𝑰𝒕'𝒔 𝒓𝒆𝒂𝒍 𝒚𝒐𝒖 CL. FF✓

négy

H. F.

02.04.

08:12

Reggel mihelyst felkeltem, visszamentem volna a szobámba, meg nem várva azt, hogy Rob felkeljen.

- Remélem jó volt vele az éjszaka.- mondja Charles, miközben megforgatja a szemét.

- Csodálatos.- mondom unottan.

- Hozzám mikor jössz Helena?- kérdezte. Hangjából színtiszta gúnyt lehetett kihallani.

- Majd ha rémálmod lesz, és nem lesz ott veles senki.- mondom, majd választ nem várva beléptem a szobámba.

08:49

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet, lementem reggelizni. A reggelimet egyedül fogyasztottam el. Ott lett volna társaságnak Arthur és Charles, de őket hagyjuk. Főleg a kora reggeli incidensünk után.

10:36

Ma egy laza napom lesz. Az irodámat terveztem berendezni. Utána meg még valamit csinálni.

Mivel tegnap elég sok mindent sikerült beszerezni, így elkezdtem kipakolni azokat.

Az AirPods- omat elővettem, rácsatlakoztattam a telefonomra és elindítottam a kedvenc lejátszási listámat.

Pakolászásomat egy hangos kopogás zavarta meg. Az ajtó túloldalán álló meg nem várva azt, hogy beengedjem, rontott be a helyiségbe.

Megállt az ajtóban, én pedig szemöldökömet felhúzva nézek a jövevényre.

- Bocsi, bújócskázunk, és ide bújtam el.- magyarázta mély hangjával.

- Értem.- bólintottam, majd folytattam tovább.

- Mi jót csinálsz?- kêrdezte egy kis idő után.

- Mint látod Leclerc, pakolok.- feletrm, de nem néztem felé.

- Értem. És nem szeretnéd ezt abbahagyni,csakhogy csodáj társaságomban időt tölts?- kérdezte hiún.

- Eléggé nagyra vagy értékelve, ha valaki társaságnak mer téged nevezni. Mellesleg menj arrébb, nem férek el az egódtól.- mondtam nevetve.

- Igenis jó társaság vagyok.- dobbantott, mint egy óvodás. Ezen jelenetén muszály voltam nevetni.- Ne nevess Helena.

- Miért? A nagy Charles Leclerc, avagy a tini lányok áltan monacói félistennek nevezett emberke kitesz innen?- néztem rá játékosan.

- Szóval te is ezt látod bennem.- mondta szomorúan, mire felálltam és odamentem elé.

- Te is tudod, hogy nem komolyan gondoltam. Sajnálom, hogyha megsértettelek vele, nem tudtam.- néztem rá, szinte már sírva. Nem elég a reggeli szócsatánk, most még ez is. Szuper.....

- Meg tudok bicsájtani, ha cserébe egy héten egyszer ehetek csokit.- már jobb kedve volt, viszont hamar le kell törnöm a szarvát.

- Sajnos ezt nem.tehetem, de abban, hogy kéthetente egyszer ehetsz csokit, egyszer pedig valami édes gyümölcsöt, megegyzhetünk.

- Nem már, most akkor inkább haragudjak rád?

- Ez van mosómaci, az igazság néha fáj.- paskoltam meg a vállát.- Most pedig mesélj. Melyik jómadár találta ki a bújócskát?

- Én.- húzta ki magát büszkén.

- Hány éves is vagy? Három? Négy?- ezen kérdésemen megint bedurcizott. Komolyan, roszabb, mint egy terhes nő.