𝑰𝒕'𝒔 𝒓𝒆𝒂𝒍 𝒚𝒐𝒖 CL. FF✓

hét

H. F.

Nem tudom hova tenni Charles közelségét. Igaz, élveztem minen egyes csókunkat, mégis bennem volt az, hogy mi van ha csak azért van velem, mert felejteni akarja Lottet? Lehhet, hogy ugyan olyan közömbös vagyok számára.

Az, hogy tegnap elmondtam neki a legsötétebb titkomat, engem is meglepett. Soha senkinek nem beszéltem még erről. Most mégis miért tettem?

Kérdések ezrei, de inkább százezrei kavarogtak bennem.

Még mindig Charlesnál vagyok, és a kanapéján ülök. Egyszer csak elkezd szaladni le a lépcsőn.

- Hel.- ült le mellém, és átölelt.- Helena, én annyira sajnálom. Én annyira de kibaszottul sajnálom.- mégis mi a fenét sajnál?

- Mit sajnálsz, Charl?- simítottam ki a szemébe lógó tincseket.

- Hogy ezt tettem veled. Hogy miattam nincs életed. Hogy most az én sebzett lelkemet kell ápolnod. Hogy a rémálmaim miatt kell felmelned, és megnyugtatnod engem. Hogy ilyen önző voltam veled. Hogy még el sem kezdődött igazán a szezon, de te már a kiborulásaimat hallgatod. Hogy annyit se kérdeztem, hogy mikor születtél. A családodról meg a hobbidról ne is beszéljünk. Én elbasztam Helena. Nagyon.- némán ültem, és hallgattam a monológját. Nem tudtam mit reagálni. Erre mégis mit lehetne?

Hosszas percek teltek el. Zavart, hogy nem nézett rám, csak maga elé bámult.

Hirtelen felindulásból csúszam hozzá közelebb, mert a vallomása alatt eltávolodott tőlem. Átöleltem hátulról az egyik kezemmel, míg a másikkal a karján simítottam végig.

- Nem haragszok. Nem tudok rád haragodni. Bármennyire is szeretnénk.- mondtam, majd egy puszit leheltem a kissé borostás arcára, de nem reagált rá. Majd már magam sem tudom mitől vezérelve a nyakára is. Az utóbbi tettemre egy halk morgás hagyta el a száját.

- Ne csináld ezt Helena. Üss meg, vagy valami, de ezt ne.- mondta fojtott hangon. Értetlenül néztem rá, majd pár pillanat elteltével rájröttem mit is akar.

Úr Isten, én hatással vagyok Charles Marc Hervé Percival Leclerc-re.

*****

Monaco.

Az a helyszín, amitől legjobban retteg Charles. A hazai futama, ami még soha nem sikerült neki a királykategóriában. Ahol a legnagyobb benne a bizonyítási vágy. Ahol a legtöbbet várja el tőle a csapat is és a közönség is. Ahol a legkritikusabbak vele. Ahol ő is a legkritikusabb magával. Ahol szó szerint fáj neki a kudarc. És aminek most sikerülnie kéne.

Igaz, pole pozícióban van, mégis idegesen nyilatkozott a kvalifikávió után. Hiába próbálja ezt leplezni, csak az elől sikerül neki, aki nem ismeri.

- Hali Lena!- jött oda hozzám Enzo, a legidősebb Leclerc.

- Szia!- mosolyogtam rá kedvesen.

- Nem láttad Charlest? Ma még nem találkoztam vele.

- Nem.- de.- Ma még nem láttam.- csak reggel, amikor felkeltem mellette.

- Oh, akkor nem is zavarok, megyek megkeresem.- inett egyet, majd testvére keresésére indult.

- Hali!- intettem felé, majd visszamentem a boxba.

****

Az ideiglenes irodámba ültem, és bámultam magam elé. Azóta nem nagyon beszéltem Charlessal, csak néha egymásnak estünk, együtt aludtunk és ennyi. Nem tudom, mi van köztünk.

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökentett ki.

Anya hívott.

📞

H: Szia! Mi a helyzet felétek?

A: Szia Kincsem! Semmi, jól vagyunk. Régen láttunk.

H: Ha szeretnétek kijöhettek a futamra, tudok nektek szerezni jegyet.

A: Komolyan? Légyszi, ha nem nagy gond, az ikrek mág be vannak zsongva.

H: Dehogy, majd mindjárt visszahívlak, hogy mit sikerült intéznem.

A: Oké, köszönöm

📞

Egy óra körül már a két testvéremmel az oldalamon sétáltam a paddockban. A Ferrarisokon kívül nem ismertem senkit, így nem fenyegetett az a veszély, hogy köszöngessenek, vagy leszólítsanak. Ám a láthatatlan tervem hamar befuccsolt, ugyanis Charles közeledett felém wgy rakat másik pilótával az oldalán. Már csak ez hiányzott.

- Sziasztok!- intett felénk a kis Mosómaci.

- Sziasztok!- köszöntem vissza nekik. A két testvérem már attól el volt ájulva, hogy itt lehetett, az pedig csak hab volt a tortán, hogy velük is találkozhattak.

- Hogy vagy?- jött közelebb Charl.

- Jól.

- Gyere már ide.- mondta, majd gondolkodás nélkül magához húzott.- Hiányoztál.- motyogta a nyakamba.

- Te is nekem.

- Gyertek srácok- szólalt meg Carlos.- hagyjuk magukra ezt a két jómadarat, hagy romantikázzák ki magukat.- mondta a tesóimnak, majd hangos nevetés kíséretében otthagytak minket.