A new story in Derry

8.

Még csak ébredezve mutatja meg a nap az első sugarait, de mi már kiértünk a házból. A Palmer lane ma a megszokottnál is csöndesebb. Gyalog indulunk az iskola irányába, szótlanul, leszegett fejjel. Valószínűleg az éjjel történteken emésztheti Richie magát. Engem is felkavart. Meg mertem volna esküdni, hogy láttam valakit a házban, de abban sem vagyok biztos, hogy embert. Talán csak túlságosan mélyen érintett a fiú halála, lehetséges, hogy az egész csak a képzeletem szüleménye volt. Hiszen nincs bizonyítékom arra, hogy bárki is bejutott az otthonunkba. Semmi ami arra utalhatna... A fénykép!- szisszenek fel magamban.
- Jól érzed magadat? - szólal meg a semmiből a fiú.
Persze - mosolygok, de nem nézek rá, a napfénybe hunyorgok. - Ha nem vesztettem el a józan eszemet teljesen, akkor kell lennie a konyhában egy fotónak Toby Flores holttestéről. És most nagyon remélem, hogy elment az eszem.
- Az jó, az jó...- húzza el a száját gondolkodva.- Nem tudom, mire emlékszel abból ami a konyhában történt, de mintha... - alig hallom amit mond. A gondolataim túlkiabálják őt: A képet elejtettem a konyha csempéjén. Azóta anya és a nénikéim is járhattak odabent, talán meg is találták, vagy egyszerűen csak kidobták minden szemügyrevétel nélkül. Lehet rosszabb, ha rátalálnak, ki tudja mit gondolnának és milyen következményei lennének.
- Holly?
- Hm? - kapom fel a tekintetemet az aszfaltról. Most szembe nézek vele. A reggeli világosságtól szemei kávébarnának tetszenek.
- Bocs, nem vettem észre, hogy nem figyelsz. Biztos, hogy jól vagy?
- Aha. - az utcákon minden olyan letisztultnak tűnik. A testemet átjárja az a furcsa érzés, mint mikor egy kórházban jár az ember. Minden fehéren világít, valamelyest átfedve a kínokat és szenvedéseket, ami miatt a váróba kerültünk.
- Oké. - mondja szinte suttogva, majd ismét a cipőnk orrát bámulva sétálunk tovább némán.

A gimi elé érkezve felfigyelek a kapu előtt bámészkodó gyerekek tömegére.
- Azt nézd! - lököm oldalba az eddig elvarázsolt Richie-t, aki ekkor feleszmél.
Nagyobb léptekkel megyek közelebb a többiekhez felmérni a helyzetet. Homlokomat ráncolva próbálok előrébb furakodni sikertelenül. Mire találok egy rést két fiú között, mindenki hátrálni kezd. Egy zsaru tereli őket odébb.
- Mindenki figyeljen ide jól! Halljátok srácok? - mondja kissé lekezelő, de gyakorlatias hangsúllyal az egyenruhás férfi. - Ma nem jöttök suliba, és holnap sem, sőtt még az után sem. Ezt mondjátok el mindenkinek! Az iskolátok most egy bűntény helyszíne. Pár napig eltarthat, ameddig az ügy végére járunk. Most... most csak menjetek haza! Örüljetek a szünetnek! - lerí első pillantásra a férfiről, hogy nincs gyereke. - Jesszusom, az én időmben nem kellett kétszer mondani, hogy hagyjuk ki a tanulást. - dünnyögi a fejét vakargatva és hátat fordít az eloszló tömegnek, visszatérve munkájához.

Közben Richie is utolért és talán fel is fogott valamennyit az elhangzottakból. A diákok között ekkor megpillantottam Stan-t. A tehetetlenség apró jelei ültek ki arcán. Tekintete emberről emberre cikázott, míg végül meg nem állapodott rajtam. Homlokán és szeme körül kisimultak a barázdák ajkai ellazultak, majd halvány mosolyra húzódtak.
- Egy öregúr pillantása - visszhangzik a gondolat a fejemben.
Pár másodpercig így ácsorogtunk, távolról tekintve egymásra, aztán a mellette álló Bill is felfigyelt ránk és integetni kezdett.

Közelebb jönnek. Mindkettőjük haját fújja az őszi szellő, ami idő közben felerősödött.
- A-akkor most mi legyen? - kérdezi Bill.
- Halványlila gőzöm sincs. - vágja rá Richie - Én a nintendora szavazok! - emeli magasba a kezés.
- Rich ez most nem vicces, - néz ismét gondterhelten Stan - egy diák meghalt, ezért nem mehetünk órákra. Ez egy elég elkúrt helyzet ahhoz, hogy videójátékokkal szórakozzunk, mintha mi sem történt volna!
- Azt tényleg nem mondhatjuk, hogy nincs mit tisztázni... - sandít felém a szemüveges fiú számonkérően. Ettől egy pillanatra megrőkönyödöm. Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy az éjjel történteket, majd csak úgy elfelejti és soha az életben többé nem kell beszélni róla.
- És mit akarsz Stan? Hogy majd mi derítsük ki, mi is áll a dolgok hátterében? Vagy hogyan szeretnéd a helyzetet jobbá tenni? - mondom ingerülten. Most ő szeppen meg, de a többiek is tartózkodóbban néznek rám. - Bocsánat! Csak kicsit zaklatottnak érzem magamat.
- Semmi gond, mind azok vagyunk - válaszol. - Talán mégis jó ötletnek tűnik az a nintendo - ezen az elgondoláson mind mosolygunk.
- Ni- nincs kedvetek á-átjönni hozzánk? A szüleim már elmentek dolgozni. Csinálhatnánk valamit együtt, ha már a suli elmarad.
- A kép! Meg kell keresned a konyhában maradt képet! - jut eszembe hirtelen. - Nekem még haza kell ugranom valamiért, de utána átmehetek.
- Király, megyek veled - jelenti ki Rich.
- Ne! - válaszolok túl hírtelen. - Inkább ne. Csak gyorsan elintézek valamit otthon, felesles elkísérned. Majd utána én is megyek Billhez.
- De nem is tudod hol lakik - akadékosokodik a fiú kisgyerekes sértettséggel a szemében.
- A-a Witcham street sarkán - szól közbe Bill.
- Remek! Most már tudom hol lakik - mondom gúnyosan. Richie megvetően pillant mindannyiunkra, de inkább hagyja a dolgot.

Így válunk szét. Hamarosan kiderül, hogy az éjjel eseménye csak éber álom, vagy a megmagyarázhatatlan igazság volt.