Korcsvilág meséi

Puli mese

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de még az Üveghegyen is túl, ott hol a kurta farkú malac túr, volt egy ország, mit úgy neveztek: Busóbirtok!

Eme mesés országban sok csodás lény élt! Emberek, tündérek, törpék, manócskák, busók, ördögök és sárkányok járták a vidéket! De minden nép közül a leg-aranyszívűbb nép volt a puliké, a beszélő juhászkutyáké! Köztük is a legbecsületesebb volt a Hunor kutya.

Hunornak volt egy kis háza és egy felesége, a hófehér Harmat. Történt az, hogy Harmat megkölykedzett és született három édes kicsi pulilány. A Morcos, a Csókos és a Kócos.

A dolgok kezdetén nagy volt a boldogság, de Hunornak rá kellett döbbennie, hogy mi kettőnek sok, az ötnek kevés. Régi mestere azonban nem tudott nagyobb alamizsnát adni, hát kénytelen volt új dolog után nézni. Dolog és jó pénz pedig egy földesúrnál akadt! Harkánynál, a félelmetes sárkánynál!

Mikor Humor ott állott a hatalmas kastély előtt, kinyílott a hatalmas kapu és meglátta a hatalmas háromfejű sárkányt!

- Ki merészelt belépni Harkány Nagyúr kastélyába? - kérdezte a sárkány.

- Ó, hatalmas és félelmetes Harkány Nagyúr! Hunor vagyok, egy szerény pásztor puli! Három kölyköm született, munkát keresek, hogy etetni tudjam őket!

- Nagy szerencséd van hallod-e! Mert én éppenséggel tettre kész pásztort keresek! De jól vésd az eszedbe, ki Harkány Nagyúr keze alatt dolgozik, nem hibázhat! Nem tévedhetsz, nem lehetsz rest! Míg azt teszed, amit mondok busás jutalomban lesz részed! Olyanban, melynek pulinak még nem volt! De legyél suta egyszer is és elpusztítalak! Megértetted?

Hunor egy pillanatra megijedt, de aztán ráállt az alkura! Hisz ő volt a környék legjobb pásztora! Biztos volt benne, hogy bármilyen feladatot is talál ki neki Harkány, azt ő egy-kettőre teljesíti.

Harkánynak volt hét aranyszőrű báránykája. Hunornak mindennap ki kellett vinni a gyémántmezőre őket, hogy ott kedvükre legelhessenek. Egyszerű feladat volt. A sárkány mindig leellenőrizte meg van-e mind a hét bárányka, nem esett-e bajuk és mindnek aranyból vagyon-e még a gyapja! Minden alkalommal elégedett volt, s annyi aranyat adott a pulinak, amennyit csak nem szégyellett.

Hunor munkája nem volt olyan egyszerű! Folyton próbáltak elcsatangolni a kis bárányok, de Hunor mindig visszaterelte őket. Próbálta griffmadár elrabolni őket, de Hunor bátran szembeszállt a bestiával! Próbálták haramiák ellopni az egyiket, de Hunor jól megkergette a zsiványokat. Jöhetett vihar, hullhatott a hó, pusztíthatott a kánikula, Hunor mindig jó pásztorként vigyázott a báránykákra. Harkány elégedett volt.

Gazdagság várt a puli családra. Házukat átalakították, hogy nagyobb, szebb és díszesebb legyen, s mindhárom lánynak aranynyakörv jutott. De Harmat rosszat sejtett.

- Édes férjem! Ne légy észér, ne légy mohó, ne kergesd a kenyérre valót! Van már vagyonunk elég! Hagyd ott Harkányt! Ne légy a sárkány pásztora! Rossz vége lesz ennek, hallod-e!

- Ó, édes kicsi Harmat! Ha nem dolgoznék, a pénz egyszer csak elfogyna és éhes maradna három pici száj!

- Akkor keress máshol pásztori teendőt!

- Közel és távol Harkány a leggazdagabb földesúr! Senki sem tud oly vagyont fizetni ily egyszerű munkáért, mint ő.

- Egyszerű? Azok után miket meséltél nekem?

- Jó, talán nem olyan egyszerű. De mégis kinek legyek a pásztora? A Macskacicónak? Hidd el Harmat, jó dolgunk vagyon Harkánynál! Te csak ügyelj arra, hogy Morcos, Csókos és Kócos egyen és játsszon eleget!