Sk8er boi (Muke)

12.

-Luke, ébresztő! - kopogott be anya reggel az ajtómon, és ezzel együtt automatikusan nyitott is volna be. Még szerencse, hogy este volt annyi eszem, hogy bezárjam. 

-Már fent vagyok. - kiabáltam. - Egy perc és megyek. 

-Rendben. - felelte, majd hallottam ahogy a ellépdelt az ajtótól. 

-Mikey. - böködtem az arcát. 

-Eggyel gyengédebben is ébreszthetnél. - morogta. 

-Sajnálom. - csókoltam meg. - Ez megfelel? 

-Igen. - mosolyodott el. 

-Ne haragudj, hogy kirugdallak az ágyból. - néztem rá bocsánatkérően. 

-Semmi gond. - simította meg az arcomat. - Melletted fekve alszom a legjobban, de megértem, hogy mennem kell. 

-A suliba találkozunk. - csókoltam meg mielőtt kimászott volna az ablakon. 

Csalódott voltam amiért el kellett válnom Michaeltől, legszívesebben az egész hétvégét vele töltöttem volna. Hasonlóan érzek mint ő, hiszen én is mellette alszom a legjobban. Soha nem voltak még ilyen édes álmaim mint Mikey mellett fekve. Valószínűleg ez teljesen hülyeség, de akkor is ezt gondolom. Sóhajtva öltöztem fel, majd mentem le a családomhoz. Gyötrelmesen lassan telt el a vasárnap. Még soha nem vártam ennyire a hétfőt. 

-Sziasztok. - köszöntem vigyorogva Calumnak és Michaelnek. 

-Hali. - intett Cal ásítva.

-Szia Lukey. - mosolyodott el szélesen Mike. 

-Álmosnak tűnsz. - intéztem a szavaimat a kreol bőrű fiú felé, miközben leültem a helyemre. 

-Ash megfázott, ezért úgy horkol mint valami medve. - dörzsölte meg a szemét. - Alig bírtam elaludni mellette. 

-Ha te horkolni fogsz, akkor esküszöm, hogy külön szobába alszol. - súgtam Michaelnek. 

-Így állunk Hemmings? - csipet bele az oldalamba. 

-Így. - biccentettem. 

-Akkor mára felejts el engem. - mosolygott ördögien. 

-Legyen. - vontam meg lazán a vállam.

-Majd meglátjuk ki meddig bírja a másik nélkül. - simított végig a combomon.  

-Meg. - álltam fel a helyemről. 

-Hova mész? - érdeklődött Mike. 

-A mosdóba. -  néztem rá kihívóan. 

-Oké. - bólintott.  

Elindultam de Mikey tényleg nem követett. Kissé csalódottá váltam miatta. Tudom, hogy mit mondtunk, de vágytam a csókjára, az érintéséré, és mindenre amit csak akkor kaphatok meg tőle amikor kettesben vagyunk.

-Van itt valaki más is? - lépett be az említett is a helységben amikor már a kezeimet mostam. 

-Nincs. - mosolyodtam el. 

-Akkor jó reggelt Lukey. - hajolt rá lágyan az ajkaimra. 

-Jó reggelt. - tűrtem félre a szemébe lógó zöld tincset. 

-Nem bírnám ki reggeli csók nélkül. - dörgölte össze az orrát az enyémmel. 

-Egyezzünk ki döntetlenben jó? - tapadtam rá ismét a szájára. 

-Rendben. - jelentek meg a gödröcskéi az arcán. - Valamelyik nap volna kedved átjönni hozzánk? A szüleim szívesen megismernének, és azt is megmutatnám, hogy milyen egy átlagos kamasz szobája.