Ajánlat (SZÜNETEL)

1

A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van (Williem Shakespeare)

Ébresztőm hangosan jelezte, hogy ideje ma is felkelni. Dühösen nyomtam ki, ám ismét erősen szemeztem a szundi gombbal, de nem lehet, harmadszorra már nem lehet. Nehezen, de kibújtam meleg ágyamból és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors zuhany után felkötöttem barna enyhén hullámos hajamat egy lófarokba majd nekiálltam a reggeli elkészítéséhet, ami ma sem volt más mint egy egyszerű szendvics. Kaja után fogat mostam és felvettem az előre kikészített ruhákat, azaz csak egy egyszerű farmert és egy fekete spagetti pántos trikót, amit betürtem a nadrágomba, majd felkapva a fehér utcai cipőm és táskám kisétálltam a buszmegállóba. Minek siessek ha már úgy is elkéstem?

Az egyetemre beérve megkerestem a termet ahol lesz a következő előadásom és az ajtó melletti padra leülve vártam, hogy kijöjjön az előttem lévő csapat. Mindig így csináltam már a gimiben is, ha elkéstem már nem mentem be mert az nagyon kellemetlen amikor egyszerre csönd lesz és minden szem rád szegeződik, ezért inkább megvártam, hogy kicsöngessenek és csak a következő órámra mentem be.

A tömeg hirtelen elkezdett kitódulni így-természetesen csak a megvető és lenéző pillantások után-végre be tudtam menni az előadóba.

Tudják, hát persze hogy tudják, hogy mi vagyok és mivel töltöm az éjszakáimat. A szemükben csak egy elkurvult, lecsúszott 19 éves lány vagyok aki annyira pénzéhes, hogy már olyan elvetemült dolgokhoz folyamodik, mint a rúdtánc a város egyik legpiszkosabb bárjában. A hátterét nem tudják. Nem tudják, hogy nem önszántamból vagy jókedvemből járok oda. Nem tudják, hogy az a megélhetésem. Nem tudják, hogy ha nem dolgoznék ott nem tudnám fizetni az egyetemet, sem az albérletet. Azt sem tudják, hogy, hogy jutottam odáig, hogy ezt kelljen művelnem. Nem tudnak rólam, a múltamról és a jelenlegi életemről semmit, de nem is próbálkoznak megismerni. De nem baj nincs szükségem sajnálatra vagy szánalomra. Már megszoktam.

Hazafelé lelassított mellettem egy régebbi kabrió, amiől három srác vigyorgott, de nem álltam meg.

-Hé Bell mennyit kérsz egy éjszakáért?-kérdezte az egyik seggfej. Megforgattam a szemem és sétálltam tovább.

Az otthonom gy belvárosban lévő négyemeletes apartmanház harmadik emeletén található lakás egyike. A világos színek dominálnak. Két szoba, egy fürdő, egy wc és egy konyhával egybenyitott nappali található benne, na meg a kedvencem egy nagy faltól falig tartó hatalmas üvegajtó mögött található terasz ami a városra néz. Gyönyörű, főleg éjjel.

Esténként kiszoktam ülni egy gőzölgő teával és egy könyvvel a kezemben és csak nézem ahogy a város éjszakába borul. Megnyugtató, ilyenkor egy kis időre elfelejtem minden problémámat. Ez az Én időm. Csak én vagyok és a város moraja. Aztán 22:00-át üt az óra és mint a mesében minden visszazuhan a keserves valóságba. Én nekiállok készülődni, nem sok cuccot kell összeszednem, mert a legtöbb dolog az öltözőmben van, de így is el tudom cseszni az időt. Téblábolok össze-vissza a lakásban, leelenőrzöm, hogy mindem megvan-e, ám igazából tudom, hogy csak összeszedem magam egy újabb éjszakához.

Lemegyek a garázsba és beszállok a fekete Audi A6-ba, ami amolyan munkás autó nekem. Nem használom semmi másra csak míg bemegyek a bárba, meg hajnalba vissza haza. Több okból is kifolyólag:

1, Nem megy arra busz. Igaz, hogy szinte a város közepén van, de mégis egy olyan helyen ami csak autóval megközelíthető, nem véletlenül.

2, Hogy nézne már ki ha a táncosnő nem egy ilyen jellegű kocsival érkezne?

3, Nem szívesen gyalogol az ember olyan későn egy ilyen környéken

4, Ha begurulnék egy ilyen autóval az egyetem parkolójába minden szóbeszéd, pletyka ami körülöttem kering beigazolódna.

