalára csaptam a borítékot

-Az amit olvastál benne.-nyugodt hangja és nézése valamiért még jobban idegesített

-Jó, de megmagyarázná?

-Ezen nincs mit megmagyarázni, szerintem elégszer olvastad el ahhoz, hogy pontosan megértsd mi is történt.

-Akkor úgy kérdezem miért csinálta?-idegesen álltam előtte  miközben ő ugyan olyan lazán ült a székében. Szerencséje, hogy egy jó nagy és feltehetőleg elég nehéz íróasztal vot kettőnk között mert abban a pillanatban úgy éreztem, hogy képes lennék puszta kézzel megfojtani, vagy legalábbis felpofozni biztosan.

-Hogy majd később ha igent mondasz ne kelljen ezzel is foglalkozni. Csak időt spóroltam.-kitolta maga alól a széket és az asztalt megkerülve elém állt, majd a csípőjét a fa széléhez támasztotta. Keresztbe fonta a karjait és úgy várta a következő lépésemet

-Miért ennyire biztos abban, hogy igent mondok? Ha jól tudom az elmúlt napokban elég sokszor hangsúlyoztam, hogy a válaszom nem és kértem, hogy ne zaklasson.

-Én ezek közül egyikre sem emlékszem.-fordította fejét az ablak felé

-Jó, teljesen mindegy, csinálja vissza.

-Nem.-miközben ezt kimondta mélyen belenézett a szemembe, amitől bevallom egy kicsit elbizonytalanodtam

-Mi az, hogy nem? De hát muszáj. Mit kezdjek egy olyan számlával ami egybe van nyitva a magáéval. Most tulajdonképpen lenyúlta az összes pénzem. Mehetek nyitni magamnak egy újat. Vagy így próbál meg zsarolni. Kényszeríteni akar, hogy menjek bele a hülye kis játékába? Mi van ész érvekkel már nem is tud meggyőzni, tettekkel?-oké most akadtam ki igazán

-Tudom, hogy úgy is igent fogsz mondani, biztos vagyok benne. Egyáltalán nem akarlak zsarolni az előbb már elmondtam, hogy miért csináltam. Na jó talán egy kis ösztönzés féle volt benne, de csak egy kicsi.-kis szünetet tartott, kifújta a levegőjét majd folytatta.-De ha már ész érveket és tetteket akarsz,-kikapott egy narancssárga rózsát az asztalon pihenő vázából és felém nyújtotta-akkor gyere el velem egy randira.

Hűha!