Felrobbantanám érted a világot || MHA Ff || Bakugo X OC

10. fejezet

Isabel

Keresztbe font karral ültem a főhadiszálláson, egy régi iroda raktárépületében. Körülöttem mindenfelé kőtörmelékek, felborult asztalok és székek hevertek és az egész hely rejtélyes homályt árasztott a fény hiánya miatt.

A teremben elszórva ültek a Liga tagjai, valakivel beszélgettek vagy - Twice - egy kést dobált a falba.

Toga Himiko mellettem ücsörgött egy rajzfüzettel a kezében.

- Nézd Bella-chan lerajzoltalak! - mutatott egy nem túl szép, de annál színesebb rajzot.

Elmosolyodtam. - Nem is vörös a hajam! - mutattam a legfeltűnőbb részre.

- Tudom! Az vér. - hajolt vissza a lapra Himiko-san.

- Ahjj de ne a hajamon legyen...a vért nehéz kihozni belőle. Sosem vérezném össze a hajam. Inkább rajzold a ruhámra. - próbáltam javítani Himiko-san rajzstílusán.

- Egyébként...milyen érzés Bella-chan? - nézett rám hirtelen komolyan.

Lehajtottam a fejem.

- Nem tudom...ugyanolyan. Ugyanez volt mindig, mimdenhol. Volt valaki aki gonosz volt velem, aztán kedves lett, de aztán kiderült, hogy ugyanúgy gonosz. Mindig mindenki csak ki akar használni... - az utolsó mondatot már csak suttogva fejeztem be, Himiko-san meg hirtelen megölelt engem.

- Én sosem foglak elárulni, mert a barátnőm vagy Bella-chan. - mondta kedvesen.

Tomura-san tartott felénk. Úgy tűnik ő is hallotta a beszélgetést.

- Mindenkivel ez történt. Azért vagyunk itt, mert mindannyiunkat elárultak. Kárpótlásul, a világot kéne uralnunkm helyette itt ücsörgünk egy sötét porfészekben. - ökölbe szorította a kezét. - amit velünk tettek az megbocsáthatatlan. Bosszút kell állnunk!

- Bosszút? - kérdeztem elgondolkozva.- milyen fajta bosszúra gondolsz? Én olyat szeretnék aminek a végén mindenki mosolyog.

- Én is! - kiálltott Himiko-san vidáman de Dabi-san közbevágott.

- Azt akarod, hogy akik bántottak utána nyugodtan éljenek, megbánás nélkül? Nem akarodm, hogy ők is érezzék amit te?

- Hát... - a távolba révedtem. - Azt hiszem igazad van Dabi-san. - pillantottam rá.

Aztán hirtelen összeszorult a szívem.

- Katsuki..Katsuki Bakugo... - suttogtam megtörve. - Nem! - mondtam félig magamnak félig mindenkinek. - Ő is csak ki akart használni!

- Uhh hát ez az előbbi eléggé hasonlított rám... - Twice a vállamra tette a kezét. - Bírlak téged! Összevissza vannak a gondolataid!

- Tudom, hogy tudják, hogy itt vagyunk. - mondta Tomura-san. - Ide fognak jönni, mert tudják, hogy milyen erős vagy és el akarnak tenni láb alól!

- Viszont, ha idejönnek te bosszút álhatsz! - jelentette ki Himiko-san.

- És akkor megölheted Katsuki Bakugot.

- Megölni? - kaptam fel a fejemet. Ez új volt.

- Igen.. - sóhajtotta Tomura-san és beletúrt világoskék hajába. - ha nem ölöd meg, újra visszatér és minden kezdődik elölről. Örökre el kell tüntetned!

- Értem... - bólintottam és éreztem, hogy növekszik a dühöm. Tomura-sannak igaza van! Ha nem ölöm meg, akkor esetleg bele esek abba a hibába, hogy hiszek neki és hagyom hogy megint irányítson.