( jay park. )
❝Úgy jött, mintha a szél fújta volna ide, s úgy maradt, mintha meg lett volna írva.❞
Maga Lucy se tudja, hogy mire vállalkozott akkor, amikor a többszörös tagadás ellenére mégis felbukkant Jay Park házibuliján. Talán a sor...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
( ミ☆ ) FOUR real life + instagram.
- Gondolkozom, hogy befessem a hajam. - mondtam a mellettem sétáló három fiúnak, amint beléptünk az iskola főbejáratán.
Mivel Jake és Sunghoon egész közel laknak Keeho-hoz, így azt beszéltük meg tervnek, hogy minden reggel a kék hajú felszedi őket, majd úgy jönnek elém és így együtt mehetünk a sulihoz. Tetszett az ötlet, hogy nem kell majd egyedül lézengenem reggel hétkor, amikor még kb a Nap se jött fel, viszont mivel még nem nagyon ismerem őket, kicsit fura volt.
De hála Istennek tényleg úgy kezelnek, mintha már évek óta barátok lennénk, amiért iszonyú hálás vagyok. Már most meg tudom állapítani, hogy ők tényleg jó barátok.
- Én is. - felelte Sunghoon egyetértően. - Te mire gondoltál?
- Nem tudom. Talán szőke, de ezt még le kell beszélnem a szüleimmel. - vontam meg a vállam, mivel tényleg fogalmam se volt milyen szín állna nekem jól.
- Na az jó, mert én is. - tartotta fel az egyik tenyerét, amibe én büszkén belecsaptam.
Ekkor megszólalt a jelző csengő irritáló hangja, jelezve, hogy hamarosan kezdődik az első óra.
- Oh basszus, nekem még fel kellene mennem a fizika cuccomért. Majd szünetben tali! - köszönt el gyorsan Keeho, és őt követte a többi két fiú is.
Intettem nekik, majd ráérősen elkezdtem a termem felé sétálni, mivel ellentétben velük, nekem a földszinten vannak nagyjából az összes óráim. Kezemben szorongatva a könyveimet nézelődtem ide-oda, csakhogy ennek az lett az eredménye, hogy nekiütköztem egy férfi vállnak.
Nem volt akkora a lendület, hogy elessek, de azért egy kicsit fájt utána az ütés helye. Amint felnéztem ismét megpillanthattam azt a szőke hajzuhatagot, és a hozzá társuló oldalmosolyt.
- Jézus, te követsz engem? Mindenhol ott vagy. - szólalt meg játékosan és beletúrt hajába.
- Egy suliba járunk, nagyokos. - forgattam meg a szemeimet. - Egyébként meg egy sima "bocsi" is elég lett volna, 13-as számú játékos.
- Mondtam már, hogy a nevem Jay.
- Engem meg nem érdekel. - rántottam vállat. - Tudod, a 13-as szám elég balszerencsés.
- Honnan tudod, hogy nem ezért választottam?
- Hmm, na és mit akartál ezzel közölni? Hogy te is balszerencsés vagy?
- Az maradjon az én titkom, cica. - húzódott szélesebbre a vigyora, majd most ő volt az, aki otthagyott engem, teljesen szótlanul.
Ajkaim elnyíltak egymástól, ahogyan próbáltam feldolgozni a szituációt. Hiába, egy halvány rózsaszín árnyalat így is megjelent arcomon, amit fejemet lehajtva próbáltam eltakarni. Végre elértem a termemhez, így helyet is foglaltam és próbáltam legjobb tudásom szerint az órára figyelni.