Szóval miután leparkoltama hatalmas épület mögötti, direkt a dolgozóknak fenntartott helyen, a hátsó ajtón bementem. A nehéz ajtó az öltözők folyosóját rejti, amin végigvonulva megkerestem a 26-os számút amin rajta van a nevem is. Hogy ennek örüljek-e, vagy sem azt én magam sem tudom eldönteni. A kis öltözőket egyébként mindenki a saját ízlése szerint rendezhette be. Ez egy jó pont. Imádok lakásokat meg igazából mindent berendezni, ez is egy ilyen biztonságot nyújtó foglalkozás számomra. Lehet, hogy pszichológushoz kéne járnom? Valószínű, bár úgy se mondanék neki semmit. Mit mondhatnék neki? Majd egyszer talán lesz valaki akinek kételyek nélkül elmesélem a saját történetem és az életem problémáit.

Sóhajtva ültem le a sminkasztalomhoz és sóhajtva fogtam hozzá az erős és figyelemfelkeltő sminkemhez. Az egyetemre ezért sem szoktam sminkelni. Próbálom a lehető legjobban elkülöníteni a nappali énemet az éjszakaitól. De most jöhet a nagy kérdés amit rendszeresen felteszek magamnak. Milyen színű legyen a sminkem? Ilyenkor mindig elkezdek forgolódni a kicsi szobában hátha bevillan valamiről az ötlet. Lepillantok a már ijesztően hosszú körmeimre amik szintén a clubban töltött óráimhoz szükségesek. Most vörös színben csillognak. Akkor ez eldőlt. Szuper! Vörös köröm, smink, ruha és cipő.

Mint egy sztriptíztáncos-ugrik  be miután a tükörbe nézek. De hát ez a lényeg nem? Akkor azt hiszem ma is kihoztam a maximumot. Már az utolsó simításokat végzem amikor berobban az ajtón legjobb és szinte egyetlen barátnőm. Sidny.

Sidny rendes lány, ám nem valami eszes. Ő már 24 éves és 20 éves korában döntött úgy, hogy ezt az életmódot választja. Lelépett a családjától mikor egy vita során feljött a téma hogy ő nem akar egyetemre menni. A szülei ezt nem nézték jó szemmel. Azt mondták neki, hogy így nem lesz belőle semmi, Sidny pedig bebizonyította, hogy egyetem nélkül is gazdagabb lesz mint ők. Valahogy így volt a story.

-Felkészültél csajszi?-kérdezte tőlem

-Fel!-eröltetek fel egy mosolyt amit úgy látszik egészen hajnalig magamon kell hagynom

-Kérsz egy szálat?-vágódik le a kis kanapépra miközben felém nyújt egy doboz nem tudom micsodát, mert természetesen a szálak át vannak pakolva egy rózsaszín fémdobozba

-Aha, köszi.-nyúlok a cigiért

Nem vagyok láncdohányos de ide kell, hogy kibírjam. Sidny nem tudja, hogy miért vagyok itt pontosan, csak annyit mondtam neki amennyit mindenkinek aki valaha megkérdezte a dolog miértjét. Kell a pénz az egyetemre és az albérletre. Ez mindenkinek elegendő válasz szokott lenni. Nem kérdeznek többet aminek szívből örülök. 

Már az utolsót szívtam a cigarettámból amikor kopogtak. Szorosabban fogtam össze magamon a zöld selyemköntösömet, majd kinyitottam az ajtót.

-Szia, Josh!-köszöntöttem a főnököm

-Hali!-integetett Sidny

-Sziasztok lányok! Friderika ma a VIP szektorvban kéne táncolnod.-fordult hozzám a férfi

A VIP szektor az a hely ahol csak az igen tehetős és nagy befolyással rendelkező maffiózók szokták megbeszélni az ügyeiket. Ahol ezüst tálcán adják körbe a kokaint és az ,,üzletemberek" mellett szilikon luxusprostik teszik magukat. Érdekes este lesz.

-Kislány beindul a kariered! Nem mindenkit kérnek ám a VIP részre. Mit nem adnék, hogy egyszer felmehessek én is. Szerencsés vagy.-sóhajtott szőke táncos társam

Hogy-hogy én?-kérdeztem Josh-tól

-Csak azt mondták, hogy a legfiatalabb táncoslányt szeretnék. Gondolom lesz valami fiatal pasi is.-vonta meg a vállát majd kifordult az ajtón

Hát akkor kezdődjön az este.