Sk8er boi (Muke)

15.

-Köszönjük a vendéglátást. - mosolygott Ashton az ajtóba állva. 

-Nincs mit. - legyintettem. - Mikey téged várlak délután. 

-Itt leszek. - csókolt meg lágyan. - Megpróbálom lenyűgözni a szüleidet. 

-Nem számít, hogy ők mit gondolnak. - fogtam meg a kezeit. - Közöttünk semmi sem fog váltózni.

-Nyugi, szerintem miattam és a menyasszonyom miatt jobban ki lesznek akadva. - mondta Jack az ajtófélfának dőlve. 

-Már ha ez a két jó madár vissza bírja fogni magát. - kuncogott Calum. 

-Biztos nem bánod, hogy ha egyenlőre csak a legjobb barátomként mutatlak be? - kérdeztem félve.

-Luke, már mondtam, hogy én okés vagyok ezzel. Megértem, hogy időre van szükséged. 

-Köszönöm. - fúrtam bele a fejem a nyakába. 

-Így nem tudunk elindulni. - puszilt bele a hajamba.

Nagy nehezen elengedtem Michaelt, majd egymás után megöleltem Calumot és Ashtont is. 

-Nagyon kedveled őket. - állapította meg mosolyogva Jack, miután a másik három fiú elhagyta a házunkat. 

-Igen. - bólintottam. - Ők az első igaz barátaim, és Mikey...

-Totál bele vagy zúgva. - biccentett még mindig vigyorogva. 

-Igen. - pirultam el. - Soha sem hittem volna, hogy egy fiú fogja ennyire elcsavarni a fejem. 

-Az érzéseink kiszámíthatatlanok. - vonta meg a vállát. - Nem mi döntjük el, hogy kihez vonzódunk, és kibe szeretünk bele, de igazából nem is számít, amíg az a valaki is hasonlóan érez és megbecsül minket. 

-Annyira örülök, hogy haza jöttél. - néztem rá hálásan. - Hihetetlenül nagy szükségem volt már valakire aki nem ítélkezik felettem, és őszinte lehetek vele. 

-Felhívhattál volna. 

-Ahogy te is. 

-Igaz. - karolta át a vállam nevetve. - Van kedved megnézni egy filmet?

-Tanulnom kéne. - húztam el a számat. 

-Tudom, hogy anyáék sokszor úgy adják elő, de egy négyes nem a világ vége. Mellesleg ha filmeztünk utána is marad még rá időd. 

-Rendben. - egyeztem bele némi vonakodás után. 

Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott már a bátyám társasága, ő és a másik testvérem mindig mellettem voltak. Talán csak ők értik meg igazán azt amit átélek, hiszen senki más nem nőt fel úgy mint én, csak ők ketten. Ők is átélték azt a nyomást ami minden irányból érkezik. Kívülről egyszerűnek tűnhet az egész, úgy hathat mintha mi hárman csak egy hatalmas cégbirodalom örökösei lennénk. Szerencsésnek tűnhetünk, mert mindenünk meg van. De ez csak a külső látszat, sosem volt igazi gyerekkorunk, igaz barátaink, a kellő szülői törődést is nélkülöznünk kellett. Persze tudom jól, hogy másoknak ezerszer rosszabb, de attól még az én problémáim is valósak, és meg kell küzdenem velük. El kell fogadnom magamat, az érzéseimet, és sajnos másokkal is el kell fogadtatnom ezeket. Nem mellesleg nem kisebb személyekkel mint a szüleimmel. 

A délelőttöt Jackkel töltöttem, együtt megebédeltünk aztán elvonultam tanulni egészen addig amíg a szüleink haza nem érkeztek. Elég nagy meglepődés fogadta a testvérem hazalátogatását, aki egyelőre csak annyit mondott erről a témáról, hogy hiányzott már neki a családja.