SHADOW ━ jay park. ✔

végszó.

( ミ☆ ) EPILOUGE
real life.

"Jó reggelt, szerelmem." - Jay rekedtes hangja volt az első dolog, amit hallottam reggel.

Fáradtan kinyitottam a szemem, mire szembetalálhattam magam barátommal, amint összekócolódott hajával és csillogó szemeivel támaszkodik egyik alkarján és így néz le rám.

Amint szemkontaktust váltottunk elmosolyodott, s egy csókot nyomott ajkaimra.

"Jó reggelt, baby." - Válaszoltam vissza, majd kicsit elrendeztem a szénakazalnak tűnő tincseit. - "Mit terveztél mára?"

Jay sóhajtott. - "Őszintén? Itt feküdni egész nap. Veled."

Szívemet melegség járta át erre a kijelentésére, mindeközben a fiú közelebb fészkelődött hozzám és fejét a nyakamba fúrta, itt kezdett el apró puszikat elhinteni.

"De olyan szép idő van." - Biggyesztettem le az ajkaim, amint kinéztem az ablakon.

Immáron tavasz volt, s a napsugarak még a függönyön keresztül is élesen sütöttek be hozzánk a szobába, megvilágítva arcunkat. A madarak csiripeltek, a szomszéd nyírta a füvet, minden olyan békés volt.

"Szép időben is lehet filmezni, meg összebújni." - Morogta a nyakamba, majd a fülem mögötti részt gyengéden megharapta. - "Meg persze mást is."

"Jay, légyszi. Menjünk el valahova!" - Fordultam vele szembe, és kérlelően néztem rá.

A fiú amint meglátta bociszemeimet nagyot sóhajtva puszit orromra, majd kelt ki az ágyból.

"Oké, te nyertél."

Győzelemittasan elmosolyodtam, majd én is kipattantam a meleg ágyból. Gyorsan elkészültünk mindketten, s miközben én sminkeltem a nagy tükörnél, két kart éreztem meg a derekam körül, illetve apró puszikat ismételten a nyakam területén.

"Olyan gyönyörű vagy, baby. Rohadt szerencsés vagyok." - Suttogta a fülembe, miközben a tükörből nézett engem.

Elnevettem magam, ezzel próbáltam elrejteni a pírt az arcomon. Még nem igazán szoktam meg, hogy Jay ilyen dolgokat mondd nekem, holott már majdnem 4 hónapja boldogítjuk egymást. Mégis olyan idegen volt nekem még ez az egész, és meg kellett szoknom ezt az arcát a fiúnak.

Száz szónak is egy a vége, elmondhatatlanul örülök, hogy így alakultak a dolgok, miután visszaköltöztem Koreába. Az elején voltak kétségeim, nem is kevés. Féltem, hogy nem tudok majd rendesen beilleszkedni, vagy esetleg visszaszokni, de szerencsére ott volt nekem Keeho, illetve pár nap elteltével Jake és Sunghoon is.

Jay pedig... egy szép hullámvasút volt számomra. Az elején csak beszélgettünk, utána ő kezdett el nagyon rám akaszkodni, ennek érdekében elértem, hogy egy kis időre megutáljon, majd végül én voltam az, aki megszállottként kereste a társaságát és a történet végén pedig itt vagyunk, együtt.

Voltak nehéz időszakok, voltak pillanatok, amikor a hátam közepére sem kívántam, és persze ez fordítottan is igaz. De egy dolog mindig összekötött minket.

Az árnyék.

Mert teljesen mindegy éppen hol voltunk,

minden percben mi voltunk egymás árnyékai.

𝔞𝔲𝔱𝔥𝔬𝔯'𝔰 𝔫𝔬𝔱𝔢:

wooow ide is elérkeztünk!!
nagyon szépen köszönöm mindenkinek,
aki ezt a könyvet olvasta.
remélem élveztétek minden percét!
illetve köszönöm, akik itt maradtak a
legeslegvégéig, és szavaztak minden egyes részre!

egy másik könyvben még találkozunk, addig is legyetek jók! <3