Ajánlat (SZÜNETEL)

2

Mosolyogva sétáltam fel a VIP részlegre vezető üveglépcsőn, a magassarkúban már megtanultam járni de a biztonság kedvéért fogtam a korlátot. Lassan sétáltam miközben elemeztem a fent ülő férfiakat és nőket. Szemem először egy enyhén kopaszodó 50-es éveiben járó férfin nyugodott, majd a karjába csimpaszkodó nagyjából 25 év körüli plasztikázott barbijára. Velük szemben ült egy szintén 50-es éveit taposó férfi mellette egy korabeli nő. Mindkettőjük ujján elgyegyzési gyűrű csillogott. Belegondoltam, hogy vajon szerelemből vagy kényszerből házasodtak össze? Esetleg a pénz miatt? Pillantásom továbbsiklott a házaspár mellett ülő férfira. Fiatal volt és be kell valjam nagyon is jól nézett ki. Akkor miatta vagyok itt.

-Jó estét!-köszöntem, majd felléptem a kis dobogóra és belekezdtem

Munka közben próbálok mindent kizárni. Eldugni egy fal mögé, bezárni a dolgokat egy széfbe. Az idő telt, én táncoltam. A pincérek néha-néha hozták az utánpótlást a drágábbnál drágább alkoholokból. A zene dübörgött, a fények gyorsan váltakoztak. Én még mindig táncoltam.

-És ki töltené be a helyed a cégnél Michele?-ütötte meg a fülemet egy érdekesnek tűnő beszélgetés

-A fiam!

-Felkészültél a feladatra Liem?-fordult most a barbibabás férfi a fiatalabbhoz

-Igen!-szűkszavú

-De tudod mi a feltétel igaz?-kérdésére csak egy bólintás volt a válasz

-Rendben legyen, üzenj ha minden kritériumnak eleget tettél. A papírok már csak a te aláírásodra várnak.

Kezet fogtak, majd a kopaszodó pasas a plasztikbabával felállva távozott.

-Gratulálok fiam!-paskolta meg az apa a fiát

-Büszke vagyok rád.-csókolta arcon a nő is majd karöltve lesétáltak a lépcsőn

A fiatal férfi még maradt szóval folytattam. Pár perccel később az egyik pincér egy újabb whisky-vel tért vissza, majd a tálcára felpakolva a kiürült poharakat távozott. Új zene kezdődött.

-Kislány!-most ez nekem szólt?

Rápillantottam a férfira aki enyhén felhúzott szemöldökkel nézett. Tehát nekem szólt. Megálltam és vártam, hogy folytassa.

-Gyere!-paskolta meg a bársonykanapét maga mellett

Értetlenül de leültem mellé tartva a tisztes távolságot, amit ő is észrevehetett, mert enyhén elmosolyodott, de nem tette szóvá. Pár pillanatig csak néztük egymást. A csendet ő törte meg.

-Miért vagy itt?

-Itt dolgozom.-feleltem a kelleténél talán egy kicsit félénkebben

Hát hogy ne félénken válaszoltam volna? Ő mégis csak egy nem éppen legális életet élő maffiózó, és ha jól hallottam nemsokára főnök is lesz.

-Tudod, hogy nem úgy értettem. Önszántadból vagy itt?-fogalmazta át a kérdését

-Nem tartozik önre.-gyengepontra tapintott, ám egy kicsit jól is estt, hogy nem feltételezte rólam azt amit a többiek. Talán ő az első.

-Szóval nem.-basszus-Hány éves vagy?

-Miért érdekli?-miért érdekli, nem lesz ez így jó

-Nem vagy egy kicsit fiatal egy ilyen munkához? Elmúltál már 18?

-19 vagyok.

-Hmm.-köszönjük a reakciót-Miért vagy itt, ha nem magadtól? Kényszerítettek?-miért érdeklik ezek a dolgok

-Nem, de ismételten nem tartozik önre.-válaszoltam hidegen

-Mi a neved?-terelte a beszélgetést

-Az öné?-persze majd mindent elmondok magamról egy ilyen kétes személynek

-Óvatos vagy, ez tetszik.-bólintott somolyogva-Liem Benson

-Friderika Bell.

-Szép név egy szép nőhöz.-dícsért közhelyesen

-Én megmondtam a koromat is.-ignoráltam a bókját

Felnevetett.

