Korcsvilág meséi

A chritoni vadász

Shawnakar, vagy ahogy a barátai hívták Shawn, egy mindenki által tisztelt és megbecsült neandervölgyi volt. Nem csak fajtársai, de a homo sapiens sapiensek is sokat adtak a szavára. Ezt a megbecsülést több dologgal is kiérdemelte. Mindig aktívan kivette részét a közösségi munkákból, a fiatalokat tanácsaival és tanulságos történeteivel segítette a felnőttévállásban, de a leges-legfontosabb - ő volt a közösség legjobb vadásza és idomára.

Shawn szinte beszélte az állatok nyelvét. Értette gondolkodásukat. Képes volt eggyé válni velük. Nem volt olyan fenevad, amit nem tudott volna levadászni, vagy kezes báránnyá szelídíteni. Már pedig egy olyan helyen, mint Chriton, ez a tudás nélkülözhetetlen!

Chriton ugyanis egy egészen elképesztő ősi faunával bírt. Olyan lények járták a dél-amerikai ország dzsungeleit, melyeket a többi világ csak fosszíliákból ismerhetett. Vegyesen éltek itt a triász, a jura és a kréta kor gyermekei, ráadásul ősemlősök is járják az országot. Míg a többi valóságban sose fordulhatott elő, hogy egy dimetrodon végig nézi ahogy egy mamut és egy t-rex viaskodik, addig Chritonban ezt úgy hívják: kedd.

Shawn, mikor még pici gyerek volt, szemtanúja volt a betelepítési programoknak. A homo sapiens sapiensek és neandervölgyiek egyaránt hoztak be az országba olyan élőlényeket, amik nem feltétlen valóak Dél-Amerikába. Ám ennek is meglett a haszna: ugyanis eme élőlények nem hatlak ki teljesen a Feledés után. A betelepítési program egyik vezetője Shawn apja volt. Ekkor rengeteg féle emlőssel és dinoszaurusszal találkozott és szinte mindegyikkel összebarátkozott. Minél több állatot ismert meg, annál többet akart tudni róluk. Ezért minden szakmát magáévá tett, ami kicsit is kapcsolódik az állatokhoz. Egyszerre volt vadász, idomár, állatorvos és még sorolhatnánk. Ha nem Chriton, hanem a mágikus Jeges Vas szülötte lett volna, valószínű a druidák is maguk közé fogadták volna.

Egyik nap, ahogy Shawn egy csapat dodómadarat sétáltatott, idomított tasmán tigrise társaságában, kétségbe esetten odarohant hozzá egyik friss tanítványa, Lobaka. - Mester! Mester! Gyere gyorsan! Sérült állatot találtam! - Shawn hűséges négylábújára nézett - Maradj és vigyázz a dodókra! - Parancsolt rá, az erszényes bestia pedig engedelmeskedett.

Shawn követte Lobakát. A sérült állat nem volt messze. Egy fürge zsivány (vagy ahogy a többiek hívják egy velociraptor) volt az. Az állat tele volt sebekkel és egyik lába eltörött. Éppen maradt lábán ugrándozott, miközben furcsa pulykaszerű hangokat hallatott magából.
- Idejött hozzám, gondoltam segítséget kér, - Magyarázta Lobaka - de nem hagyta, hogy hozzáérjek. Folyton visszaugrál pár lépést! Lehet vadonélő.
- Nem! Ez biztos egy házi fürge! - szakította félbe tanítványát a bestiák mestere - Nézd a tollait! Nagyon tarkák és sokszínűek! Az ilyen tollazatú fürgék a tenyésztők munkáinak köszönhetően jöttek létre. A vadonban élő testvéreik tollazata maximum két színben pompázik!
- De akkor miért nem hagyta, hogy ellássam a sebeit?
- Mert nem azt akarja, hogy segíts! Azt akarja, hogy kövesd!

Shawn és Lobaka elkezdték követni a bicebóca módjára ugráló pulykaméretű ragadozót. Az egyik kereskedelmi útra vezette őket. Ott még nagyjából öt percet gyalogoltak, mikor is meglátták egy kisebb karaván maradványait.

A bestiák mestere felmérte mekkora a veszteség. A helyszínen öt fürgének, két hegyi rablónak (utahraptor), valamint egy mamutnak és egy triceratopsznak a tetemére lelt. Előbbiek védelmezhették a karavánt, míg utóbbi kettő áruval pakolt szekeret húzott maga után. A szekerek, szétzúzva felborultak, az áru megsemmisült, a rajtuk utazó emberek pedig halottak voltak. Halál volt mindenütt.

Shawn lehajolt a kis túlélőhöz és megsimogatta a fejét. - A falkádnak akartál segítséget szerezni? Ügyes! De attól tartok bármi is történt, azt csak te úsztad meg.
- Most mit tegyünk Shawnakar?
- Először is körbenézünk! Keressünk nyomokat, hátha rájövünk, hogy mi vagy ki támadott rájuk. Keress lábnyomokat! Én addig megvizsgálom a holttesteket!