𝑰𝒕'𝒔 𝒓𝒆𝒂𝒍 𝒚𝒐𝒖 CL. FF✓

epilogue

Törökország gyönyörű. A csodálatos kilátás és a tengerpart is mesés. Ez egyszerűen elbűvölő. Charles mindent megtesz, hogy kedvembe járhasson. Figyelmes és kedves. Ha csak egy szabad percünk is akad, akkor mindent elkövet, hogy az már nem legyen szabad. Oké, ezt nem sokan értik, tehát ilyenkor megölel, hozzámbújik, vagy csak néma, de mégis sokat mondó csókokkal hallmoz el.

Ez a nyaralás maga a tökély. Csak mi vagyunk és a nyugodt csend. Ami arról mesél, hogy bármi is történik, ez a VILÁG, ez a FÖLD, ez a GALAXIS és ez az UNIVERZUM a létezés csodája. Megérteti az emberekkel, hogy miért érdemes élni, hogy van okod itt lenni és Te is a nagy része vagy. Hogy bármi történik, soha nem leszel egyedül. Mert mindig van aki szeret.

- Min gondolkodsz, Lena?- ölel át hátulról Charles. Fejét a nyakamba fúrja, ujjai apró köröket írnak le a hasamra. Idili pillanat.

- Semmi különösön.- vonok aprót vállaimon. Ő csak bólint egyet.

- Én is gondolkoztam valamin.- szólal meg percek elteltével.

- És min?- fordítom felé a fejemet. A sajátját elemeli a nyakamtól, s mélyen a szemembe néz.

- Tudod, azon, hogy lehetnél a barátnőm.- mondta ki lazán, mire nekem a szemeim tányér nagyságúak lettek. Mi van?!

- Lehetnék....- nevettem el magam zavartan. Ő is elmosolyodott, s megcsókolt. Bizsergés járta át a testemet. Lazított az ölelésn, s szembe fordított magával. Felvezettem a kezemet Charles nyakába, míg a másikkal a hajába túrtam. A monacói erősen tartotta a csípőmet, miközben vadul faltuk egymás ajkait. Lihegve szakadtunk el egymástól.

- Lena...- szólalt meg rekedtes hangon.- Szóval... izé- jött zavarba, s ettől olyan volt, mint egy kisfiú.- Amióta megláttalak, azt éreztem, hogy te egy rejtélyes lány vagy. S egyből tudtam, hogy a kíváncsiságom addig fog vinni, míg meg nem tudom minden apró titkod. Aztán sorra jöttek a gondok, amikor te mindig segítettél. Nem volt olyan alkalom, amikor ne csesztettél volna addig, amíg meg nem csinálom, az amit kell, vagy amit kértek. Majd ott van a számtalan meg egy együtt töltött este, a közös filmezések, a lelkizések, a lopott pillantások, s titkos csókok. Amit a média, s a rajongók nem tudnak. De most ez mindegy is. Tudod, először a féltékenység vett rá arra, hogy kedves legyek veled, majd azon kaptam magam, hogy nem is tudnék másképp viselkedni a közeledben. És ennek egy oka van csak. Az, hogy szeretlek.- mondta, s nekem megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim. Bár egy ilyen szerelmi vállomástól ki ne sírna.

- Szóval, Helena Fortin, a világ legszebb nője, megtisztel azzal, hogy a barátnőm lesz?- tette fel a nagy kérdést.

- Igen, igen, igen. Szeretlek, Charles Marc Hervé Percival Leclerc. - borultam a nyakába zokogva.

- Ne sírj kicsim.- nyúlt az állam alá, ezzel arra kényszerítve engem, hogy a szemébe nézzek. Óvatosan letörölte a könnyeimet, majd megcsókolt. Lágyan, mégis érzékien.

VÉGE