-25 vagyok.

Egy ideig csak néztük egymást. Én nem tudtam mit mondani, ő meg...hát azt nem tudom, hogy miért nem szólalt meg, de mindenesetre kezdett kínos lenni a szitu. Mikor már harmadszorra térképezte fel az arcomat, meguntam.

-Folytassam?-kérdeztem miközben két hüvelykujjammal a rúd irányába böktem

-Menj haza. Nem neked való ez a hely.-most ezt hogy érti? Azt hiszi én csak ide véletlenül tévedtem be?

-Lassan egy éve dolgozom itt. Nem hiszem, hogy annyi új történne, ami esetleg hatással lenne a lelki világomra.-nevettem fel hitetlenül. Azt hiszi én valami elveszett kislány vagyok? Basszus egy sztriptízbárban dolgozom

-Ma is történt valami ami garantáltan hatással lesz rád.-kis hatásszünet, miközben lassan a fülemhez hajolt-Én.-suttogta, majd felállt-Hamarosan találkozunk.-somolygott, majd levonulva a lépcsőn távozott a bárból

Én csak ültem a bársonykanapén és néztem utána. Hogy értette, hogy hatással lesz rám? És, mire gondolt amikor azt mondta, hogy hamarosan találkozunk? Holnap is jön?

Felálltam mert mára akkor végeztem, hisz Josh csak azt mondta, hogy a VIP részen van munkám. Visszatipegtem az öltözőmbe és miután becsuktam az ajtót felsóhajtottam. Ilyen se volt még az tuti. Lemostam a sminkem, lezuhanyoztam, a rohadt kényelmetlen cipőmet visszaraktam a polcra, ruhámat belegyűrtem a táskámba és készen is voltam az indulásra.

Holnap szombat. Szerencsére nem kell bemennem az egyetemre. Persze már megszoktam a lenéző pillantásokat és a lekezelő beszólásokat, de attól még örülök, hogy a hétből legalább ezen a két napon megkímélnek ettől. Mindig belegondolok, hogy milyen lehet ha valaki megvéd, kiáll melletted. Esetleg egy bátyj. Szép álmok, hát bátyám már nem lesz az tuti.

Autóm villanással jelezte, hogy nyugodtan szálljak be. Így is tettem. Az ősz közepe felé haladva egyre hidegebb lesz az idő és ez az éjelekre is vonatkozik, így lehet a pulcsi meg az alatta lévő trikó nem biztos, hogy a legideálisabb ruházat. Ezt mindig megállapítom, de úgy vagyok vele, hogy úgy is kocsival járok. Valahogy mindig kiesik, hogy az autó ugyan úgy kihűl és mire a fűtés eredménnyel lenne hazaérek. Így volt ez ma is. Végigdideregtem az utat, meg még azt is mire felértem a most már ténylegesen meleg lakásomba. A garázs sem fűtött. Ez szomorú.

Otthoz bevágtam a mosásba pár más cucommal együtt a mai...hát szinte semmit-mert, hogy ugye nem valami sokat takar az a valami amit nevezhetnénk munkaruhának is-majd úgy döntöttem,hogy hajnali fél négykor jó lesz nekem egy vajaskenyér is. Gyors fogmosás, majd a pizsimbe bújva, szemüvegemet letéve az éjeliszekrényre, zuhantam is bele a finom paplanok közé.

Reggel madárcsicsergésre keltem és a beszűrődő napsugár édes simogatására...A nagy francokat. Reggel 10-kor a fúró csodálatos hangjára ébredtem. Jó tudom 10 órakor már illene felkelni, de kérem szépen éjszakás műszakon vagyok túl. A szomszéd bácsi úgy tűnik ezt nem tudta.

Kicsoszogtam a fürdőbe, majd egy hideg arcmosás után felkontyoltam a hajam, belebújtam jó meleg köntösömbe és kivánszorogtam kávét inni. Nem értem, hogy az emberek, hogy csinálják-az is lehet valamit én rontok el-de engem egyáltalán nem ébreszt fel egy pohár reggeli kávé. Akkor meg miét iszom? Na mindegy. Mások életmentőjével a kezembe átsétáltam a lakáson, hogy a nehéz üvegajtót félrerántva kiléphessek a teraszra.

Alig nyeltem le az első kortyot csengettek. Ki lehet az?